Tényleg mindig benne volt a homoszexualitás a Bibliában?
A görög szó, melyet manapság „homoszexualitás”-nak fordítanak, az arsenokoitai (ἀρσενοκοίτης), két különböző helyen is előfordul a Bibliában. Azonban kevesen tudják, hogy 1946-ig ezt a szót nem homoszexualitásnak fordították, hanem fiúmolesztálónak. Ezeken a helyeken tehát a Biblia eredeti szövege nem a homoszexualitást ítéli el, hanem a fiatal fiúk megrontását. A téma szakértőjével, Ed Oxford amerikai teológussal ültünk le beszélgetni.
Ed Oxford
Ön tagja volt egy kutatócsoportnak, ami azt próbálja megérteni, hogyan született meg a döntés arról, hogy a homoszexuális szó a Bibliába kerüljön. Jól mondom?
Ed: Igen. Először az RSV (revideált) fordításban jelent meg. Tehát mielőtt rájöttem volna, hogy miért döntöttek úgy, hogy ezt a szót az RSV fordításban használják (amit a Kathy Baldockkal közösen írt könyvemben, az Egy Szent Fegyver kovácsolása: Hogyan lett a Biblia melegellenes címűben ismertetek), látni akartam, hogy más kultúrák és fordítások hogyan kezelték ugyanazokat a verseket, amikor 500 évvel ezelőtt, a reformáció idején lefordították őket.
Ezért elkezdtem gyűjteni régi Bibliákat. Francia, német, ír, kelta, csehszlovák, lengyel..., amit csak el tud képzelni. Mostanra már a legtöbb európai nagy nyelven be is szereztem. Mindenesetre egy német barátom visszajött a városba, és megkérdeztem, hogy tudna-e segíteni nekem az egyik 1800-as évekbeli német Bibliám néhány passzusával kapcsolatban. Fellapoztuk 3 Mózes 18:22 versét, és ő szóról szóra lefordította nekem. Az angolban, ahol az áll, hogy „Ne háljon a férfi férfival, mert az utálatos", a német változatban ez olvasható: „Ne háljon a férfi fiatal fiúkkal, ahogyan az asszonnyal, mert az utálatos”. Megdöbbenve kiáltottam fel: „Micsoda?! Biztos vagy benne?” Rávágta: „Igen!”
Aztán elolvastuk 3 Mózes 20:13 versét – ugyanez, „fiatal fiúk”. Csakúgy, mint Pál első Korinthusi levelében, ahol az arsenokoitai (az eredeti görög szó) fordítása homoszexuálisok helyett így hangzik: „A fiúkat molesztálók nem öröklik Isten országát”. Ekkor elővettem Luther Márton eredeti német fordításának 1534-es hasonmáskiadását. A barátom átolvasta, és így szólt: „Ed, ez ugyanezt mondja!”. A Knabenschander szót használják. A Knaben fiú, a Schander pedig molesztáló.
Ez a „fiúmolesztáló” szó nagyrészt végigkísérte a következő évszázadok német bibliafordításait. A Knabenschander az 1 Timóteus 1:10-ben is szerepel. Tehát az érdekes kérdés az, hogy a modern német fordításokban megváltoztatták-e valaha az arsenokoitai szót homoszexuálisra. A barátom utánanézett, és azt mondta: „A homoszexuális szó először 1983-ban jelent meg német fordításban.”
Nekem ez egy kissé gyanús volt, egyfelől a 70-es évek kulturális változásait figyelembe véve, másfelől éppen azért, mert azok, akik 1862-ben megalkották a homoszexuális szót, németajkúak voltak (valójában egy magyar származású, németül publikáló kutató alkotta meg, lásd lejjebb, A Szerk.). Tehát a németeknek minden történelmi tudásuk, kutatási lehetőségük és nyelvi ismeretük megvolt ahhoz, hogy megváltoztassák, ha jónak látják. Azonban 1983-ig ezt nem tették meg. Ha valaki a homoszexuális szót be akarta volna tenni a Bibliába, akkor a németeknek kellett volna elsőként megtenniük.
A homoszexualitás szót Kertbeny Károly magyar újságíró, műfordító (eredetileg Karl-Maria Benkert, Bécs, 1824. február 28. – Budapest, 1882. január 23.) alkotta meg. Nyomtatásban (mint Homosexualität) először 1869-ben névtelenül közreadott, német nyelvű pamfletjében fordult elő. Kertbeny olyan nevet akart alkotni, amely tárgyszerűen, semlegesen utal a jelenségre, és nem minősíti azt.
