Eszterházy Tamás, meleg pornósztár: „Én vagyok a legszerencsésebb ember a világon.“ (INTERJÚ 🔞)

Pornóipar, az LMBTQ-közösség helyzete Magyarországon, HIV-prevenció és jótékonykodás – Eszterházy Tamás, egykori meleg felnőttfilm-sztárral beszélgettünk.

Ezúttal kivételesen nem a REFRESHER Magyarország stúdiójából jelentkezem. A 6. kerület füstös utcáit járom: egy olyan férfihoz tartok, akivel eddig a metatéren kívül még soha életemben nem találkoztam. Ám most egy rövidebb látogatás erejéig visszatért szülővárosába, így pedig sikerült elcsípnem egy interjúra az egykori felnőttfilm-sztárt. Mert hogy Tomi 2005 és 2010 között meleg pornósztár volt Amerikában s lévén, szexfilmeket többé-kevésbé mindenki néz, viszont az átlagembernek kevéssé adatik meg a lehetőség, hogy személyesen is elbeszélgethessen egy igazi felnőttfilmessel, adta magát a riport témája.

Régi ismerősökként köszöntjük egymást, majd a tükrökből álló nappalijából elindulva végigvezet egykori otthonán. A háromemeletes penthouse magában rejt többek között szaunát, konditermet, nyárikonyhát, jacuzzit, gardróbszobát, de a második emeleten még egy Oláh Ibolya festményt is. A hálószobához érve, amiben csupán egy óriási baldachinos ágyat találunk, Tomi csak ennyit mond: „Nem ilyennek gondoltad egy pornós hálószobáját, mi? Keresed a dildókat, igaz?“

Hogyan léptél be a pornó világába? Megkeresett valaki, vagy te mentél utána a dolgoknak?

Azért nekem sem az volt a gyerekkori álmom, hogy én majd valamikor pornófilmekben fogok szerepelni, de egyébként mindig éreztem magamban a szexuális túlfűtöttséget. Eléggé nimfomán-hajlammal vagyok megáldva (nevet). Amikor 23-24 éves lettem, és már elég stabil anyagi háttérrel rendelkeztem, jó munkahellyel, normális családi háttérrel és egy több éves párkapcsolattal, akkor jött a gondolat, hogy szívesen kipróbálnám magam a felnőttiparban.Hiszen nézi, látja ezt az ember, sokan bele is képzelik magukat a pornófilmbe, meg hogy szívesen kamera elé állnának – én szerencsés voltam, mert tényleg kamera elé álltam. Megtehettem és meg is tettem.

Anno, egyébként az interneten, például a Facebookon is kaptam megkereséseket, de nem igazán foglalkoztam velük. Minden stúdiónak van egy honlapja, ahol egy szekció alatt modelleket keresnek, és mivel korábban marketinggel és PR-ral foglalkoztam, nem volt nehéz megírnom magamról egy kompakt bemutatkozó szöveget képekkel, ami alapján elég gyorsan válaszoltak is és kihívtak Amerikába dolgozni. Azért be kell vallanom, ebből a szempontból kicsit csodabogárnak számítottam, mert nem igazán pénzkeresési lehetőség szempontjából akartam ezzel foglalkozni. Inkább csak egy bakancslistás dolog volt: csinálok egy pornófilmet és majd elteszem a polcra.

Viszont már a munkám legelején arról biztosított több producer és rendező is, hogy látnak bennem fantáziát, és ha netán én ezt tovább szeretném gondolni, akkor ebből elég komoly sikereket lehetne elérni az Államokban. Ekkor leültem a párommal, a családommal, a barátaimmal, megbeszéltem velük mindent és belevágtam. Ám rögtön tudtam, hogy az önmegvalósításon és az új kalandokon túl szeretném, hogy ez másnak is kifizetődő legyen. Így elég hamar komoly céljaim lettek a szakmával. Tudom furán hangzik, de mindig bennem volt, már egészen kisgyerekként is, hogy ha az életemben eljutok egy olyan szintre, ahol már nem azon kell gondolkoznom, hogy miből kell majd megélnem holnap-holnapután, akkor ezt biztosan valahogy visszaforgatom a társadalomba és jótékonykodásba kezdek. Akkor még nem volt tiszta, hogy mi is lesz az irány: gyerekek vagy kiskutyák-kiscicák – mindenesetre tudtam, hogy valamit tennem kell az emberekért.

