„És rosszabbul vezetsz, mióta nővé változtál?” - Kritika a Will & Harper című Netflix dokumentumfilmről
Will Ferrellt, az amerikai komikust sokan úgy ismerik, mint tapló komédiák sztárját, pedig van egy másik, kevésbé látványos, de annál fontosabb oldala is. Producerként az utóbbi években sokat tett azért, hogy fontos, női szemszögből elmesélt történetek mellé álljon, legyen az a Natalie Portman és Julianne Moore főszereplésével készült Egy botrány részletei, a nők barátságát kiveséző Rendben vagyok? Dakota Johnsonnal vagy a Jennifer Lopez legnagyobb színészi alakítását hozó A Wall Street pillangói.
Ferrell komikusként ugyan teljesen gátlástalan, magánemberként azonban visszahúzódó, és a barátai a róla szóló portrékban mindig nagylelkű, jó embernek írják le, aki odafigyel másokra. A Netflixen múlt héten debütáló Will & Harper csodálatos bizonyíték erre. Ez egy dokumentumfilmbe oltott road movie két régi barátról, akik egy tragaccsal átszelik Amerikát, miközben átbeszélik, hogyan hat a barátságukra, hogy az egyikük mostantól transz nőként definiálja magát.
Ki az a Harper Steele?
Tény, hogy a Will & Harper azzal a szándékkal készült, hogy érzékenyítse a nézőket, és mivel sokaknak nincs közeli ismerőse a transz közösségben, ezzel talán kicsit közelebb hozza, átélhetőbbé tegye a helyzetüket a társadalomban. Amikor a dokumentumfilmet Ferrellék eladták a Netflixnek, kikötötték, hogy még a novemberi választások előtt meg kell jelennie, ugyanis azt szerették volna, hogy a nézők odahaza a kanapén a film hatására megbeszéljék a látottakat, elinduljon egy fontos diskurzus a témában.
Természetesen az amerikai sajtó erre fogékony része rögtön transz-propagandát kiáltott, vállalhatatlan jelzőkkel illetve Ferrellt és utastársát, Harper Steele-t, miközben a film nem is állhatna távolabb a propagandától. Van annyira őszinte a tranzíció nehézségeinek és lélekölő megpróbáltatásainak bemutatásában, hogy tényleg csak az gondolhatja „transz-reklámnak”, aki már a megnézése előtt eldöntötte, hogy mindenképp így fog hivatkozni rá.
Will Ferrellt ugyan ismerik a magyar nézők, az autó másik utasát, Harper Steele-t nem igazán. Hatvan évig Andrew Steele-ként élt, és sokáig az amerikai tévés piac egyik legnagyobb sikerműsora, a Saturday Night Live (SNL) egyik vezető írójaként dolgozott, és innen ered a Will Ferrellel való barátságuk. Steele tranzíciója azért is lepte meg a barátait, mert az életformájából mindez egyáltalán nem következett.
Házas volt – azóta persze elvált – , két, ma már felnőtt lány büszke apukája, csupa már-már macsós hobbival. Kimondottan imádta az olcsó lebujokat és az olcsó söröket, szeretett meccsekre járni és magányosan autózni szerte Amerikában, az országban, amit annyira imádott. Aztán hatvanévesen szólt a barátainak és családtagjainak, hogy mostantól transz nőként, Harper néven folytatja az életét. Ez mindenkit derült égből villámcsapásként ért, pedig bőven voltak előzményei.
Egy átváltozás nehézségei
Az autókázás során Ferrell és Steele a Grand Canyonba is ellátogatnak, ahol szóba elegyednek egy turistával, és elkezdenek beszélgetni vele Harper tranzíciójáról. Kiderül, hogy a nő nyugdíjas terapeuta, és fájó emlékként él benne, hogy nagyjából 30 éve egy férfi fordult azzal hozzá, hogy nem érzi jól magát a bőrében, úgy érzi, nőként született férfi testbe, azonban ahelyett, hogy segítette volna, inkább lebeszélte őt a változásról, arra biztatta, hogy ne veszélyeztesse a házasságát, a munkahelyét és az életét. Ma úgy érzi, súlyos hibát követett el. Harper végighallgatja, és elmondja: ő is átélt hasonlót, az ő terapeutája is megpróbálta őt lebeszélni az átalakulásról. De nem akarja a felelősséget a terapeutára hárítani, végső soron saját magának, a saját döntésének köszönheti, hogy ilyen sokat várt vele, és a terapeuta csak egy ok volt a sok közül a halogatásban.
