ENACT tanulmány: Kritikus hiányosságok az LMBTQI-ellenes gyűlölet-bűncselekmények áldozatainak támogatásában Európa-szerte
Az EU által finanszírozott új tanulmány az igazságszolgáltatás rendszerszintű akadályait tárja fel, és az áldozatsegítő szolgáltatások javítását szorgalmazza hat országban. Magyarországon is gyakori a látencia, alacsony az állami intézmények iránti bizalom, és az elmúlt hónapok ezen biztosan nem javítottak.
Az ENACT projekt által végzett átfogó, hat országra kiterjedő tanulmány számos olyan kihívást és akadályt tárt fel, amellyel az LMBTQI-ellenes gyűlölet-bűncselekmények áldozatai Európa-szerte szembesülnek. Az áldozatok továbbra is vonakodnak, hogy az őket ért gyűlölet-bűncselekményeket a hatóságok felé jelentsék, bizalmatlanok az állami intézményekkel szemben, és a támogató szolgáltatásokat rendszerszintű hiányosságok jellemzik.
Magyarországon a kétezres évek első évtizedében számos jogi előrelépés történt az LMBTQI közösség jogainak szélesebb védelme, egyenlő méltóságuk biztosítása érdekében. Ez a pozitív tendencia sajnos az elmúlt években a kormány LMBTQI-ellenes törvényalkotása és kampánya eredményeképpen a visszájára fordult, számos területen lehettünk tanúi jogkorlátozásnak, vagy a jogok teljes megvonásának.
Ezek az intézkedések és a félelmet, kirekesztést sugalló tematizálásuk azt eredményezték, hogy a diszkrimináció vagy gyűlölet-bűncselekmények lehetséges elkövetői felbátorítva érzik magukat, gyakran úgy vélik, tettükkel a kormányzati politikának tesznek eleget, azt hajtják végre. Mivel a sértettek nehezebben találnak támogató közeget, és kételkednek abban, hogy az állami szereplők komolyan vennék az őket ért sérelmeket, és megfelelő jogorvoslatot biztosítanának, az LMBTQI közösség tagjait ért diszkrimináció és gyűlölet-bűncselekmények jelentős része nem kerül be a hivatalos statisztikákba.
Amikor a hatóságok nem megfelelően kezelnek egy esetet, a traumák még súlyosabbá válthatnak. Jelentős bizalomvesztéssel jár, ha azok is sérelmet okoznak, akiknek a feladata a rend, a biztonság védelme lenne; ezt az úgynevezett másodlagos áldozattá válást nagyon fontos lenne az interjúalanyok szerint elkerülni. Több szakember az elmúlt években javuló tendenciát lát ebben a rendőrség és az ügyészség részéről, ugyanakkor mai napig előfordul, hogy az eljáró járőrök vagy nyomozók áldozathibáztató, bizalmatlan vagy akár előítéletes megjegyzéseket tesznek.
Bár a 2019-ben elfogadott rendőrségi protokoll előírja a tematikus képzéseket a rendőri állomány gyűlölet-bűncselekményekkel foglalkozó tagjainak, ezek általában rövidek és kevésbé tartalmasak. Mivel a kormányzat nem rendel megfelelő forrásokat ezekhez a képzésekhez, jelenleg csak pályázati források felhasználásával van lehetőség kifejezetten a témára kidolgozott, szakmailag megalapozott foglalkozások megtartására. A nyomozási protokoll végrehajtásának másik hiányossága, hogy nem tartalmaz megfelelő utánkövetési rendszert az abban foglaltak monitorozására. A magyar rendőrség egyéb alapproblémái, mint például a munkaerő-, a kapacitás-, és a társadalmi megbecsülés hiánya, vagy a szervezeti kultúra jellege mind hátráltatják az áldozatok igényeit szem előtt tartó és a szakmai elvárásoknak megfelelő hatósági választ.
Általános kutatási eredmények
Széleskörű intézményi bizalmatlanság: Az áldozatok jelentős többsége minden országban bizalmatlanságát fejezte ki a bűnüldözési és igazságszolgáltatási rendszerekkel szemben.
Képzési hiányosságok: A szakemberek mind a hat országban egybehangzóan hangsúlyozták, hogy az LMBTQI-ellenes gyűlölet-bűncselekményekre adott válaszlépések javításának érdekében szükség van a bűnüldöző szervek, az igazságszolgáltatás és az egészségügyi szolgáltatók célzott képzésére.
Interszekcionális kihívások: A kutatások megállapították, hogy az LMBTQI személyek, akiknek identitása különböző egyenlőtlenségi dimenziók metszéspontjában áll (migránsok, etnikai kisebbségek, fiatalok), az igazságszolgáltatás és a támogatás terén összetett akadályokkal szembesülnek. A transznemű résztvevők különösen arról számoltak be, hogy az intézményi megkülönböztetés súlyos és tartós formáit tapasztalják, és több ország kiemelte a támogatási rendszereken belüli egyedi sebezhetőségüket.
A civil társadalom mint első vonalbeli válaszadó: Mind a hat országban az áldozatok és a szakemberek az LMBTQI civil szervezeteket jelölték meg a támogatás elsődleges és legmegbízhatóbb forrásaként, amelyek gyakran a hivatalos intézmények által hagyott hiányosságokat pótolják. Az állami és a civil szervezetek közötti együttműködés ugyanakkor a legtöbb országban igen hiányos.
"Magából a rendszerből hiányzik az alapvető humanizáció; a biztonságon túl az áldozat egyik alapvető szükséglete az, hogy emberként tekintsenek rá, és emberként bánjanak vele" - jegyezte meg a litván ombudsmani hivatal egyik munkatársa, és ezzel egy olyan érzést fogalmazott meg, amely minden résztvevő országban visszhangra talált.
Az egyes országokra vonatkozó teljes kutatási jelentések a Zenodo honlapján érhetők el.
Az ENACT projektet (Az LMBTQI-ellenes gyűlölet-bűncselekmények áldozatait támogató civil szervezetek erősítése) az Európai Bizottság társfinanszírozza a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program CERV-2023-CHAR-LITI felhívása keretében. A projektet a Rete Lenford Avvocatura per i diritti LGBTI (Olaszország) koordinálja görög, magyar, litván, spanyol és szlovén szervezetekkel partnerségben.
A közlemény és a kutatások tartalma csak a projektpartnerek véleményét tükrözi, amely nem feltétlen egyezik meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság álláspontjával. Az Európai Unió és az Európai Bizottság nem vállal felelősséget a bennük szereplő információkért.
