Bőven van mit tanulnunk a meleg pároktól, és ezt be is bizonyítjuk
Léteznek mindenki számára alkalmazható stratégiák, melyekkel igazságosabbá lehet tenni az otthoni munkamegosztást. Ezzel a felek elégedettsége és a párkapcsolat minősége is javul. A heteroszexuális kapcsolatok nagyobb részében a nőre hárulnak az otthon gondjai. Az utóbbi években talán némileg javult a helyzet és egyre többet vállalnak a férfiak is, de teljes egyenlőségről még viszonylag kevés pár esetében beszélhetünk. Pedig bőven van mit tanulni az azonos nemű pároktól...
Ez az esélyegyenlőtlenség a leterheltebb fél számára előbb-utóbb kiégéssel, egészségügyi problémákkal és (mivel kisebb erőbedobással tudnak jelen lenni a munkaerőpiacon) anyagi hátrányokkal járhat. A kutatási eredmények évtizedek óta, helyszíntől függetlenül egybehangzóan azt mutatják, hogy az azonos nemű párok igazságosabban osztják fel az otthoni feladatokat. De pontosan hogyan érik ezt el? Szokásaik, tapasztalataik alapján mit lehet tanácsolni a heteroszexuális pároknak? Az új-zélandi Massey Egyetem szociológusai, Alice Beban és Glenda Roberts új-zélandi és ausztrál meleg párokkal vettek fel interjúkat, melyekből kibontakoztak olyan fő stratégiák, amiket a heteroszexuális párok is hasznosíthatnak a párkapcsolatukban.
Váltogassátok a feladatokat!
Ha a házimunkák elosztására kerül sor, sokan abból indulnak ki, hogy ki mit utál, illetve ki mit végez szívesebben. Ez - már ha valaki nem igyekszik „nem szeretem” címmel kivonni magát az összes feladat alól - hozzájárulhat a partnerek elégedettségéhez. Ugyanakkor az azonos nemű párok hangsúlyozzák, hogy a rugalmasság is fontos. Azaz, nem szerencsés, ha a reszortok túlságosan bebetonozódnak - már csak azért sem, mert ha, tegyük fel, a mosásért vagy a főzésért egyedül felelős fél elutazik vagy megbetegszik, akkor a párja, ha ezeket a feladatokat sosem végzi és nem ért hozzájuk, igen kellemetlen helyzetben találja magát. Arról nem is beszélve, ha neadjisten szakításra kerül a sor.
Kényelmes lehet a kisebb javítási munkákat vagy az adóbevallás elkészítését a partnerünkre hárítani, de az már kevésbé kényelmes, ha aztán ott állunk egyedül és lövésünk sincs ezekről. Érdemes tanulni egymástól, hiszen a tudás egy esetleges szakítás után is megmarad. Ha nincsenek a kapcsolatban szigorúan leosztott feladatok, akkor könnyebben tudunk alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez. Kevesebb fennakadással jár, ha például az egyik fél túlórázás miatt nem tudja elvinni a gyereket edzésre, mert a másik fél is tudja, hogy mit kell bepakolni, hogy jutnak el a helyszínre, stb., így simán beugrik helyette.
A feladatok váltogatása azonban nemcsak a mindennapokra, hanem egy-egy időszakra is vonatkozhat – a feminizmus második hulláma igyekezett népszerűsíteni ezt a stratégiát, csak aztán sajnos feledésbe merült. Mi ennek a lényege? Tegyük fel, Kata és Pista mindketten szeretnének ledoktorálni. Ennek érdekében egy évig Kata végez minden házimunkát (és, ha van gyerekük, akkor a gyerekgondozási feladatokat is), hogy Pista megírhassa a disszertációját, majd (és ennek a résznek nem szabad elmaradnia!) a védés után cserélnek, és egy évig Pista végez minden házimunkát, hogy Kata is ugyanúgy elérje a tanulmányi céljait. Így mindketten tudnak érvényesülni, és egyikük sem ragad bele a hosszú távon a nagy mennyiségű, és lássuk be: frusztráló és kedélyromboló házimunkába.
Folyamatosan beszéljetek egymással!
Azok a párok, akik nem veszik természetesnek a dolgok adott folyását, hanem folyamatosan kommunikálnak az otthoni teendőkről (is), nagyobb eséllyel lesznek elégedettek a kapcsolattal. Ez persze nem mindig olyan könnyű, mint ahogyan hangzik - az eltérő nemi szocializáció és az eltérő rend- és tisztaságigény konfliktusok forrása lehet. Még azonos nemű pároknál is - például ha két nő él együtt - a hagyományos női szerepbe erősebben belenevelt fél neheztelhet a takarításhoz kevésbé szokott (szoktatott), így a kupit jobban tűrő társához.
Ilyen esetekben nagyon fontos egymás nézőpontjainak megértése, és egy elfogadható kompromisszum kialakítása - persze a döntő tényező az lesz, hogy a felek számára a megrögzött szokásaik a fontosabbak-e, vagy az, hogy együtt legyenek. Beban és Roberts interjúalanyai arról is beszéltek, hogy fontos időről időre újra elővenni a témát és kideríteni, hogy a partnerünk igazságosnak érzi-e a jelenlegi felosztást. Ha megvárjuk, amíg fokozódik a feszültség és a neheztelés, nagyobb kihívás lesz a probléma megoldása.
Tartsátok szem előtt a fizetetlen munka értékét!
A fizetetlen munka alulértékelése párkapcsolati egyenlőtlenséghez és elégedetlenséghez vezethet. „Meglehet, hogy nem leljük nagy örömünket a házimunkában, de tisztában vagyunk annak jelentőségével. Mindketten úgy gondoljuk, hogy ugyanolyan fontos, mint a fizetett munka” - fejtette ki az egyik válaszadó. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az interjúalanyok nem veszik természetesnek egymás munkáját, hanem megköszönik egymásnak az elvégzett, főleg a különösen időigényes és/vagy kellemetlen feladatok teljesítését.
Akadt egy pár a megkérdezettek között, akik igyekeznek játékká alakítani a házimunka felosztását. Elmondásuk szerint a feladatokat kis cetlikre írják, és kisorsolják egymás között. Elsőre furcsán hangzik, de egy próbát megér, nem? Ha vannak gyerekek, ők külön szórakoztatónak találhatják a sorsolást, és szívesebben veszik ki a részüket a részüket az otthoni feladatokból.
Tartsátok számon a feladatokat!
Az otthoni egyensúly akár észrevétlenül is felborulhat. Ez részben adódhat abból, hogy mindannyian eltérően értelmezzük, hogy mi számít pontosan házimunkának. Beban és Roberts ennek megelőzésére azt tanácsolják, hogy a párunkkal együtt írjuk össze az otthonunkban elvégzendő fizikai, érzelmi és mentális munkaterheket. Ezután vitassuk meg, hogy ki mit végez el ezek közül, igazságosnak érzi-e a jelenlegi helyzetet, és min kellene változtatni.
Összességében érdemes tehát elrugaszkodni a társadalomban tanult nemi szerepektől és az egyenlőség felé kormányozni a kapcsolatot. Ezek a stratégiák nemtől és szexuális irányultságtól függetlenül bárki számára alkalmazhatók.
