Ugrás a tartalomra
x

Homoszexuális szentek az egyházban

Elfogadóbb volt-e a korai kereszténység a homoszexualitással szemben? A katolikus egyház avathatott-e szentekké melegeket? Létezett-e a melegházasság intézménye a korai időkben?

Mielőtt azt gondolnánk, hogy csak napjainkban okoz fejtörést a különböző keresztény egyházakban az azonos neműek szerelme, házassága, gyermekvállalása, akkor azt kell látnunk, hogy a katolikus egyház hosszú történelmét végigkísérik a meleg hívők, sőt szentek története. 

A szentek legendájának bizonyos forrásai szerint Szergiusz és Bakkhusz, akik később keresztény mártírokká váltak, római polgárként éltek a III. században, és nem mellesleg szerelemben élő meleg férfiak voltak. 

A két férfi között meglévő intim kapcsolatról már a legkorábbi kéziratok is beszámolnak. Vértanúságuk legkorábbi feljegyzései is már úgy írnak róluk, hogy “erastai” (görög kifejezés, melynek jelentése “szerelmesek“).

A tudósok úgy vélik, hogy részesülhettek az “adelphopoiesis” (testvériség rítusa) rítusában, amely a korai kereszténységben egyfajta azonos neműek házasságának számított. Ebben az egyházi liturgiában két férfi az oltár és egy pap előtt kézenfogva esküt tett, amelyet rituális csókkal koronáztak meg.

Szent Szergiusz és Bakkhusz élete

A két fiatalember magas rangú katonatisztekként szolgálnak a császári hadseregben, majd keresztény hitre térnek, amit titkolniuk kell, azonban ezért később feljelentik őket, és a császár próbának veti őket alá, ahol nem hajlandóak római isteneknek áldozatot bemutatni. Ezek után szörnyű kínzásoknak vetik alá a fiatalokat, melybe Bakkhusz belehal. 

A korai kéziratok szerint Bakkhusz ragyogó, angyali arccal megjelenik álmában a még életben maradt Szergiusznak, és a látomásban megerősítí párját, hogy a mennyben majd szerelmesként újra találkozni fognak.

Ez a megnyilatkozás egyedülálló a martirológiai beszámolók között, hiszen az egyházi leírásokban a mártíroknak ígért jutalom az Istennel való egyesülés szokott lenni, nem pedig a szeretővel való kapcsolat. A látomását követő napokban Szergiuszt, a folyamatosan kínzások után lefejezték. 

Szergiusz síremléke híres kegyhellyé vált, és csaknem 1000 évig tisztelték a párt a bizánci hadsereg hivatalos szentjeiként. Sok ősi templomot is felszenteltek Szergiusz, néha pedig mindkét szent tiszteletére. A két szentet a római katolikus egyház és az ortodox egyház is mártírként ismerte el. A párt a Földközi-tenger, a Közel-Kelet és Latin-Amerika szerte tisztelik a templomokban, sőt a szlávok is nagy tiszteletben tartják őket. 

A római katolikus egyház 1969-ben eltávolította Szergiusz és Bakkhusz ünnepét a liturgikus naptárából, ugyanabban az évben, amikor a new york-i Stonewall-lázadás elindította a modern melegfelszabadító mozgalmat.  Nem véletlen az egyházi vezetők óvintézkedése, hogy eltüntessék a melegházasságok dokumentumait, nem szerették volna, hogy a szexuális forradalom betörjön az egyház kapuin is, pedig ahogyan egyre több tanulmány megmutatja, a Vatikánban szolgálatot teljesítő papok nagy számban homoszexuálisok.

Homoszexualitás a korai kereszténységben John Boswell, a Yale Egyetem katolikus történésze a Christianity, Social Tolerance, and Homosexuality: Gay People in Western Europe from the Beginning of the Christian Era to the Fourteenth Century (Kereszténység, társadalmi tolerancia, és homoszexualitás: melegek Nyugat-Európában a kereszténység kezdeteitől a 14. századig), valamint a Same-Sex Union in Pre-Modern Europe (Azonos nemű kapcsolatok az újkor előtti Európában) című könyveiben kifejti, hogy a korai kereszténység elfogadóbb volt a homoszexuális irányultsággal szemben, azt csak a 13. századtól kezdik üldözni bizonyos fundamentalista erkölcsteológiai megfontolások és az inkvizíció intézményének megerősödése következtében.

A katolikus egyház természetesnek fogadta el a melegházasságot egészen a 12. századig, ezt számtalan egyházi és jogi dokumentum tanulmányozása közben talált írásos szertartás bizonyítja, amikor két azonos nemű ember kötötte össze az életét.

„A korai kereszténység elfogadóbb volt a homoszexuális irányultsággal szemben.”

Boswell szerint több katolikus szentté avatottnál feltételezhetünk homoszexuális kapcsolatot, például a már említett Szergiusz és Bakkhusz mellett Szent Polyeuctus és Nearchus, Szent Perpétua és Felicitász között.

James Martin jezsuita szerzetes, a Vatikán kommunikációs tanácsadója, aki a híd szerepét tölti be a katolikus egyház és az LMBTQI-személyek között (nemrégiben jelent meg Hidakat építünk című könyve magyarul is), az Infovaticana oldalán kifejtette, hogy:

„A szentek közül valószínűleg jónéhány meleg volt. Az emberiség egy bizonyos százaléka meleg, és ugyanígy, több mint valószínű, hogy a szentek közül is néhányan azok voltak. Meg leszünk lepődve, amikor a mennybe jutunk, hogy mennyi LMBTQ férfi és nő fog bennünket köszönteni.”

 

felszabter.hvgblog.hu

 

Drupal 8 Appliance - Powered by TurnKey Linux