Őket nem a családok érdeklik – csak a hatalom és az uralom

Civilek vegzálása, homofób propagandatörvény, hergelés a Nyugat ellen, “béke vs. háború", közeledés Oroszországhoz... A grúz és a magyar vezetés nem véletlenül hasonlít rengeteg dologban, hanem közvetlenül is ihletet merít egymástól, ha a demokrácia tudatos leépítéséről van szó. Mariam Kvaratskhelia mindezeket a lehető legközelebbről élte át LMBTQ aktivistaként és a gyakran véres oszlatásokkal végződő tüntetések aktív résztvevőjeként. Ő még a Budapest Pride-ra is irigykedve tekint – mert az ezt övező őrület ellenére is nekünk még van módunk kiállni az egyenlőségért. Most szombaton személyesen is fel fog szólalni az eseményen. 

Mi a helyzet most a Tbiliszi Pride-dal és mi a szereped benne? 

LMBTQ aktivista vagyok, a Tbiliszi Pride társalapítója és korábbi igazgatója. Most a barátnőmmel együtt egy alulról szerveződő csoportot viszünk, Queer Initiative néven. A civil szervezetek működését a „külföldi ügynök” törvény különösen megnehezítette, így ezt az informálisabb szerveződést választottuk.

2019-ben indítottuk el a Tbiliszi Pride-ot. Akkoriban még volt némi mozgástér, minden évben megszerveztük a Pride hetet. Sajnos valódi Pride menetet sosem tudtunk tartani, mert az egyház, a szélsőjobb és a kormány ellenállása miatt sosem volt biztosítva a védelem. A Grúz Álom már 12 éve hatalmon van. Eleinte szociáldemokratának mondták magukat, és volt némi mozgástér az emberi jogi érdekképviseletre, bár sosem volt ideális. De 2019-ben konzervatív irányt vettek, nekimentek a civil szervezeteknek, aktivistáknak, más egyházaknak, az EU-nak és az USA-nak is. A második ciklusukban már az is világossá vált, hogy szabotálni akarják az EU-tagságot, és elkezdtek közeledni Oroszországhoz. Utólag látjuk: nem simán nem sikerült megvédeniük minket, hanem szándékosan nem tették. 

Mik voltak ennek a jelei? 

Két különösen fájó eseményt tudok mondani. 

Az egyik 2021. július 5-én történt, amikor egy szélsőjobboldali csoport megszervezett egy támadást a Pride szervezői, partnereink és újságírók ellen. Ez volt Grúzia modern kori történetének egyik legsötétebb napja. 53 újságírót vertek meg, egy operatőr bele is halt. A Pride szervezőit többször fizikailag üldözték. A másik 2023. július 20-án volt a Pride Fesztiválon. Privát területen szerveztük meg, a rendőrség és a belügyminisztérium is megígérte a teljes védelmet. Aztán amikor a szélsőjobboldaliak betörtek a helyszínre, a rendőrök nem tettek semmit. Amikor szétverték a berendezéseinket és megakadályozták a fesztivál kezdését, akkor sem tartóztattak le senkit.

Még ugyanabban a hónapban a kormány hivatalosan elindította a kampányt arról, hogy az LMBTQ „propaganda” káros a grúz családokra, gyerekekre, kultúrára. Nyíltan homofób és transzfób narratívát kezdtek használni, és ez teremtette meg az alapját az új törvénynek, amit 2024. december 2-án vezettek be: „A családi értékek és a kiskorúak védelméről”.

Csak az LMBTQ közösség volt célpont? 

2024 nagyon rossz év volt Grúziának. Teljes civil szervezeti ellehetetlenítés történt. Elfogadták a „külföldi befolyás” törvényt, amit ők FARA törvénynek hívnak, mi viszont orosz törvénynek. Ez gyakorlatilag ellehetetleníti a civilek munkáját, marginalizál minket, és rengeteg adminisztratív akadályt emel. Tömegtüntetéseink voltak, ahol brutális rendőri erőszakot alkalmaztak, több mint 100 kínzásról tudunk, tüntetőket tartóztattak le. Ekkor vált Grúzia demokráciából fél-autoriter állammá, ahol nem is egy párt, hanem egyetlen ember, egy oligarcha uralkodik.

2013-ban ez az oligarcha még azt mondta, hogy megvédi az LMBTQ embereket. Most pedig azt hirdeti, hogy az LMBTQ az egyik legnagyobb fenyegetés Grúzia szuverenitására. Ugyanazokat a populista paneleket használják, mint Magyarország. A miniszterelnökünk közeli barátja Orbán Viktornak, rendszeresen találkoznak, Orbán is gyakran dicséri őt. A magyar kormány nagy inspiráció a miénk számára – de azt nem mondják ki nyíltan, hogy Oroszország a példaképük. 

