Május az önkielégítés hónapja, a világnapját pedig május utolsó szombatján tartják
Május a maszturbálás hónapja, főleg San Franciscóban
Azóta lett ennek kikiáltva, amióta 1994-ben az akkori amerikai tisztifőorvost Bill Clinton kirúgta, mert azt merte mondani az AIDS-világnapon: az önkielégítés a szexualitás része, és tanítani kéne.
Magunkhoz nyúlni nem olyan újkeletű dolog, és nem is a gyakran szitokszóként dobált, egyesek által féltve rettegett liberalizmus szüleménye, hogy jól széttúrja a becses családi kötelékeket, de nem ám.
Termékenységi kultuszban nincs helye a masztinak
Már a történelem előtti időkből ismertek önkielégítő alakokat ábrázoló barlangrajzok, sziklafestmények, a Krisztus előtti 4. évezredből pedig egy agyagfigura is az utókorra maradt, ami szintén félreérthetetlen helyzetben mutat be egy korabeli nőt.
... régen ...
Az ókori egyiptomiak szerint Atum napisten egyenesen ejakulálással hozta létre az univerzumot, az első írott nyelv megalkotóinak tartott sumérok pedig arra is utalnak leírásaikban, hogy a mezopotámiai isten, Enki hasonlóképpen töltötte meg vízzel a Tigris folyót.
Hogy a maszturbálás elutasítása mikortól kezdődött, azt nem tudni pontosan. De valószínűleg legalább annyi idős, mint a termékenységi kultusz: a saját nép hatalmi bázisának építése, területszerzési kívánalmai magával hozták azt a gondolatmenetet, hogy mindenféle szexuális örömszerzés, ami nem jár a populáció növekedésével, káros.
Bár ma már nem arról szól a fáma, hogyan túrjuk ki a szomszédos törzseket, ez a régi berögződés máig fennmaradt kevésbé iskolázott körökben. Volt persze súlyosabb is a dolog: az 1700-1800-as években kezdődött, hogy a nemi szervekkel való játszadozást összekössék különféle egészségügyi problémákkal: tulajdonítottak neki látásvesztést, megőrülést, de még gerincsorvadást is.
És eljött a maszturbáló maraton
Ma már tudjuk, hogy egy kis önboldogítás nem bűn, mégis akadnak olyan esetek, amik a fejünkbe verik, hogy az égbekiáltó prüdériának még korántsem áldozott le a napja. Dr. Joycelyn Elders, egykori amerikai tisztifőorvos például nagy vitahullámokat generált kijelentésével, amikor 1994-ben, az Egyesült Nemzetek AIDS-világnapján egy kérdésre, hogy milyen lehetőségeket lát a maszturbációban a túl korai szex visszafogására, úgy reagált:
"Azt hiszem, ez az emberi szexualitás része, és talán oktatni kéne."
Bill Clinton jól ki is rúgta.
A vég azonban valaminek a kezdetét is jelentette: a szexuális játékszerekkel foglalkozó, san franciscói székhelyű Good Vibrations úgy kívánt rávilágítani az igazságtalan eljárásmódra, hogy kikiáltotta májust a Maszturbáció Hónapjának.
... ma ...
Nem sokkal később a frigidek és az egyház nagy elhűlésére létrejött a Masturbate-A-Thon fantázianevű rendezvény is, amit lassan egy évtizede ismét megtartanak a szexuális nyitottságáról híres város Szex és Kulturális Központjában: ez a nap az önkielégítésről szól, és arról, hogy tudatosítsák, ez egyáltalán nem rossz, pláne nem bűnös dolog, hanem nagyon is természetes. És hát mindenki - ha másképp is, de - csinálja.
A programon egyébként rendre rekordok is dőlnek: a 2009-esen egy japán férfi például maratoninak számító 9 óra 58 percen át izgatta péniszét, míg a legmesszebbre jutó spricc 162 centiméteres lett.
A Zyri című magazin szexológusokat idéz arról, hogy a maszturbálás egy egészséges tevékenység, függetlenül attól, hogy párkapcsolatban élünk-e. A pozitívumok közé sorolják a megnövekedett endorfinszintet, és azt, hogy nőknél segíthet csökkenteni a vagina szárazságát.
Természetesen nem ajánlott olyan keményen tolni, hogy a kórházban kössünk ki miatta, illetve csak olyan segédeszközöket érdemes használni, amit a végén ki is tudunk húzni magunkból.