Ahogy a barátommal beszélgettem, felvetődött a kérdés: „Vajon miért nem tették meg 1983 előtt? Talán amerikai befolyás miatt?” Így hát a német kapcsolatunkkal újra utánanéztünk a dolognak, és kiderült, hogy a Biblica nevű cég, amely az NIV változat tulajdonosa, fizetett ezért az 1983-as német változatért. Tehát amerikaiak voltak azok, akik fizettek érte. 1983-ban Németországban nem volt akkora keresztény lakosság, hogy egy új bibliafordítás költségei indokoltak lettek volna, hiszen ez egyáltalán nem olcsó dolog. Ezért egy amerikai cég fizette ki, és befolyásolta a döntést, aminek eredményeként a homoszexuális szó a történelemben először bekerült a német Bibliába.
Nahát, mondom, ezek szerint mégiscsak van „meleglobbi”!Van egy 1674-es svéd és egy 1890-es norvég bibliafordításom is. Megkértem az egyik barátomat, aki a Fuller szemináriumba járt, és folyékonyan beszél svédül és norvégul is, hogy nézze meg nekem ezeket a verseket. Egy pasadenai kávézóban találkoztunk, ahová magammal vittem a régi Bibliáimat is. (Nem igazán tudta, miért hívtam oda.) Ahogy egy régi angol Bibliát, ezeket sem volt könnyű elolvasni. A betűk egy kicsit furcsák, a helyesírás is egy kicsit más. Figyelmesen átnézi, majd felcsattan: „Tudod, mi van ebben?!” Én meg azt mondom: „Nem. Ezért vagy te itt.” Azt mondja:
„Azt írja, hogy fiúbántalmazók, fiúmolesztálók”.Tudjuk, hogy az ókori világ elnézte, sőt támogatta a fiatal fiúk (8-12 évesek) idősebb férfiakkal való kapcsolatát. Az ókori görög dokumentumok rámutatnak, hogy sokszor még a szülők is kihasználták ezt a bántalmazó kapcsolatrendszert, hogy segítsék fiaik társadalmi előmenetelét. Tehát a történelem nagy részében a legtöbb bibliafordítás úgy gondolta, hogy ezek a versek nyilvánvalóan a pederasztiára utalnak, nem pedig a homoszexualitásra magára. Így aztán elkezdtem gondolkodni azon, hogy abból a 6 viharvert szakaszból 4-ben mindezek az országok és fordításaik a pederasztiára utaltak, és nem arra, amit ma homoszexualitásnak nevezünk.
Hogyan dolgoztak ezek az egykori fordítócsoportok?
ED: Nos, a fordítók természetesen nem légüres térben dolgoztak. Nagyon régi könyvtárakból rendelkezésükre álló adatokat használtak. Múlt héten a Huntington Könyvtárban találtam egy 1483-as Lexikont. Rákerestem az arsenokoitai-ra, és megtaláltam a latin megfelelőjét, a paedico-t és a praedico-t. Ha megnézed ezeket, akkor azt jelentik, hogy pederasztia, vagy Knabenschander (fiúmolesztáló, németül).
Az 1483-as születésű Luther Márton tehát, amikor az életét kockáztatta a Biblia fordításával és a könyvek terjesztésével, akkor egy ilyen lexikont használhatott. Ez volt az ő korának tudástára. Egy olyan könyv, ami valószínűleg az előző több mint 1000 évből származó tudáshalmazra épített, beleértve az egyházatyáktól átörökített ismereteket is.
Tehát van olyan történelmi hagyomány, ami azt mutatja, hogy ezeket a versek nem a homoszexualitásra vonatkoznak?
Ed: Abszolút! Néha rettenetesen felháborodom, amikor olyan lelkészekkel beszélek, akik azt mondják: „Nos, én hiszek az ezeket a verseket övező történelmi hagyománynak”, majd az LMBTQ egyének elítélésével folytatják. Megkérem őket, hogy nézzék meg, mit is tanítottak valójában a hagyomány szerint.