A demokrácia leépítésében lassan utolérjük Oroszországot és Fehéroroszországot – az orosz aktivisták gyakran mondják, hogy ami Oroszországban 14 év alatt történt, az Grúziában két év alatt. Elcsalták a választásokat. Mindent megtesznek, hogy hatalmon maradjanak, Oroszországhoz közeledjenek, és meggátolják az EU-csatlakozást. Ez egyébként óriási politikai hiba volt. Az EU-tagság ugyanis az egyik olyan ügy, amiben teljes társadalmi egyetértés van: 81% támogatja. Amikor kijelentették, hogy megszakítják a tárgyalásokat, 2024 végén több százezer ember özönlött ki az utcákra.

Tudatosan csatlakozott a ti mozgalmatok a tiltakozásokhoz? Elfogadtak benneteket a rendszer ellenzői? 

Igen, az LMBTQ emberek az elejétől az élvonalban voltak, mert amit most mások kezdenek tapasztalni, mi már évekkel korábban átéltük. Ez alatt az idő alatt kiépült bennünk az ellenállás. És nekünk van a legtöbb vesztenivalónk. Ha a progresszív erők nem győznek a következő választásokon, az számunkra rémálom. Már most rengeteg eredményt elvesztettünk: intézményi együttműködéseinket, jogvédelmi mechanizmusokat, a közvéleményt is ellenünk hergelték... 

Ha viszont mi megjelenünk egy tüntetésen, az állami propaganda azonnal ráugrik, hogy hiteltelenítse az egész mozgalmat. Egyszer például egy tüntetés után a barátnőmmel tartottunk egy zászlót, amin csak egy gránátalma volt (egy grúz queer rendező szimbóluma) és a „queer ellenállás” felirat. A propagandamédia rögtön kiragadta, és azt terjesztette, hogy „az LMBTQ-sok vezetik az egész tüntetést”. 

Hogy lehet, hogy amikor a kormány ennyire népszerűtlen, mégis működik a homofób kampány?  

A homofóbia csak az egyik nagyon hatékony narratívájuk. A másik a „béke vagy háború” kérdése. A kormánypárt úgy állítja be magát, mint a béke őrzője, és azt mondja, hogy a Nyugat második frontot akar nyitni Grúziában, háborút akar, mint Ukrajnában. „De mi megígérjük nektek a békét.” Ez a propaganda azért működik, mert milliárdokat költenek rá, övék a nagy médiumok is. A homofóbia és transzfóbia mélyen gyökerezik, de még rá is erősítenek egy hatalmas propagandakampánnyal. 

Minden autoriter országban más eszközzel osztják meg a társadalmat. Grúziában az LMBTQ egy érzékeny téma, és erre építenek. De én őszintén remélem, hogy ez változni fog. Ukrajnában is volt homofóbia és transzfóbia. Aztán kitört a háború, és az emberek rájöttek, hogy ez is egy orosz propagandaeszköz, és elfordultak tőle. Amikor majd veszít a Grúz Álom, szerintem mi is túl tudunk lépni ezen. Ezért próbáljuk folyamatosan kommunikálni, hogy ez csak populizmus, a kormány megosztani akar minket, és elterelni a figyelmet a valódi problémákról, ezért keres bűnbakot. 

Téged személyesen is támadtak? 

Igen, az elmúlt egy-két évben többször is. Például kormánypárti verőemberek bejöttek a lakóházamba, a lépcsőházban kiragasztották a képeimet, ilyen feliratokkal: „pénzért megvett külföldi ügynök”, „az egyház ellensége”, „LMBTQ propagandista”. Az ajtómra és a házra is fújtak sértő szimbólumokat. Kétszer felhívták az idős édesapámat. Ezekkel próbáltak megfélemlíteni és marginalizálni. A propagandájukban videókat és fotókat vágtak össze rólam és a barátnőmről, úgy állítottak be minket, mint a tüntetések vezetőit – mintha minden a „meleg aktivisták kezében lenne”. Ez persze teljes hazugság. Ezek a tüntetések mindig is önszerveződőek voltak az elmúlt két évben. 

Hogy bírod ezeket mentálisan? 