Hogy néz ki egy pornóforgatás?

Ez magától a filmtől függ. Nem kell korán kelni, vagy ilyesmi: reggel tízre, maximum délre bemész. Akkor előkészítenek: smink, befényelnek, beszélsz a rendezővel, satöbbi. Viszont nagyon sokat kell utazni. Én évente 330 ezer kilométert repültem, azaz tizenháromszor-tizennégyszer is megkerültem a Földet. Sokszor volt, hogy csak egy puszira jöttem haza a páromhoz és már repültem is vissza egy forgatásra. Vannak benti, stúdiós forgatások. Például sokat filmeztünk San Franciscóban, de mentünk külső helyszínekre is, Santa Rosába (Kalifornia) a hegyekbe, a sivatagba. Olyankor kivonul az egész 60-80 fős stáb. Egy csomószor úgy kellett rohanni vagy másfél órát a Nap után, mert szép naplementés felvételeket akartunk. Voltak jó sztorik.

Egyébként 4 óránál nem tart tovább egy pornófilm forgatása. Nem is nagyon lehet tovább használni a modelleket, de ez is igazából koncepciótól függ, meg hogy hányan szerepelnek a filmnek az adott jelenetében. Viszont minél több szereplő van, annál tovább tart a forgatás. Sokszor van, hogy egy film másfél-két évig készül, mert egyszerűen túl nehéz összeegyeztetni a színészek időbeosztását.

Igen, gondolom azért elég nehéz lehet egész nap „harcra készen állni“.

Erre vannak szerek. Például a papaverin injekció vagy a viagra – mármint akinek erre szüksége van. De hát vannak azok a nimfomán-hajlamúak, mint én, akik a kameralátványától működtek. Sokszor meg is jegyezték, hogy nem is értik, hogy lehetek még toppon egy forgatás végére (nevet).

Hogyan történik a partnerválasztás? Ilyenkor van beleszólása a színésznek, hogy kivel akar szerepelni?

Nagyjából a stúdió dönti el, hogy kikkel szeret dolgozni. Általában úgy szokták összeválogatni az embereket, hogy az jó legyen mindenkinek. De figyelembe veszik a történetet, és még sok mást is. Például a forgatások előtt minden esetben STD-szűréses és tesztes papírokat kérnek. Mikor ezeket megkapták, csak utána raknak össze azzal a partnerrel, akivel egyeznek a paramétereid. Ezt nagyon komolyan veszik. Egyébként az én esetemben 4 év alatt 27 filmben csupán egyetlen egy partner volt, akivel tudtam, hogy nem fog összejönni az, amit szeretne a rendező. Ezt jeleztem is a stúdió irányába.

És volt olyan akivel kifejezetten jó volt együtt dolgozni?

Nekem mindenkivel jó volt együtt dolgozni. Ha nem lett volna jó, akkor nem csináltam volna. Talán akivel tényleg kifejezetten nagyon jó volt, az egy másik magyar pornósztár, Árpád Miklós. Ő tényleg egy ikon volt. Azonban ő egyszerre a pornóipar, de leginkább a társadalom áldozatává vált: öngyilkos lett. Nem akart megöregedni, pedig 40 éves korában is nagyon szép férfi volt. Úgy döntött, hogy eljött a vége ennek a bulinak is. És nem is öregedett meg. Megmarad emlékezetünkben olyannak, amilyennek láttuk.

Árpád Miklós holttestét 2013-ban találták meg New York-i lakásában

Létezik egy prekoncepció a meleg pornófilmek kapcsán, miszerint számtalanszor heteroszexuális férfiak is szerepelnek bennük. Ez tényleg így van?