A történelem nagy részében a legtöbb európai Biblia azt a hagyományt tanította, hogy ez a 4 vers a pederasztiáról szólt, nem pedig a homoszexualitásról.Elszomorít, amikor látom, hogy lelkészek és teológusok félredobják az előző 2000 év történelmét. Ezért gyűjtöm a nagyon régi Bibliákat, lexikonokat, teológiai könyveket és kommentárokat – a legtöbb modern bibliai kommentár a hibás fordításhoz igazodott. De itt az ideje, hogy kiderüljön az igazság .
Igen, a testvérem, aki lelkész, szintén ezt mondta nekem, hogy az egyház minden ága 2000 éve bűnnek tekinti az azonos neműek kapcsolatát. De minél többet olvasok a témában, és tanulmányozom ezt a kérdést, annál kevésbé látom úgy, hogy ez igaz lenne.
Mit használtak, mielőtt a homoszexuális szó megjelent az RSV változatban?
Ed: A King James általi fordításban, ami a legnépszerűbb volt az Egyesült Államokban, az arsenokoitai-ra a „magukat az emberiséggel bántalmazók” („abusers of themselves with mankind”) kifejezést használták. Ha megkérdezted az embereket abban az időben, senki sem igazán akart foglalkozni ennek a jelentésével. Én épp ezért gyűjtöm össze a Bibliákat, bibliai kommentárokat és lexikonokat, hogy megmutassam, hogyan foglalkoztak a teológusok ezekkel a részekkel.
Szerinted miben lenne más az egyház, ha az RSV 1946-ban nem változtatta volna meg az aresenkotiai és a malakoi kifejezéseket homoszexuálisra?
Ed: Véleményem szerint, ha az RSV nem használta volna a homoszexuális szót az első Korinthusi 6:9-ben, és ehelyett éveket töltött volna a homoszexualitás megértésével és annak történelmi kontextusba való helyezésével, akkor a fordítók pontosabb kifejezéssel álltak volna elő, a szó mögöttes és szándékolt abuzív jelentéséből indulva ki. Szerintem elkerülhettük volna azt a szörnyű kárt, amit a szószékről okoztak amerikaszerte, és ennek következtében a világ más részein is. De ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt – az RSV csapata nagyszerű munkát végzett szinte minden másban. Ez egy jóhiszemű tévedés volt.
Gondolod, hogy az életed másképp alakult volna ennek következtében?
Ed: Igen, abszolút! Azt hiszem, az életem merőben másképp alakult volna, ha a fordítást a pontos történelmi kontextusba helyezve készítették volna el – különösen a saját családomban, mivel ott nagyon nagyban támaszkodnak az angol fordításra, és nagyon bíznak a fordítókban az angol nyelvű szöveg tekintetében.
Mivel a legtöbb ember nem tanult görögül vagy héberül, eszükbe se jut, hogy megkérdőjelezzenek egy fordítást, és elgondolkodjanak a fordítás során esetlegesen felmerülő hibákról.Ezért sokan képtelenek arra, hogy az előttük lévő fordításon túl a szöveg más értelmezéseit is figyelembe vegyék.
Ami a 3 Mózes 18:22 tórai verset illeti, a SzabadNem Magazin erről megkérdezett egy hozzáértő zsidó tóraismerőt. (Az közös tanulás a judaizmusban szokásos, és ennek keretében a hagyományos és modern értelmezések, saját reflexiók megvitatása nemcsak lehetőség, hanem feladat is.) Rozgonyi Dóra korábban a progresszív, ma a neológ közösség, valamint az esetenként szerveződő női minjen aktív tagja. A következő választ kaptuk tőle:
A Tóra szövegeinek olvasásánál központi szerepet játszik az eredeti héber nyelvű szöveg vizsgálata. A héber nyelvű szent szövegek esetében minden egyes szó jelentése, a szótő és a szó egyéb alakjainak ismerete és a mondatok pontos jelentése is fontos, és azokra komplex módon kell tekinteni, illetve célszerű ismerni a kontextust, különféle kereszthivatkozásokat és értelmezéseket is.
Az említett bibliai vers (3 Mózes 18:22) héberül így néz ki: וְאֶת-זָכָר--לֹא תִשְׁכַּב, מִשְׁכְּבֵי אִשָּׁה: תּוֹעֵבָה, הִוא. Ennek jelentése olyan fordításban, ami a lehető LEGKEVÉSBÉ ÉRTELMEZŐ, kb. a következő: „Férfival ne feküdj azon a módon, ahogy nővel szokás feküdni...”, és itt következik egy héber szó, amit „toévá”-nak kell olvasni, tehát „Férfival ne feküdj azon a módon, ahogy nővel szokás feküdni, [toévá] az.” Ez a „toévá” olyasmiket jelent, hogy „elítélendő szokás", „kifogásolható dolog", „bálványimádó [tehát az egyistenhittől eltérő] gyakorlat". A זָכָר szó [záchár] hímnemű embert jelent.