Először is fontos megérteni, hogy ezek csak félelemkeltő taktikák. Azt akarják, hogy megálljunk. Mert félnek tőlünk. Ez azt jelenti, hogy jól csináljuk, amit csinálunk. Másodszor, nagyon fontos a támogató közösség. Rengeteg aktivista barátom van, a közösségem, akik mellettem állnak, segítjük és erősítjük egymást. 

Harmadszor, tudom, hogy a grúz lakosság 60%-a ellenzi ezt a rezsimet. Úgy is mondhatjuk, hogy önjelölt kormányt, mert mi nem ismerjük el a legutóbbi, októberi választás eredményét. Tbilisziben, ahol az ország fele él, különösen erős az ellenállás. És ezt mindenhol érezni: a taxiban, a buszon, az utcán, a környéken – az emberek nem szeretik a kormányt. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki aktív. Az emberek félnek. Szegények, nehezen találnak munkát, félnek, hogy elvesztik a családjukat, ha börtönbe kerülnek. De mégis: volt, hogy 300 ezer ember volt az utcákon – egy hárommilliós országban! 

Talán az is hozzájárult, hogy ilyen hirtelen zúzták szét a demokráciát, nem fokozatosan, mint Magyarországon.  

Igen. Mostanra a jogainkat teljesen elvették. Van egy súlyos anti-LMBTQ törvény, ami korlátozza a gyülekezési jogunkat, cenzúrázza az egyetemeket, kutatóintézeteket, tilos az LMBTQ témák említése a médiában, kiadványokban. Először azt hittük, a magyar modellt fogják követni, hogy majd csak az iskolákban, médiában tiltják meg a „propagandát”. De nem álltak meg – teljes mértékben az orosz modellt másolták le. 

Manapság már elképzelhetetlen nyilvános eseményeket vagy Pride-ot szervezni. Irigykedve, de boldogan nézünk Magyarországra, ahol ez még lehetséges. Nagyon inspiráló volt a szürke Pride is.  Pár éve még sokan megkérdőjelezték, hogy a Pride-ra szükség van-e. Pedig most látszik igazán, hogy mennyire fontos. Ezért is tiltja be Orbán. Mert ez egy rendkívül fontos politikai és közösségi esemény. Erőt ad, közösséget épít, láthatóvá tesz – egy nagyon hatásos eszköz a jogainkért vívott harcban. Pont ezért félnek tőle. És ezért nem szabad feladnunk.  

Van valamilyen társadalmi kiállás a közösségetek mellett? 

Nagyon fontos élmény volt, hogy májusban, Grúzia legnagyobb zenei fesztiválján volt egy „queer sarok” – ott fiatalokkal kvízeket játszottunk, beszédeket tartottunk, ajándékokat osztottunk. Nagyon népszerű volt a standunk. Sokan jöttek, énekeltünk, táncoltunk együtt. A fesztivál fő fellépője is eljött hozzánk, és kimondta: „szolidaritás a queer emberekkel”. Egy nagyon híres grúz énekes pedig a színpadon három dolgot mondott: 

– Soha nem fogjuk elfogadni az autoriter rendszert Grúziában. 
– Soha nem fogjuk elfogadni, hogy politikai foglyaink legyenek. 
– És soha nem fogjuk elfogadni a homofóbiát. 
Ezen a fesztiválon 40 ezer ember vett részt – ez hatalmas dolog volt számunkra. 

Ha üzenhetnél egy másik ország fiataljainak, ahol hasonló anti-LMBTQ törvényt próbálnak bevezetni, mit mondanál nekik? 

A kormányok nem a családok vagy az értékek védelméért csinálják ezt – ez csak ürügy. Valójában az elnyomásról és a kontrollról szól az egész. Ma még csak a Pride-ot tiltják be, és az LMBTQ embereket akadályozzák meg abban, hogy békésen gyülekezzenek. Holnap már nem engedik, hogy bárki felszólaljon egy társadalmi ügy mellett. Holnapután te is börtönben ébredhetsz, egy autoriter rendszerben. 

Nem szabad ezt hagynotok! Fel kell ismerni az első jeleket. A gond az, hogy az emberek csak akkor tiltakoznak, amikor már nagyon rossz a helyzet. De akkorra már túl késő lehet. Figyeljetek a jogvédőkre, a demokráciapárti aktivistákra – ők hamarabb észreveszik a veszélyt. Becsüljétek meg a szabadságotokat, a jogaitokat – és ne hagyjátok, hogy a kormány manipuláljon titeket. Mert őket nem a családok érdeklik – csak a hatalom és az uralom. 

www.helsinkifigyelo.hu