Harper elmeséli Ferrellnek, hogy már gyerekkorában érezte, hogy valami nem stimmel vele, de eleinte meggyőzte magát, hogy a feszengése teljesen normális, később pedig sajátos módon próbálta oldani a helyzetet. Szándékosan kimondottan férfiasnak tartott hobbikat keresett, amiket eleinte nem annyira szeretett, viszont addig űzte őket, hogy időközben valóban a hobbijaivá váltak.
Szóval most itt van hatvan körüli, viszonylag idős transz nőként, akinek csupa olyan hobbija van (autóverseny, focinézés, kocsmázás…), ami transz nőként komoly veszélyeket rejthet magában. A transz-gyűlölet ugyanis valós, főképp egy erősen tesztoszteron-dominálta közegben.
Drámai komédia
Bár a Will & Harper témája vérkomoly, a film azért nem teljesen az. Végső soron két régi jó barát kalandozását nézhetjük végig Amerika végtelen országútjain, és ők ketten ugyan rengeteget lelkiznek közben, de a legnagyobb örömmel ugratják is egymást. A címben idézett „És rosszabbul vezetsz, mióta nővé változtál?” mondat is pont egy ilyen baráti piszkálódás attól a Will Ferrelltől, aki a komikusi karrierjét nagyrészt olyan parodisztikusan túltolt, macsó karakterekre építette, akik a saját bizonytalanságukat próbálják leplezni a férfi mivoltuk túlhangsúlyozásával. De végső soron két olyan ember beszélget, akik egész életükben abból éltek, hogy remek a humorérzékük, és ez nyilván az ilyen helyzetekben is visszaköszön. Igazi Will Ferrell-filmbe illő pillanat, amikor a színész álruhában próbál egy elit étteremben vacsorázni a barátjával, hogy ne ismerjék fel, de az álruhája annyira feltűnő, hogy így még nagyobb figyelmet kelt, mintha önmagaként ülne az asztalnál.
A filmnek tehát van egy könnyed, baráti hangvétele: azt az érzést adja, mintha mi is a társaságukban lennénk. Autózás közben találkoznak régi barátokkal (sok-sok ismert amerikai komikus tűnik fel hosszabb-rövidebb időre), meglátogatják Harper szülővárosát és nővérét, elmennek együtt kocsmázni, néznek autóversenyt, focimeccset és még egy óriássteak-evő versenyre is beneveznek Texasban. Harper ismét azokat a dolgokat akarja csinálni, amiket korábban annyira szeretett, csak immár transz nőként, és ez korántsem irracionális félelemmel tölti el.
A legtöbb helyen meglepő módon nyitottan és barátságosan fogadják – ebben nyilván Ferrell jelenlétének is szerepe van – , de a közös steakezés nem jól sül el. Utána a kocsiban Ferrell elpityeredik, mert úgy érzi, a programmal veszélybe sodorta a legjobb barátját.
Mély és bensőséges
Will Ferrell nem újságíró, Harper Steele pedig nem interjúalany, ezért a témák nem úgy merülnek fel köztük, ahogy a legtöbb dokumentumfilmben szoktak. Inkább csak a helyzetekből következnek. A baráti megközelítés miatt a kitárulkozás időnként húsba vágóan mély. Amikor Harper ecseteli, hogy még férfi korszakában vásárolt magának egy lepukkant házat egy világvégi kisvárosban, mert azt remélte, hogy távol minden ismerősétől felvállalhatja a női oldalát, de kiderült, hogy ott meg az idegenektől fél, az egy végtelenül szomorú pillanat. Amikor pedig arról beszél, hogy azért nem tartott otthon fegyvert, mert attól félt, hogy egy gyengébb pillanatában öngyilkos lenne vele, az kijózanító módon világít rá, milyen lelki nehézségeken megy át mindenki, aki erre az útra lép.
Persze vannak nehéznek induló, aztán mégis könnyedebb beszélgetések is a filmben. A találkozás Steele nagylányaival üdítően jó hangulatú, a lányok pedig elmesélik, hogy Harperrel megbeszélték, hogy a történtek ellenére továbbra is apunak szólíthatják. Harper nővére pedig azt árulja el, hogy amikor a testvére mailben megírta neki az igazságot, számára rendkívül fontos volt, hogy a lehető leggyorsabban reagáljon. Nehogy Steele azt higgye, hogy akár egy kicsit is el kell gondolkodnia a válaszon. Egyébként azt írta neki vissza, hogy
"Mindig is szerettem volna, ha van egy kishúgom."
A Will & Harper a Netflix kínálatában látható.
