Nálunk 18-as karikát kapott egy máshol hatévesek által is nézhető film, mert az egyik szereplője transznemű
Bár a magyarországi Korhatár Bizottságnak nem kell indokolnia a döntéseit, de a hvg.hu érdeklődésére a Nemzeti Filmiroda nem cáfolta, hogy a homofóbtörvény miatt hozták meg a döntést. Úgy tudjuk, mostantól további ilyen döntések várhatóak.
A filmes szakma nagy megrökönyödésére Magyarországon „tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott” korhatárbesorolást kapott a december 21-én a magyar mozikba kerülő A győztes gól című vígjáték, annak ellenére, hogy más országokban akár már hatéves kortól ajánlják a korhatárokról döntő szervezetek a filmet, és nem tudni egyetlen nyugati országról sem, ahol ilyen szigorú lenne a besorolás. A döntésről először az IGN filmrovatvezetője, Zalaba Ferenc számolt be a Twitteren.
És bár a magyar Korhatár Bizottság nem közöl indoklást a döntéseihez, a magyar kormány homofóbtörvényét és homofób kultúrpolitikáját ismerve felmerült a gyanú, az esetet az indokolja, hogy a film egyik szereplője transznemű. A gyanút a Korhatár Bizottság sem cáfolta.
Erkölcsi fejlődés
A szívhez szóló, bár jellemzően meghökkentő, szókimondó filmjeiről ismert, Oscar-díjas Taika Waititi új-zélandi filmrendező (Hétköznapi vámpírok, Jojo nyuszi, Thor: Ragnarök) új filmje részben igaz történetet dolgoz fel: Amerikai Szamoa fociválogatottjáét, amely minden idők egyik legrosszabb focicsapata, és amely egy 2001-es FIFA-mérkőzésen 31:0-ra kapott ki. A sztori szerint egy veterán edző a munkanélküliséget elkerülendő, jobb híján vállalja el a csapat kikupálását – vagy legalábbis megpróbálja elérni, hogy a csapat akár csak egyetlen gólt is lőjön.
A sztori ugyanakkor feldolgozza Jaiyah Saelua történetét: ő az a focista, aki a világon először játszott világbajnoki selejtező mérkőzésen transzneműként. A szerepet Kaimana, egy nonbináris színész játssza el.
A filmet az Egyesült Államokban 13 éven felülieknek ajánlja a helyi korhatárbizottság, Brazíliában és Angliában 12 éves kor felettieknek, Svédországban és Finnországban 7, Hollandiában 6 éves kortól már nézhető, Tajvanban pedig egyenesen nullás, minden közönség számára ajánlott kategóriába sorolták a filmet.
A focis film sztoriját ismerve meglepő módon azonban a Korhatár Bizottság döntése abba a kategóriába sorolta A győztes gólt, amelybe a Nemzeti Filmiroda honlapján elérhető szabályzat szerint azokat a filmeket kell, amelyek „alkalmasak a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó elemük az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása”. A besorolást jellemzően expliciten szexuális tartalmú vagy túlzottan brutális filmek esetében szokás alkalmazni. Ennél már csak egy kategória szigorúbb, amelybe „pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmazó” filmalkotásokat kell sorolni.
A 18-as karika erős elrettentő erővel bírhat a szülők számára, ami alaposan meg is látszódhat egy film nézettségén, a nézettség pedig azonnal befolyásolja, hány moziban és hány hétig játsszák az adott filmet. Igaz, ez a besorolás még nem jár a legszigorúbb következményekkel: a következő kategóriába, a kizárólag felnőttek ajánlott horror- és pornográf filmeket csak este tíz után szabad játszani; a 18 éves kor alatt nem ajánlottak esetében a mozipénztárosok a tapasztalatok alapján jellemzően nem kifejezetten érdeklődnek a jegyvásárlók életkoráról.
A döntést különösen meglepővé teszi, hogy az ügyre rálátó forrásunk szerint a Korhatár Bizottság tagjai a film megtekintése után nem ezt a besorolást terjesztették a Nemzeti Filmiroda döntéshozói elé, hanem – a sok trágárság és néhány ízléstelenebb poén miatt – 16 éven aluliak számára nem ajánlották volna. Úgy tudjuk, a döntést „felsőbb szinten” változtatták meg.
A nemváltoztatás előnyei
A Korhatár Bizottság mindig legfeljebb 28, legalább 14 tagból áll, de az egyes filmekről szóló döntésekhez elég hét jelenlévő is (lehetetlen lenne, hogy a rengeteg, évi több száz moziba érkező filmet minden egyes tag végignézze). A Bizottságban különféle területeknek kell képviseltetniük magukat: kell lennie benne gyerekek fejlődését is ismerő pszichológusnak, a médiaszakmával és filmterjesztéssel tisztában lévő szakembernek, filmterjesztőnek és olyasvalakinek, aki kifejezetten a „a média gyermekek fejlődésére gyakorolt hatásáról” rendelkezik szakmai tapasztalattal.
