Félelem, öncenzúra, káosz – szexuális nevelés Magyarországon 2023-ban
Az alábbi cikkben annak jártunk utána, hogy a kormány által gyermekvédelminek mondott törvény elfogadása után hogyan változott a szexuális nevelés helyzete Magyarországon.Hantó Fruzsina írása
“Magyarországon lesz a legszigorúbb gyermekvédelmi szabályozás Európában, mert számunkra nincs kompromisszum a gyermekvédelemben” – ezt Varga Judit igazságügy miniszter írta egy Facebook posztban, még április 25-én. A legújabb szigorítás a hírek szerint őszre várható.
Varga Judit drámai hatásúnak szánt bejelentése arra a folyamatban lévő eljárásra próbált reagálni, melyet az Európai Unió Bírósága indított Magyarország gyermekvédelmi törvénye ellen. A gyermekvédelminek nevezett törvénnyel kapcsolatos eljárást egyébként 15 tagállam és az Európai Parlament is támogatja. Mindeközben káosz és – a törvénynek köszönhetően – már félelem és öncenzúra uralja a hazai szexuális nevelést.
Mi az a gyermekvédelmi törvény?
A 2021 júniusában megszavazott törvény – amelyre a kormány “gyermekvédelmi” törvényként, a civil szervezetek inkább propagandatörvényként hivatkoznak –, egyebek mellett szigorított a magyar iskolákban zajló szexuális felvilágosítás menetén is. A jogszabály kiköti, hogy egy ilyen foglalkozás nem irányulhat a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása és a homoszexualitás népszerűsítésére.
Az ezzel kapcsolatos paragrafusok az eredetileg pedofil bűnelkövetőkről szóló jogszabályba kerültek bele, egyfajta kiegészítésként – megbélyegezve ezzel az LMBTQ állampolgárokat. Számos – nemcsak LMBTQ – szervezet tiltakozott és jó pár szakember (többek között pszichológusok, neveléstudományi szakértők) is élesen kritizálták a szigorítást, részben egyébként azért is, mert nem volt egyértelmű, hogy “népszerűsítés” alatt mit is kell értenünk. (Azóta sem az.)
Nem arról beszélünk, amiről kellene
“Korunk nemi betegsége a szexuális kulturálatlanság.” Ezt Lux Elvira, a hazai szexuálpszichológia egyik kiemelkedő szakembere fogalmazta meg még 2000-ben. Az azóta eltelt két évtizedben a helyzet nem sokat változott: nyugodtan kijelenthetjük, hogy jelenleg nemigen van minőségi szexuális nevelés hazánkban.
Hogy kihagytuk, elfelejtettük, esetleg elhanyagoltuk-e a nulladik lépést – vagyis hogy különböző erkölcsök és világnézetek alapján vitázzunk arról, milyen az ideális gyakorlat –, nem világos. Az amúgy is mély, sokrétű problémát aztán csak súlyosbította a törvény, mely megköti a szakemberek kezét – közülük sokan át sem léphetik az iskola falait engedély nélkül –, a pedagógusok pedig nincsenek felkészítve arra, hogy ilyen kérdésekre válaszoljanak. Persze, nem is az ő dolguk lenne ez elsősorban.
Egy olyan országban viszont, ahol a beleegyezési korhatár mindössze 14 év, súlyos hiányosság nem foglalkozni a szexuális nevelés kérdésével – az LMBTQI fiatalokat pedig már eleve diszkriminálni ebből a diskurzusból több mint hiba.
A mai napig vita tárgyát képezi, milyen az ideális szexuális nevelés, de abban azért manapság javarészt egyetértés van, hogy annak ki kell terjednie mind a szexualitás, mind pedig a párkapcsolati viszonyokkal kapcsolatos kérdésekre – fejtette ki dr. Semsey Gábor pedagógus, mentálhigiénés szakember egy 2018-as tanulmányában. Így például nem kellene megállnunk a fogamzásgátlás és nemi betegségek taglalásánál – ahogyan az jellemző a magyar oktatásban – edukálnunk kellene a gyerekeket a sikeres párkapcsolat szociálpszichológiai kérdéseiről is.
Amennyiben a gyermek nem részesül szakember által ilyen jellegű nevelésben, úgy drasztikusan megnő a kockázata a nemi betegségek terjedésének, egészségtelen párkapcsolati viszonyoknak és egyéb ártalmaknak.
