Holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja - A rózsaszín háromszög
Ma van a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja.
A holokauszt legismertebb jelentése a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott, a nemzetiszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás, amelynek körülbelül hatmillió európai, zsidó származású ember esett áldozatul.
A náci rendszer más csoportokat is üldözött vagy próbált megsemmisíteni: a cigányokat (Porajmos), az oroszokat (különösen a hadifoglyokat), a lengyeleket (Generalplan Ost), a fogyatékosokat (Aktion T4), a homoszexuálisokat és a politikai vagy vallási ellenállókat, például a szocialistákat, kommunistákat, vagy Jehova Tanúit.
Az üldözés és népirtás több lépésben valósult meg. A zsidókat a civil társadalomból kizáró nürnbergi törvények évekkel megelőzték a második világháborút. Koncentrációs táborokat létesítettek, ahol kényszermunkát végeztettek a foglyokkal, amíg azok bele nem pusztultak a kimerültségbe vagy valamilyen betegségbe. A Harmadik Birodalom által újonnan meghódított keleti területeken Einsatzgruppéknak nevezett speciális alakulatok tömegesen kivégezték a zsidókat és a nácik politikai ellenségeit. A zsidókat és a cigányokat gettókba zárták, ahonnan tehervagonokkal szállították őket a több száz kilométernyire fekvő haláltáborokba; akik túlélték az utazást, azok nagy részével gázkamrákban végeztek. A német bürokrácia minden ága részt vett a tömeggyilkosságok megszervezésében, az ország – egy holokausztkutató szavaival élve – „népirtó állammá” vált
Homoszexuálisok
Az alacsonyabbrendű fajnak minősített népek mellett olyan csoportok is a holokauszt célpontjaivá váltak, akik a náci erkölcsi ideálokkal összeegyeztethetetlenek voltak; közéjük tartoztak a homoszexuálisok is. Noha Hitler hatalomra kerülése előtt a homoszexualitás viszonylag elfogadottnak számított Németországban (a melegek számát 1928-ban 1,2 millióra becsülték), az SA-t pedig egyenesen a homoszexualitás melegágyának tartották, a hosszú kések éjszakája után megváltozott a helyzet. 1936-ban Himmler felállította a Homoszexualitás- és Abortuszellenes Birodalmi Főhivatalt, a meleg férfiakat a német vér megrontójának bélyegezték, és a Gestapo melegbárokban tartott razziák és lakossági bejelentések révén elkezdte nyilvántartásba venni a homoszexuálisokat.
1945-ig körülbelül 100 000 férfit tartóztattak le homoszexualitás miatt; mintegy felüket elítélték. A koncentrációs táborba küldöttek számát 5–15 ezer közé teszik, a többiek közönséges börtönökbe kerültek. A táborokba zárt meleg férfiaknak rózsaszín háromszöget, a leszbikusoknak az antiszociális hajlamot jelző fekete háromszöget kellett viselniük. Az internáltak nagyobb része meghalt, részben annak köszönhetően, hogy nemcsak az őreik, hanem a fogolytársaik is kegyetlenül bántak velük. Egy kis részüket bírósági utasításra kasztrálták. Egyeseket megkínoztak vagy hormonkísérletekhez használtak. Egyes esetekben a homoszexualitás vádját ürügyként használták katolikus papok ellen.
Összességében a holokauszt a melegeknek csak egy töredékét érintette, nekik azonban más, a nácik által üldözött csoportokkal szemben a háború vége sem mindig nyújtott menekülést. Sokukat továbbra is börtönben tartották a nácik által hozott homoszexualitás-ellenes törvény alapján, amit csak az 1960-as évek végén töröltek el. A homoszexualitásért koncentrációs táborba zártak nem kapták meg a nácik egyéb áldozatainak járó állami kártérítést, és néha még a börtönbüntetésük idejébe sem számították be a táborban letöltött éveket. A német kormány hivatalosan csak 2002-ben kért bocsánatot a meleg közösségtől.
Az utolsó meleg holokauszt-túlélő
Rudolf Brazda egyike volt annak a mintegy 10 ezer embernek, akit Hitler uralma alatt nemi irányultsága miatt lágerekbe hurcoltak. Jean-Luc Schwabbal közösen írta meg életrajzát "Itinéraire dun triangle rose" (Egy rózsaszín háromszöges életútja), amely a koncentrációs táborban eltöltött 32 hónapjáról, a kényszermunkáról, a mindenütt jelen lévő halálról, a zaklatásokról számol be.
Brazda 2011 augusztusában hunyt el, ebben az évben áprilisban megkapta a legrangosabb francia kitüntetést, a Becsületrendet..A Németországban született cseh férfi hamvait Mulhouse-ban,2003-ban elhunyt Edouard Mayer hamvai mellé helyezték, aki több mint ötven éven át volt társa. Rudolf Brazda egyike volt annak a mintegy 10 ezer embernek, akit Hitler uralma alatt nemi irányultsága miatt lágerekbe hurcoltak. A nácik ugyanis a fajfenntartásra leselkedő veszélynek tartották az egyneműek közötti szerelmet. Brazdát a buchenwaldi lágerbe deportálták, ahol rózsaszín háromszöget kellett viselnie.
Emlékmű a nácizmus homoszexuális és transzszexuális áldozatainak
A világ több városában van emlékmű: Berlinben, Amszterdamban, Barcelonában, Sydneyben és San Franciscóban, többségükön szintén megjelenik a háromszögmotívum.
Bécs kulturális tanácsnoka, Andreas Mailath-Pokorny valamint a város esélyegyenlőségért felelős tanácsnoka, Sonja Wehsely kezdeményezésére, 2006-ban emlékművet állítottak a nácizmus homoszexuális és transzszexuális áldozatainak Bécsben.A „Rózsaszínű tér“ nevet viselő emlékmű az I. kerületben, a Morzinplatzon kapott helyet, 1938-tól itt volt ugyanis a Gestapo főhadiszállása. A téren létesítendő négyszáz négyzetméteres medence rózsaszínű víztükrét a „QUE(E)R“ szó töri majd meg domborműszerűen, amelyen át is lehet kelni.
Emlékmű található még Amszterdamban,Karin Daan amszterdami születésű művész 1979-ben tervezte,és 1987-ben mutatták be.
A tel-avivi emlékmű vallásuktól és nemzetiségüktől függetlenül, egyetemesen emlékezik a meleg áldozatokra, de a mellette lévő magyarázat külön megemlíti a két leghíresebb zsidó homoszexuálist, Magnus Hirschfeld német szexológust és Gad Becket, a 2012-ben Berlinben elhunyt utolsó meleg és zsidó holokauszttúlélőt. Zsidókra és nem zsidókra egyaránt emlékeztet a három rózsaszín háromszög. Az egyik egy fejreállított rózsaszín betonháromszög, a nácik által a nemi identitásuk miatt üldözöttek megjelölésének leírásával, a második a fordított rózsaszín háromszög maga és a harmadik egy három gerendából álló pad a következő felirattal németül, angolul és héberül: „A náci rezsim által a szexuális irányultságuk és nemi identitásuk miatt üldözöttek emlékére.” Az alkotást Yael Moriah professzor a Meir park tájépítésze tervezte.
