Más apától: Az igazi Cecil Valance
Alan Hollinghurst: Más apától című regénye egy közép- és egy felsőbb osztálybeli család, a Sawle és a Valence klánok sorsát követi nyomon 1913-tól egészen 2008-ig. Cecil Valance, a Cambridge-ben tanuló nemesifjú, tehetséges költő 1913-ban ellátogat barátja, George birtokára. A két fiatalember valójában szerelmes egymásba. A látogatást is arra használják, hogy egymáséi lehessenek. Ugyanakkor George húgának, Daphne-nek is megtetszik az ifjú költő, s hacsak teheti, a nyomában van. A két fiú a kastély parkjában keres magának helyet az együttlétre, de óvatlanok és megjelenik a közelben a lány. Hogy elterelje a fruska esetleges gyanúját, Cecil udvarolni kezd Daphne-nek, és neki ajánlja ott megírt „Két Hold" című költeményét, de mint ahogy később kiderül, más is történik közöttük. Ugyanakkor George-nak minden oka megvan azt hinni, hogy a vers valójában neki szól. A háború alatt Cecil megkéri Daphne kezét, ám nemsokára az egyik csatában elesik. Cecil verse a háború utáni években híressé válik, ahogy szerzője is; egy nemzedék, egy olyan Anglia szimbólumává lesz, mely örökre tovatűnt.
Rupert Brooke
A könyv érdekessége, hogy Alan Hollinghurst valódi személyről mintázta Cecil alakját. Rupert Brooke első világháborús angol költő alakja ihlethette a regény központi figuráját, akinek szállóigévé vált első világháborús verse, A katona szentimentális patriotizmusa ellenére (vagy talán épp ezért) az angol nemzeti éthosz, az elvesztett ártatlanság elégikus emblémájává vált. A költő és harcoló katona ugyanis tudta, hogy a briteknél nem hagyomány hazavinni háborúban elesett katonáikat. És helyesen fogalmazta meg: „Ha meghalnék, rólam csak ezt gondolják:/Van valahol idegen földön egy sarok/Amely örökre Anglia immár."
A költő szülőháza
Rupert Brooke 1887. augusztus 3-án született az Egyesült Királyságban, Rugby-ben és 1915. április 23-án halt meg Görögországban. Halálát nem golyó okozta, sokkal banálisabb végzet jutott neki: egy szúnyogcsípés fertőződött el és okozott nála vérmérgezést. Sírja Szkírosz szigetén található. A sziget déli része hegyes-völgyes és eléggé kopár. Erre a részre nem a szép strandok miatt, hanem Rupert Brooke sírjához látogatnak el a turisták, mely egy olajfaligetben található Kolimbadától 30 perces autóútra Trisz Bukesznél.
Rupert Brooke sírja a görög szigeten
Szkírosz városa a sziget északkeleti oldalán épült, magasan Magazia hosszú, homokos strandja felett. Az élet a kanyargós főutca mentén zajlik, amely egy térre kapaszkodik fel, majd innen tovább halad északra Rupert Brooke szobrához. Érdekesség, hogy a szobor megbotránkoztatta a helybelieket a leleplezésekor, ugyanis ruhátlanul ábrázolja a költőt.
A botrányos szobor
A háború elején Rupert Brooke volt az, aki meghatározta az angol közvélemény érzelmi hozzáállását a háborús eseményekhez. Brooke verse, A katona idealizálja a távoli Angliát, pontosabban emlékei Angliáját. „A szív, melyben már nincs harag vagyis gyűlölet (all evil shed away)”, utalásként értelmezhető nemcsak Brooke személyes ellenszenveire, de az Anglia hadba lépését megelőző németellenes felháborodásra, majd annak lecsillapodására is. Ez a rövid, kissé melankolikus vers azáltal vált emblematikussá, hogy Brooke-ot halála után nemcsak barátai magasztalták írásban, de Winston Churchill a The Times-ban közölt méltatásában külön felhívta a hősi halottnak tekintett Brooke-ra az angol olvasóközönség figyelmét. Történt ez 1915 áprilisában, amikor is Churchill úgy vélte, Brooke „minden volt, amit Anglia legnemesebb fiainak kívánunk, hogy legyen”. Addigra már a korábbi elkötelezettség, amellyel az Egyesült Királyság belépett az első világháborúba, meglehetősen csökkent – 1914 végén a brit expedíciós hadsereg Ypresnél roppant veszteségeket szenvedett, elvesztve emberállományának nyolcvan százalékát! A Brooke-legenda Angliában évtizedeken át virágzott és terebélyesedését, csak napjainkban sikerült egy-egy kritikusabb életrajznak lebontania és szétrombolnia. Akárcsak a regényben Cecil Valance költészetét és legendáját.
Ugyancsak egyezés a valódi költő és a regénybeli karakter között a homo-, illetve biszexualitás. Rupert Brook életrajzírói pár mondatban, szégyenlősen megemlítik, hogy a költőt egy súlyos érzelmi válság érte. Ezzel magyarázzák ugyanis az azonos neműek iránt érzett vonzalmát, a velük folytatott szexuális kapcsolatait. Ez viszont talán érthető is, egy korszak hőséről kialakított képpel nehezen volt összeegyeztethető a melegség. A homo/biszexualitás tényét viszont saját kézzel írt, fennmaradt levéldokumentumok igazolják.
http://rictornorton.co.uk/brooke.htm
Utolsó látogatás - jelenet a filmből
Alan Hollinghurst regénye ehhez az elhallgatáshoz is igazodik az egy évszázadon át végigvonultatott cselekményláncolataiban. Az egyik kritikában olvasható. „A férfiasság fogalmának átértelmezése sokkal inkább a homoszexualitás camp (tágabb értelemben frivol, túlzó stílus, szűkebb értelemben a meleg viselkedésminták nőies típusa) ábrázolásában jelenik meg, mely szorosan összefonódik az angol osztályrendszer végtelenül kifinomult rejtjeleinek működésével. A regény generációkon átívelő jellege pontosan kirajzolja a szexuális kódok 20. századi változásait: az első világháború nemzedéke számára még kizárólag a titkok és az ún. „oxfordozás” világa létezett, hisz a nem koedukált elitegyetemeken bevett, ám elhallgatott gyakorlat volt a homoszexualitás, miközben a közvélekedés szerint „Ha Cecil életben marad, megnősült volna, és szüntelenül gyerekeket nemzett volna.” Hasonló a tematikája Julian Jarrold Utolsó látogatás (Brideshead Revisited) című 1981-es filmjének is.
Végül essen szó arról is, hogy Rupert Brooke-nak magyar kapcsolatai is volt Békássy Ferenc személyében. A magyar származású költő angol nyelven is verselt, barátja és nagy riválisa volt Rupert Brooke. Mindketten Noel Olivier-be, Laurence Olivier unokahúgába voltak – állítólag - szerelmesek, és mindketten elestek a háborúban. További egyezés, hogy mindketten tagjai voltak az „Apostolok” nevű, szigorúan férfiaknak fenntartott, zártkörű társaságnak. Egyes életrajzírók szerint Rupert nem is barátja, hanem inkább riválisa volt „Ferinek”. Brooke egy levelében panaszkodik, hogy ez a magyar olyan kedves fiú, hogy bár megpróbált, de lehetetlen vele összeveszni; igaz, amikor Békássy egyszer elküldte neki véleményezésre a verseit, azokat kommentár nélkül visszaküldte a fiatalabb költőnek.
http://nol.hu/kultura/a-josagos-poeta-1548025
