Egyszerre vonzó és taszító: hogyan jön össze a homoszexualitás a szélsőjobbal?
Milo Yiannopoulos története megmutatta, hogy felnőtt egy olyan konzervatív generáció, amelynek esetében a megőrizni kívánt nyugati kultúrának már része a melegek elfogadása is. Mindeközben Magyarországon még azzal poénkodik a konzervatív kormányoldal, hogy lebuzizza ellenfelét.
“Na, de ki is ez a Milo? Először is – hogy rögtön adjak valami gumicsontot a kiváló, igen eredeti, kreatív és frappáns baloldali és jobbikos (ja, pardon, a kettő ma már ugyanaz) publicistáknak –, Milo az a srác, akinek (full hetero létemre) én csak megengedném, hogy elém térdeljen, de Megadja Gábor még a fordított helyzetet is bevállalná.”
Ezt a laza, fiatalos kormánysajtó kulcsfigurája, Jeszenszky Zsolt írta a Mandineren arról a Milo Yiannopoulosról, aki a 2016-os év amerikai “jobboldali forradalmának” Trump után talán második legemblematikusabb alakja volt, amíg karrierjét meg nem törték az alábbi mondatok:
“Sokan túldimenzionálják a gyerekmolesztálás kérdését (...) Az a baj a baloldallal, hogy mindenkire ugyanazokat a kulturális szabályokat akarja ráerőltetni, amik sokunk tapasztalatának ellent mondanak. Ilyen például a beleegyezési korlát önkényes elképzelése. (...) A meleg világban különösen jellemző, hogy egy idősebb férfival való kapcsolat nagyon sokat segít a fiatal fiúknak abban, hogy rátaláljanak önmagukra és biztonságot, szeretetet kapjanak. (...) És örökké hálás leszek Michael atyának, nélküle fele ilyen jól se szopnék.”
Sokba került ez a kiszólás az embernek, aki előtte évekig épített nagy sikerrel egy brandet, aminek fő sarokkövei a harsány, látványosan hirdetett homoszexualitás, az amerikai polkorrektség-kultúra provokálása és a coollá tett jobboldaliság voltak. Amit mondott például a feministákról, a baloldalról, az iszlámról vagy az egyetemi aktivistákról, az nem lehetett túl meglepő annak, aki követi a jobboldali közbeszédet, az viszont sokaknak jelentett sokat, hogy ezeket a dolgokat nem egy karót nyelt, öreg konzervatív adta elő, hanem olyan valaki, aki éppen, hogy szabadabbnak és menőbbnek tűnik, mint a PC-világba kapaszkodó ellenlábasai.
A fenti megjegyzése után ha nem is tűnt el, de sokan elpártoltak tőle, könyvszerződését visszamondták és addigi munkaadójától, a Breitbarttól is távoznia kellett. Különös módon már a bukása után majdnem egy évvel történt, hogy neve mindenkit meglepve felbukkant egy magyar kormány által szervezett konferencia meghívottjainak listáján.