Régebben valóban volt egy ilyen tendencia. Egyszerűen jobban fizetnek a meleg pornófilmek. Manapság már nem hiszem, hogy ez így lenne. Egyébként azt mindig is megkérdőjeleztem, hogy valaki heteróként hogyan megy el meleg pornóba dolgozni. Ha valaki ezt annyira nem szeretné csinálni vagy annyira undorodna tőle, akkor még pénzért sem tudná megtenni. Szerintem az ilyen férfiakban kell, hogy legyen valamiféle biszex hajlam. Én amúgy is azt gondolom, hogy minden ember biszexuálisan születik, csak társadalmi és külső behatások határozzák meg, hogy ki milyen irányba mozdul inkább.

 Az évek során az olyan platformoknak köszönhetően, mint az OnlyFans, ez az ipar is átalakult. Amikor még aktívan dolgoztál benne, mit értettünk pornófilm alatt?

Az én időmben még rendes másfél órás nagyfilmeket forgattak, amik sokesetben duplalemezes DVD-kre mentek. Ezeknek még volt igazi storyline-ja, története. Most is találhatunk ilyen filmeket, de már nem ez számít a bevett dolognak. Manapság a stúdiók inkább jeleneteket gyártanak. Ezek rövidebbek is, hiszen nem fog mindenki filmeket venni csak azért, mert a benne szereplő tizennégy színészből kettő tetszik neki, tizenkettő meg nem. Jött az internet, a DVD-s filmek ideje pedig lejárt. Az online viszont tényleg elég durván hasít.

Voltak olyan trendek vagy témák, amik régebben divatosabbnak számítottak?

Ha abból indulok ki, hogy milyen filmekben szerepeltem, akkor nem igazán voltak extrémitások, de azért néha meg-megcsillant egy kis hardcore. 2005 környékén még óvszeres filmek voltak. Ma már kicsit változott a világ: nem ez a trendi, nem ezek a filmek mennek. Ami valahol érhető is, valahol meg nem. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mire vállalkozik. Manapság sokkal inkább a keményebb szex jelenik meg ezekben a filmekben.

A chemsex is egyre nagyobb teret hódít a világban, mind a heterók, mind a melegek körében. Véletlenül se gondoljuk, hogy csak az LMBTQ emberek vannak ebben benne. Gondoljunk csak bele: egy nagyvárosban van 5 meleg bár és 200 swinger klub. Na, melyik a nagyobb szexuális fertő?

(A chemsex olyan szexuális szeánszokat jelöl, melyek alkalmával a résztvevők kábítószer fogyasztásával, bódult állapotban folytatnak aktusokat. Egy-egy ilyen orgia akár több napig is tarthat.)

Valaki elitéli, valaki fogyasztja. Hát, ha nem tetszik, nem kell nézni – szoktam mondani. Mindenkinek magának kell felfedeznie és megélnie, hogy mit hív szexnek, mit hív orgazmusnak vagy katarzisnak. Mindenki másban van benne. Teljesen oké, ha valaki konzervatívabban élné meg a szexualitását. Én magam részéről jól kiéltem magamat és a mai napig meg is élem biztonságban azt, amit szeretnék.

Sokan nem tudják, pedig a felnőttfilm-iparban is vannak különböző díjátadók, melyek keretein belül évről évre különböző kategóriákban díjazzák a színészeket. Te is több szobrot tudhatsz magadénak.

Igen, ez így van. Mikor úgy döntöttem, hogy belevágok, megfogadtam, hogy csakis a legnagyobb stúdiókkal szeretnék együtt dolgozni. Ez így is történt. Exkluzív szerződést kötöttem a Raging Stallions-szal, a Falconnal, a Colttal és a Hot House-zal is – ez már magában is siker. De az első évem után rögtön sikerült is megnyerni a pornós Oscarnak számító GayVN-en A legjobb hármasnak és A legjobb új szereplőnek járó díjat. Van a kis Oscar, a Grabby Award is, ami – egyértelműen – nevében a Grammy-re hajaz. Ott is megkaptam ugyanezeket a díjakat. Azán ráhúztam még 3 évet és még több elismerést szereztem a szakmában.

