A Fideszben és a szélsőjobbon úgy beszélnek a dragről, hogy fogalmuk sincs, mi az
Merész a jobboldali politikai kommunikáció: olyan szubkultúra hírét rontja az anya nő, az apa férfi narratívájával, amelyből minimum száz éve inspirálódik a kultúra. David Bowie sincs szoknya nélkül.
Nemzeti jelképet gyaláz egy nőnek öltözött férfi - kifogásolták NER-es propagandisták a szombati Budapest Büszkeség menetén fellépő Mia Szösz nevű előadó performanszát, aki fehér ruháján, nemzeti színű fátyollal, hatalmas kokárdával táncolt a többszázezres tömeg azon részének, aki épp odafért a Műegyetem előtt felállított színpadhoz, majd a kokárdát az előadás egy pontján a földre dobva egy transznemű büszkeség zászlót vett elő. A pár perces előadás nagyot megy a kormányoldali kommunikációban - meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) körében, akik feljelentést tesznek nemzeti jelkép meggyalázása miatt - mint hivatkozási alap az esemény gyerekekre veszélyes mivoltára. Főleg, miután Orbán Viktor is megosztotta azt saját Facebook oldalán, amelyhez csak annyit fűzött “Van, aki erre büszke, mi nem kérünk belőle”, majd néhány órával később már az exkluzív miniszterelnöki interjúk egyik kiváltságosának, a TV2-es Gönczi Gábornak beszélt az öncélú szexualitás kategóriáiról.
Kétségtelen, hogy kapóra jött a jobboldalnak, hogy a százezres tömegből kiemelhet két nem megszokott módon felöltözött tiltakozót, mint szerintük bizonyíték a nemzettel, a hagyományos nemi szerepekkel és a gyerekek biztonságával szembeni fellépésre (ahogyan azt tette a közösségi médiában azóta Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter is), de hogy az előadás az öncélú szexualitás kategóriájába tartozott volna, nőnek öltözött férfiak révén, erősen kérdéses, ugyanis a szóban forgó drag shownak kulturális szempontból ugyanannyi joga van jelen lenni akár egy ehhez hasonló eseményen, mint a Mi Hazánk Mozgalom által szervezett Hazai Vásáron épp a felvonulás napján fellépő Kárpátia zenekarnak.
A drag olyan előadóművészeti forma, amelyet többnyire szórakoztatás céljából drag queenek és drag kingek adnak elő erősen eltúlzott női és férfi jegyekkel. Ez többnyire az erős sminkben, a feltűnő ruhákban és az igencsak teátrális mozdulatokban bontakozik ki. Közkeletű tévedés viszont, hogy a műfaj egyértelműen a melegjogi mozgalmakból eredne, s célja az öncélú szexualitás lenne.
A jelenség eredetét sokan a XVII. századi színházi világra vezetik vissza, amikor még férfiak játszottak el női szerepeket is, így természetes volt, hogy női ruhákba bújtak.
Vagy ha már a Budapest Büszkeség ellen tiltakozó szélsőjobb molinója kapcsán felmerült a hollywoodi blockbuster, a 300 című filmből ismert “This is Sparta!” (Ez itt Spárta!) felkiáltás, akkor érdemes megemlíteni, hogy az ókori drámaíró, Plautus egyik művének szereplője is felesége ruhájába bújik, hogy kicsempészhesse azt szeretőjének - szóval mint kulturális jelenség minimum évezredes múltra tekint vissza, az eltelt idő alatt pedig nagyon sokrétű szubkultúrává vált. Mivel célja az önkifejezés és az elnyomó társadalmi normák kiemelése, így jól rezonált idővel a melegjogi mozgalmak tagjaival. A XX. század elején jelent meg az úgynevezett ballroom-kultúra amelynek célja - underground LMBT szubkultúra révén - elsősorban korántsem a szélesebb közönség szórakoztatása volt, sokkal inkább közösségépítő, identitáskereső funkciót töltött be táncversenyeivel. Bár megkérdőjelezte a hagyományos nemi szerepeket, hasonló elánnal kapott figyelmet a társadalmi osztályok szatirikus megjelenítése is. Nem véletlen, hogy a New Yorkban megjelenő szubkultúrában ebben az időben főleg afroamerikai és latin-amerikai származású előadókról beszélünk. A műfaj később a szélesebb közönség elől sem tudott elmenekülni és hosszú utat járt be, mire Amerikában az első drag tehetségkutató, RuPaul - Drag queen leszek! címmel már 17. évadánál járhat Amerikában.
A drag számos ikonikus popkulturális alakot és pillanatot adott a világnak: Ilyen volt a német színészóriás, Marlene Dietrich is legendás frakkjával, így jelent meg a világ egyik legismertebb musicalében, az 1975-ös Rocky Horror Picture Showban, így énekelt róla Lou Reed egyik leghíresebb, Walk on the Wild Side című számában vagy így inspirálódhatott belőle a glam rock műfaja, amely nélkül nem lett volna David Bowie jellegzetes villám alakú arcfestése vagy Annie Lennox is megfosztotta volna drag előadásától az 1984-es Grammy díjátadót. A szubkultúrát végérvényesen Madonna tette híressé, mikor annak egyik táncstílusából, a divatbemutatókon vonuló modellek mozgásából inspirálódott vogue-ból írt egy azonos című számot 1990-ben. A drag a mai napig nyújt ihletet számos előadó számára. Egyik legismertebb képviselője jelenleg a friss Grammy-díjas, a budapesti Sziget fesztiválon is fellépő amerikai énekesnő, Chappell Roan, aki a dragre, extravagáns ruháira és erős sminkjére maga is a társadalmi elvárások elleni tiltakozás egyik formájaként tekint.