Forrásunk elmondása szerint a bizottságban nagyjából egyenlő arányban képviseltetik magukat a különféle világnézetű, konzervatívabb és liberálisabb szakemberek. Hozzáteszi, a munkához hozzátartozik az is, egyfajta zsinórmértékként megnézik, más országokban milyen besorolást kapott az adott film, „bár az orosz besorolásokra nem látunk rá” – jegyzi meg keserűen nevetve. Pedig lehet, hogy a jövőben nem ártana.
A Nemzeti Filmiroda honlapján ugyanis nemrég megjelent szakmai útmutató vonatkozó kategóriájában a fent idézett, rövid leíráson kívül már szerepel egy olyan passzus is, amely szóhasználatában és elveiben is feltűnően emlékeztet a kormány homofóbtörvényére, amely alapján fóliázni kell az LMBTQ karakteret is tartalmazó ifjúsági könyveket, amely alapján nemrég megpróbálták kitiltani a 18 évnél fiatalabbakat a Nemzeti Múzeumból a Nemzetközi Sajtófotó-kiállításról, mert ott melegeket bemutató képek is láthatóak voltak, és amely miatt kirúgták azt az L. Simon László múzeumigazgatót, aki rámutatott, a törvény betarthatatlan, hiszen a jegyárusoknak nincs joga elkérni a látogatók személyijét.
„Azt a filmalkotást, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának, valamint a homoszexualitásnak a népszerűsítése, megjelenítése, az V. kategóriába kell sorolni” – fogalmaz az útmutató. (Az V. kategória az, amelybe a 18 éven aluliaknak nem ajánlott filmek kerülnek.) A kézikönyv ugyanakkor azt is megjegyzi, a transzneműség és melegség puszta bemutatása „általánosságban nem tilalmazott”: mérlegelni aszerint kell, hogy a film kifejezetten erről szól-e, vagy „a filmalkotás ezen elemeket, illetőleg a homoszexualitást követendő magatartásként ábrázolja, népszerűsíti”.
Az ugyanakkor, hogy „általánosságban nem tilalmas”, máris kevésbé hangzik megengedőnek, ha az ember elolvassa a következő bekezdéseket is, amelyek szerint máris „mérlegelésre” ad okot, ha a film „a homoszexualitás vagy a nemváltoztatás értékeit, előnyeit, különlegességét, egyediségét” hangsúlyozza, sőt
„népszerűsítésnek” kell tekinteni, ha a homoszexualitást és a születési nem megváltoztatását „társadalmi normaként, a hagyományos heteroszexuális életviteltől vonzóbb, követendő életformaként” mutatják be, vagy ha úgynevezett „propagandatevékenység” érhető tetten a filmben, amely célja „ezen ideológiák, nézetek terjesztése, a kiskorúak érzelmi befolyásolása, a kommunikáció eszközeivel történő meggyőzése”.
Mindebben feltűnő a szöveg totális elrugaszkodása a tudománytól, filmszakmától és a józan észtől is, amennyiben kifejezetten nehéz olyan filmet elképzelni, ami direkt nemváltoztatásra bátorítja a születési nemével amúgy tökéletesen elégedett embereket. Az az amúgy értelmetlen szóhasználat pedig színtiszta, hamisítatlan homofóbia, hogy a szöveg a nemi vagy szexuális identitást „ideológiának” nevezi.
A győztes gól esetében csak növeli a helyzet abszurditását, hogy más országokban épp azért emeltek kifogást jogvédők a film ellen, mert egyesek szerint túlontúl bántó vicceket enged meg magának a transznemű karakterrel szemben. Így még kevésbé hihető, hogy a film propaganda lenne annak érdekében, hogy a világ legvidámabb bulijának állítsa be a transzneműséget.
A törvény az törvény
Forrásunk most arról számol be, a Korhatár Bizottság a homofóbiát elutasító tagjai jelenleg kilépésüket fontolgatják a testületből, részben azért, mert nem szeretnének közösséget vállalni az ilyen döntésekkel, részben pedig azért, mert úgy vélik, értelmetlenné teszi a munkájukat, hogy a szakmai alapon meghozott javaslattételüket felsőbb szinten lesöprik az asztalról, akár épp L. Simon László példájára hivatkozva, miszerint jobb az ilyen bajt elkerülni.
Kérdéseinkkel megkerestük a Korhatár Bizottságot működtető Nemzeti Filmiroda vezetőségét is. Arra szerettünk volna választ kapni, mi indokolja a szigorú besorolást, igaz-e, hogy a döntésnek köze van a film transznemű karakteréhez, valóban más volt-e a bizottság véleménye a megfelelő besorolásról, illetve igaz-e az információ, hogy a Bizottság tagjainak most alá kell írniuk az új szerződésüket, amelynek már mellékletében szerepelnek a fenti irányelvek is.
Kérdéseinkre nem kaptunk részletes választ, azonban abban az egyetlen mondatban, amelyet a Miniszterelnöki Kabinetiroda nevében a Nemzeti Filmirodája főosztályvezetője, dr. Taba Miklós szignált, nem cáfolták egyik értesülést sem, és megemlítették a Fidesz homofóbtörvényét is. A választ teljes terjedelmében idézzük:
A Korhatár Bizottság tagjai munkájuk során a jogszabályoknak, köztük a gyermekvédelmi törvény előírásainak figyelemmel hozzák meg döntéseit.
