Az LMBTI közösség elleni gyűlöletkeltést is kritizálja a magyar szólás- és médiaszabadság állapotáról szóló jelentésében az Európa Tanács emberi jogi biztosa
Az elmúlt évek legfontosabb eseményeit és tendenciáit összefoglaló jelentés – melyhez többek között a Háttér Társaság is szolgáltatott információt – aggasztó képet fest a magyar helyzetről. Eredményei alapján ugyanis az utóbbi éveket a médiapluralizmus és a szólásszabadság lassú, de biztos felszámolása jellemezte.
Az emberi jogi biztos három témakör mentén emeli ki a kulcsfontosságú problémákat:
1) A médiajog, amely jelenleg lehetővé teszi, hogy a közmédia egyoldalú politikai befolyás alatt álljon, a tartalomszabályozás pedig önkényes elvek szerint történjen, és amely a veszélyhelyzet alatt kiadott kormányrendeletekkel tovább gyengítette a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságát.
2) A médiapiac, amelyet az állami támogatások szélsőségesen egyenlőtlen megoszlása, a tulajdonosi kör koncentrációja, és a mindent elárasztó kormánypropaganda torzított el.
3) A közelmúlt jogi és piaci intézkedéseinek kölcsönhatása, azoknak a területeknek és csoportoknak a fényében, amiket és akiket a leghátrányosabban érintett a médiaviszonyok megváltozása. A jelentés a közszolgálati és kormánypárti médiát, a független médiát, az oknyomozó újságírókat, a bírókat és a köztisztviselőket, a civil és emberi jogi szervezeteket, illetve a különböző marginalizált csoportokat emeli ki, és ennek részeként részletesen kitér a médiaviszonyok megváltozásának LMBTI vonatkozású hatásaira.
A jelentés beszámol az LMBTI közösség elleni egyre növekvő ellenszenvről, amelynek gyakran kormánytisztviselők a leghangosabb hirdetői. Utal a 33. §ra, amelynek a benyújtására és elfogadására koronavírus járvány első hullámának csúcspontján került sor. .
A Meseország mindenkié című mesekönyv körüli botrányt is beszédesnek tartja. Az, hogy a mesekönyvet egy parlamenti képviselő nyilvánosan ledarálhatta, a könyvkiadót pedig a fogyasztóvédelmi hatóság arra kötelezhette, hogy tüntesse fel a könyvön, hogy az a „hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedésmintákat” mutat be, szintén arra utal, hogy kifejezetten csorbul a szólás- és véleményszabadság, ha LMBTI emberekről van szó.
A jelentés kiemeli a Médiatanács kettős mércéjét is: míg az LMBTI emberek elleni gyűlöletbeszédet a Médiatanács megtűri, a kormánypárti politikusok gyűlöletkeltésével szemben kritikus hangokat szankcionálja.
Az LMBTI érdekvédelemmel foglalkozó civil szervezetek – mint például a Háttér Társaság – helyzetére is kitér. Ezek a szervezetek a hivatalos kormánypropagandában rendre mint „külföldi ügynökök” vagy a „nemzet árulói” jelennek meg. Továbbá kötelezően fel kell tüntetniük, ha külföldi támogatók finanszírozzák a munkásságukat, ami stigmatizáló, és csak tovább erősíti az általános gyanakvást.
Az emberi jogok biztosa összességében úgy értékeli, hogy az LMBTI emberek helyzete rohamosan romlik, csoportként egyre inkább marginalizálódnak. Míg az LMBTI embereknek alig van tere arra, hogy a médiában kifejezhessék véleményüket, erőszakos homofób szervezetek ugyanerre jelentős nyilvánosságot kapnak. Ez a kettősség egyrészt ellenséges közhangulatot gerjeszt az LMBTI közösséggel szemben, másrészt láthatatlanná teszi az LMBTI embereket. Az emberi Jogi biztosa kiemeli az alapvető jogok biztosának a felelősségét ebben a kérdésben, és számonkéri rajta, hogy az ismételt kérelmek ellenére miért nem lépett még fel érdemben a jogsérelmek ellen.
Az emberi jogi biztos szerint a politikailag kontrollált médiahatóságok és az erős állami beavatkozások hatására eltorzult médiapiac együttesen tehetnek a médiapluralizmus és szólásszabadság megrendüléséért. A jelentést olyan konkrét javaslatokkal zárja, amelyek segíthetnek helyreállítani a demokratikus médiaviszonyokat.
A teljes jelentés elérhető itt.