Nekem nem ezeknek a díjaknak a bezsebelése volt a célom, vagy, hogy majd az idők végéig csak ezt csináljam akár daddy-ként is. A csúcson kell abbahagyni, ahogy szokták mondani. Ez egy kirándulás volt az életemben, jó volt, de le tudtam zárni.

És azt is szokták mondani, hogy a munkát nem illik hazavinni. Te hogy tudtad szétválasztani a pornóipart a magánéleti szexuális életedtől?

Én személy szerint nem égtem ki, de sok fiúnak valóban terhes tud lenni. A pornóipar egy daráló: új film, új koncepció, új partnerek. Nekem azért ez tényleg más volt, már csak azért is – ahogy említettem – mert más céljaim lettek vele. A pornózásnak köszönhetően kezdtem bele a HIV- és AIDS-prevenciós munkámba, főként a magyar középiskolások körében. Nyilván ha a fehér köpenyes doktorbácsi mondja, hogy húzzunk gumit, nem igazán fog meghatni senkit. Viszont ha egy pornósztár mondja ugyanezt, azt talán meghallja a fiatalság.

Válaszolva a kérdésedre, én ebben is szerencsés vagyok. Mindent a páromtól tanultam, ő mutatta meg, hogy van több is a szombat délelőtti 15 perces menetnél, és egy átmulatott éjszaka után a részegszexen kívül is vannak lehetőségek. Nem tudom, hogy erről mennyire beszélhetek, meg hogy majd mit szól hozzá, de a párommal 21 év után most még jobb a szexuális életünk, mint mikor megismerkedtünk. Mi tényleg nagyon együtt vagyunk: szexuálisan is, mentálisan is, érzelmileg is. Még 21 év után is, ez ritka.

És amint mondtad, megtaláltad végül azt a nagy célt, amit a pornózással szerettél volna szolgálni. Tudnál mesélni a HIV- és AIDS-prevenciós tevékenységedről?

Több kampányom is volt. Az első keretén belül 500 ezer óvszert osztottunk ki több melegbárban teljesen ingyenesen. Minden bárpulton vagy kijáratnál ott voltak a gumik üvegurnákban, így bárki, aki látta és szüksége volt rá, nyugodtan elvehette. Elég nagy sikere is volt, ám sajnos ezt sem lehetett a végletekig finanszírozni. Bár többször is ösztönöztem a bárokat, hogy az ő felelősségük lenne, hogy ingyenesen elérhetővé tegyék az óvszereket. Külföldön ez már bevett példa. Magyarországon ezek a bárok nem szeretnek belenyúlni a zsebükbe, de azért van példa olyan szórakozóhelyre is, ahol a tulajdonosok érzik ennek a felelősségét és fontosságát.

Aztán volt a Nagy Szex Teszt, ahol a fiatalokat kérdeztük a szexuális szokásaikról, a tudásukról a HIV-, AIDS-prevencióról, stb. Nem volt reprezentatív, de 7500-an mégis kitöltötték, és elég érdekes eredményeket kaptunk. Rengeteg fórumon vettünk részt, civilszervezetekkel kollaboráltunk, hogy ténylegesen kialakítsunk egy irányt s ne csak mindenki a babérjain üljön.

Ám a fő kampánysorozatom a Grand Safe Show volt, mely kifejezetten tényleg fiatalokat célzott meg. 3-4 évet élt meg és több kisebb projektből állt. Itt szerettünk volna őszintén beszélni a szexről, főként a biztonságos szexről, ledönteni a tabukat a gumihasználat körül és szélesebb körben is felvilágosítani az embereket a HIV és AIDS kapcsán felmerülő téves információkról. Beszéltünk a PrEP-ről is, amivel a HIV-et rendkívül jól kordában lehet tartani, viszont meggyógyítani – ugyebár – nem fogja az embert. De legalább szabályozza a betegséget. A széleskörű tájékoztatás volt ezeknek a projekteknek a fő célja és mind rendkívül sikeres volt.