Csak példának megemlíteném a 3 Mózes 18:22 két progresszív megközelítését. Az egyik szerint, mivel az ókorban a nőket a (szexuális) kapcsolatban alárendelt szerepbe helyezték, fölvethető, hogy az említett vers arra hívja föl a figyelmet, hogy két férfi közötti kapcsolatban a férfi NEM kényszeríthető ilyen alárendelt szerepbe. A másik közelítés ezt a bizonyos „toévá" szót boncolgatja, a hangsúlyt a „bálványimádó gyakorlat" értelmezésre téve; azaz azt veti föl, hogy amit az ominózus 3 Mózes 18:22 elítél, az esetleg a zsidókat akkoriban körbevevő más népek bálványimádó gyakorlata, vagyis a kultikus férfiprostitúció.
Az egész szakasz, amiben ez található, a „Szentség törvénye" címet viseli, amely gyűjteménynek valószínűleg az volt a fő funkciója, hogy a zsidó identitást megőrizze (a babiloni fogság idején) azáltal, hogy világosan elkülöníti a zsidó gyakorlatot a környező (pogány) népek gyakorlatától. Ezért is fontos szem előtt tartani azt az aspektust, hogy a „toévá" szót más szöveghelyeken rendszeresen akkor használja a Tóra, amikor a bálványimádó gyakorlatra akar utalni – így hát elképzelhető, hogy itt is arra (tehát a kultikus férfiprostitúcióra) utal vele.
A puszta nyelvi megformálás is figyelemre méltó, hiszen az „együtt hálni" a Bibliában sehol nem jelent alvást, viszont mindenütt jelent szexet, és sehol máshol nem kerül mellé az, hogy „úgy, ahogyan asszonnyal szokás". Ezért fölvethető, hogy ez a tilalom kizárólag az anális közösülésre vonatkozik.
Ugyanezt erősíti, hogy nincsen párhuzamos vers, ami akár még csak látszatra is a két nő közti szexet tiltaná, holott a környező szövegrészek hemzsegnek a párhuzamosan férfiakra és nőkre külön-külön megfogalmazott tilalmaktól és előírásoktól (pl. kifejezetten az állatokkal való szex tilalmát külön megfogalmazza férfiakra és nőkre is).
A téma további részleteihez Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak? – A homoszexuális ember és a kereszténység című könyvét javasoljuk olvasásra. (1997, Cartafilus Kiadó, Budapest)
Kutatásaid alapján milyen tanácsot adnál a mai LMBTQ+ keresztényeknek?
A mai LMBTQ+ keresztényeknek három dolgot tanácsolnék:
- Bármilyen nehéz is, próbáljanak meg kegyelmet és türelmet tanúsítani az egyházzal szemben. Az amerikai lelkipásztorok túlnyomó többsége nem járta körül kellő gondossággal a témát, így nem várhatjuk el tőlük, hogy a jelenleginél előrébb járjanak. Ugyanúgy, ahogy Isten kegyelmet és türelmet nyújtott nekünk, amikor vétkeztünk, nekünk is kegyelmet és türelmet kell gyakorolnunk mások felé, ami a tévedésüket illeti ebben a témában. A keserűség csak további károkat tud okozni.
- Keressünk meg más LMBTQ keresztényeket, akik már kellőképpen körüljárták ezt a témát, és eljutottak a szexualitásuk és Isten közötti békességre. Sokat tanulhatunk másoktól, akik egy kicsit előrébb járnak az úton.
- Emlékeztesd magad rendszeresen arra, hogy ezt a zűrzavart nem Isten okozta, hanem olyan emberek, akikre szabad akaratot bíztak.
Ed Oxford a Talbot Teológiai Iskolában végzett, és azt kutatja, hogyan fordítják a Bibliát az LMBTQ emberek ellen. Első könyve, amelyet Kathy Baldockkal írtak (Egy Szent Fegyver kovácsolása: Hogyan lett a Biblia melegellenes – Forging a Sacred Weapon: How the Bible Became Anti-Gay), 2020-ban jelent meg.