Az LMBTQI fiatalokat jelenleg pontosan ez fenyegeti a gyermekvédelmi törvény miatt, mert még abba a minimális színvonalú oktatásba se férnek bele, amit jelenleg itthon szexuális felvilágosításnak hívnak.
Más formában folytatja Magyarország egyetlen LMBTQI érzékenyítő programja
A fentiek tükrében talán érthető, hogy a nagyon kevés rendelkezésre álló lehetőség közül az egyik egyedülálló, profi, módszertanra épülő, nem-formális nevelési program történetesen pont egy LMBTQI érzékenyítő program volt Magyarországon.
A több mint 20 éve működő Melegség és megismerést még 2000-ben hozta létre a Labrisz Leszbikus Egyesület, 2007-től pedig a Szimpozion Egyesülettel közösen koordinálták a programot. Középiskolák, szülők, tanárok, cégek keresték fel a szakembereket, hogy személyes élettörténeteiken keresztül beszélgessenek a kamaszokkal.
Az interaktív módszertanra épülő foglalkozások célja a megismertetés volt, s bár egy kérdés sem volt tabu, mégis, nagyon ritkán voltak kíváncsiak a gyerekek szexuális gyakorlatra. Az utóbbi időben a COVID okozta karantén miatt is visszaesett a megkeresések száma, aminek aztán nem tett jót a gyermekvédelminek nevezett törvény sem.
“A tanárok nagyon félnek, nem ismerik a törvényt vagy túlértelmezik, kevés a megkeresésünk, inkább nem kockáztatnak. Sőt, találkoztunk olyan iskolával is, ahol a tanárok körében zajlik a kiközösítés, a megaláztatás azzal a kollégával szemben, aki mégiscsak megkeresne minket” – mondta el Virág Zsolt, a Szimpozion Egyesület ügyvezetője és a Melegség és megismerés program egyik koordinátora.
Egy ideje csak felnőtteknek tartják a foglalkozásokat, most pedig új utakat keresnek, a két egyesület szakemberei nemsokára külön folytatják.
Figyelem: a projekt weboldalán továbbra is elérhetőek maradnak a módszertani kiadványok, különböző segédanyagok. Ha szeretnéd őket használni, az erre a linkre kattintva megnyíló oldalon elérheted a gyűjteményt.
Tisztázatlan feltételek
Abszurd, hogy míg a nagy csinnadrattával beharangozott törvény regisztrációhoz köti a külsős szervezetek iskolai előadásait, azt a rendszert, amiben regisztrálni lehetne, a kormány a mai napig nem hozta létre – azaz csaknem két éve késik ezzel.
Erről a helyzetről beszélt nekünk Kutassy Dorottya a Háttér Társaság oktatási projektmunkatársa:
“Most lényegében egy vákuumban működnek a civil szervezetek, a szó szoros értelmében nem törvényes, hogy bemennek az iskolába – már akik még bejutnak. Ez egyébként minden, külsős szervezet által tartott foglalkozásra igaz, így például a drogprevenciós foglalkozásokra is. A szexuális nevelés viszont tipikusan olyan példa volt, ahol szívesen hívtak civil szervezeteket iskolák, a törvény és az e körül kialakult káosz ezt viszont megakasztotta.
Találkoztunk például olyan tanárokkal, akik azt hitték, hogy a törvény után már nem lehet szexuális nevelést tartani az iskolában. Fontos leszögezni viszont, hogy a törvény nem tiltja konkrétan az LMBTQI szexuális felvilágosítást az iskolákban, csak az LMBTQI „népszerűsítését”. De mivel nincs rá magyarázat, hogy ez alatt pontosan mit érthetünk, jellemzően öncenzúrához vezetett a tanárok körében. Pontosan ez volt a célja. Jogi ügy sosem lett abból, ha esetleg mégis történt LMBTQI érzékenyítés azóta. Csak hallomásból tudunk olyat, hogy az igazgató megtiltotta a tanárnak, hogy beszéljen ilyesmiről”
Fontos dokumentumot állított össze a Háttér Társaság is: a kiadvány, ami a törvény utáni mozgásterünket ismerteti, ezen a linken érhető el.
A fentiek alapján a hazai szexuális nevelésben még sokáig nem várható érdemi fejlődés. Addig legalábbis biztosan nem, míg a valós problémák helyett a napi politikai inkább azzal foglalkozik, hogy egyszerű politikai haszonlesés miatt szándékosan, előre megfontolva rekeszti ki a fiatalok egy részét – ezzel kívánva egy egyébként kellemetlenül hiányzó erkölcsi piedesztált ácsolni a regnáló hatalom számára.