(A PrEP rövidítés pre-expozíciós profilaxist jelent, amely a vírus sejtekbe épülésének gyógyszeres megelőzése. A HIV-negatív személyek ennek során megelőzésképpen vesznek be HIV-gyógyszert, hogy megvédjék magukat a HIV-fertőzéstől. Tudj meg többet a gyógyszerről a Háttér Társaság összefoglalójában.)

A PrEP során a HIV-negatív emberek megelőzésképpen vesznek be HIV-gyógyszert, hogy megvédjék magukat a HIV-fertőzéstől.

És gyakorlatilag most is ezt csinálod, csak már külföldön. A kiköltözésednek egyébként volt köze az elmúlt évek politikai LMBTQ-ellenességéhez?

Természetesen, én ebből nem is csinálok titkot. Én nem látom azt, hogy ebben az országban az elkövetkezendő 10 évben fejlődnének az emberek az elfogadás terén. De egyébként ezt is megértem: itt lassabban, másképpen mennek a dolgok. Én mindenkinek tiszteletben tartom a gondolkodásmódját. Viszont úgy döntöttem, hogy a nyugdíjas éveimet nem itt fogom eltölteni Magyarországon, hanem elmegyek egy olyan országba, amely toleránsabb vagy legalábbis jobban áll ehhez a kérdéshez. Így költöztem ki a párommal Gran Canariára. Most ott folytatom a prevenciós munkámat.

Érdekes, hiszen ott sokkal nagyobb az LMBTQ+ közösségre épülő turizmus, mégis keveset foglalkoznak a prevenciós témákkal. Gran Canaria bár Spanyolországhoz tartozik, mégis ultraperifériának számít, mivel messze van és kevés behatás ér el odáig. Pont a megérkezésem idején alakult meg egy társaság, a chechkpoint Canarias, mely HIV- és AIDS-prevenciós pontokat állít fel a sziget több részén, hogy átláthatóbb legyen az STD-szűrés procedúrája. Ez a csoport azon dolgozik, hogy a megfelelő szakemberek a megfelelő kedvességgel, tudással és bátorsággal álljanak fel a kihívásokkal szemben az STD-k körüli tabuk ledöntése érdekében.

Ugye rengeteg a turista, sokan életükben először tesznek meg olyan dolgokat, amelyeket egyébként otthon nem mernének megtenni, hiszen félnek, hogy mit szólna a közösségük. Idegenben mégis egyszerűbb. Sokan mondják: ami a szigeten történik az a szigeten is marad. Na a mi mottónk pedig az, hogy ami a szigeten történik, az nem marad a szigeten, sajnos azt viszed haza magaddal. Ezért fontos, hogy figyeljenek magukra, egymásra is.

Egy potenciális kormányváltás esetén se jönnél vissza?

Nem hiszem, hogy a közeljövőben bármikor is kormányváltás lenne. Magyarországon a legnagyobb probléma, hogy ellenzék van. Nem ellenzék kell ide, hanem egy közös út. És vannak itt próbálkozások, de mindenkit önös érdekek vezetnek. Én nem sok jó változást látok itt az elkövetkezendő 10-15-20 évben. Én már azt érzem, hogy 45 évesen sokat nem tudok tenni. Harcoljatok ti, a Z-generáció! Egyébként azt gondolom, hogy ha a másik oldal nyerne, akkor sem változnának meg itt a dolgok varázsütésre. Megint ugyanazok a politikai kérdések térnének vissza: ki lopott, ki nem lopott? Soha nem lesz ennek vége.

Téged egyébként meglepetésként ért a kormányunk hirtelen LMBTQ-ellenes politikája?

Engem az lepett meg, hogy ennyire kiélezetté vált a helyzet. Hiszen azok, akik benne vannak a közösségben, mi pontosan tudjuk, hogy köztük is ki milyen szexuális beállítottságú. Nem értem, hogyan tarthatunk ott ahol. Nagyon durva. Az emberekre is ráül ez az egész történet. Én szerencsés vagyok, mert valóban nagyon minimálisan tapasztaltam a negatív dolgokból: a családom elfogadott, a szomszédjaim szerettek, stb. Tősgyökeres budapesti vagyok, tudom, hogy vidéken teljesen más volt és a mai napig más a helyzet. Amikor a Grand Safe Show-val turnéztunk, akkor is ezt tapasztaltam. De jó látni, hogy ti, a Z-generációsok már nem csináltok akkora felhajtást ebből, nem mutogattok ujjal egymásra. Szóval mintha mégis lenne némi egy kis fejlődés.

Térjünk vissza kicsit a felnőttfilmezéshez. Eddig csupán említettük, de nem beszéltünk mélységeiben az OnlyFans-ről. Számomra tényleg egyre ijesztőbb, hogy mennyire masszívan jelen van a mindennapokban. Pont pár hete jött velem szemben a Twitteren annak a kasszás fiúnak a maszturbálós videója csatolva hozzá az OF-profiljának a linkje, akinél rendszeresen vásárolok. Így már egészen más élménye van a vásárlásnak úgy, hogy bár nem szerettem volna látni, mégis tudom, milyen a srác arca orgazmus közben. Neked mi a véleményed a platformról?

Ma már mindenki mindent kitesz: pénzért is, ingyen is. De hát szabad a világ, mindenki valósítsa meg önmagát. Én személy szerint soha nem voltam ennek a híve, hogy féláron 2 dollárokért klikkelgessenek a videóimra. Én a filmezésben hittem, de nem szeretnék ítélkezni. Ha valaki ezért fizet, ám legyen! Ha nem lenne erre kereslet, OnlyFans sem létezne. De nem ez a helyzet.

Amúgy nyilván ebből is lehet hatalmas összegeket kaszálni, de a statisztika azt mutatja, hogy nem ebből lesznek milliomosok az emberek. Kis fizetéskiegészítésnek akár jó lehet, de ebből megélni biztos nem lehet. Ezt azért nem ajánlom senkinek, hogy bárki is erre alapozza az életét, mert az biztosan nem fog összejönni.

Az OnlyFans fényében egyébként még van jövőjük a pornófilmeknek?

Ez az iparág is átalakult. Amit most én látok az az, hogy a stúdiók nem filmeket forgatnak le, hanem várják az adott színészektől tucatszámra a videókat, a képeket, s amelyek számukra megfelelnek, azokat propagálják a saját oldalaikon. A fiúk pedig ez után kapnak fizetést. Valószínűleg ez lesz az új irány: mindenki legyárt egy halom tartalmat, aztán vagy el tudja adni vagy nem. Úgy tűnik, hogy régi nagy forgatások egyre kevésbé lesznek, hiszen tényleg nagyon felgyorsult minden, az igények pedig változnak. Ma én, holnap te, holnapután pedig egyikünkre sem emlékeznek többé. Én még, azt hiszem, egy utolsó generációs hullócsillag-pornósztár voltam. Ma már nincsenek olyan nagy nevek.

És hogy telnek most a napjai egy „hullócsillag-pornósztárnak“?

A párommal még itthon kezdtük el, de most már kintről folytatjuk a közös vállalkozásunkat, mely magán egészségügyi szolgáltatásokat biztosít. Én a háttér munkában veszek részt: papírozok, számlázok, páciensekkel kontaktálok. De ahogy említettem is, csinálom tovább a HIV- és AIDS-prevenciót. Egyébként háztartásbeli vagyok. Van két kutyánk is, elég stresszmentes az életem, egészségesen étkezem és egy olyan helyen élek, ahol mindig is akartam. Igen, én tényleg nagyon szerencsés vagyok.

És végezetül: mit üzennél nekünk, Z generációsoknak? 

Lássatok világot, tanuljatok nyelveket! Aztán gondoljátok meg, mennyivel jobb külföldön vagy itthon és ez alapján döntsétek el, hogy hol szeretnétek élni. Nézzétek csak meg, mi megy a világban máshol. Egyébként meg: kitartást! Lehet, hogy lesz jobb is.

www.refresher.hu/Szécsi Krisztián