Lehet, hogy a melegek ellehetetlenítése a cél, de nem csak ők járnának rosszul az örökbefogadási szigorítással
„Van alkalmassági határozatunk és várjuk azt a telefont, ami most egyre távolabbinak tűnik” – mondja László, aki élettársával, Ádámmal együtt szeretne örökbe fogadni. Bár jogilag nem házasodhattak össze Magyarországon, négynapos esküvőt tartottak, amikor hivatalosan is összekötötték az életüket. Ezután családi házat vettek, és Budapest belvárosából egy külső kerületbe költöztek. Azt mondják, mindig is egyértelmű volt, hogy nagy családot, több gyereket szeretnének. Azért is költöztek kertes házba, hogy olyan helyen várhassák az első gyermeküket, ahol a lehető legjobb lesz majd felnőnie.
Tavaly nyáron indították el hivatalosan az örökbefogadási procedúrát: elmentek a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz (Tegyesz), ahol átbeszélték a terveiket, írtak egy bemutatkozó motivációs levelet, a szakszolgálat ezután ellenőrizte az otthonukat és az életkörülményeiket, két alkalommal jártak a kötelező pszichológiai szűrésen, és elvégezték az akkor még kötelező felkészítő tanfolyamot is az örökbefogadáshoz.
„Skizofrén érzés volt az egész, mert hivatalosan az eljárásban csak Laci vehetett részt, de minden szempontból kettőnket és a közös életkörülményeinket vizsgálták” - mondja Ádám, aki Lászlóval együtt végigcsinált mindent. A pár úgy érzi, hogy a Tegyesz szakemberei mindig úgy kezelték őket, mint a házaspárokat. Annak ellenére, hogy jogilag csak az egyikük vehetett részt az eljárásban, mivel hivatalosan nem házasodhattak össze, és a bejegyzett élettársak a törvény akkori állapota szerint sem fogadhattak együtt örökbe. A szakemberek azonban, akik elsősorban a gyermekek érdekeire koncentrálnak, csak ajánlást tehettek. A végső döntést a kormányhivatalhoz tartozó, Ádámék tapasztalata szerint kifejezetten rugalmatlan gyámügy hozta meg. Nekik mindezzel együtt hivatalosan is engedélyezték az örökbefogadást idén februárban, azóta várnak.
A rendszerben (ami nem az örökbefogadóknak keres gyereket, hanem a gyerekeknek keresi a legmegfelelőbb otthont és családot) az örökbefogadási törvény legutóbbi módosítása óta, ha egy gyermeket örökbefogadhatónak nyilvánítanak, akkor
- először a megyében élő házaspároknak kell kiajánlani;
- ha helyi szinten nem találnak, akkor következő lépésként országos szinten keresnek örökbe fogadó házaspárt;
- ezután kerülhet vissza helyi szintre, hogy ismét a megyében keressenek szülőt, ilyenkor már egyedülállók is lehetnek az örökbefogadók;
- végül az országos listán keresnek örökbefogadót az egyedülállók között.
„Mi meleg párként igazából a sor legvégén állunk, gyakorlatilag csak az országos listáról fogadhatnánk örökbe” - mondják Ádámék. Tartanak attól, hogy ezzel a sokkörös eljárással könnyen leplezhető, ha egy örökbefogadásra váró, azonos nemű pár aktáját „véletlenül” félreteszik. Őket hivatalosan még nem zárta ki a törvény a lehetséges örökbefogadók köréből, de mint mondják, „nincsenek illúzióik”. Arra készülnek, hogy itthon már nem lesz lehetőségük az örökbefogadásra, és ha ez tényleg így alakul, akkor csomagolnak.
Házas szülők „preferálása”
Tavasszal, amikor a fentiek szerint módosította a kormány az örökbefogadásról szóló törvényt, még egyértelműen azt kommunikálták: a folyamat gyorsítása, egyszerűsítése azért fontos, hogy minél több gyerek minél hamarabb kerülhessen családba, és így minél kevesebben maradjanak az állami rendszerben.
Aztán most novemberben, a különleges jogrend bevezetése után Varga Judit igazságügyi miniszter szinte azonnal benyújtott egy törvényjavaslatot, amelynek értelmében csak a házaspárokat illetné meg alapesetben az örökbefogadás lehetősége. Mindenki másból kizárólag miniszteri méltányosság alapján válhatna örökbe fogadó szülő: ezentúl egyetlen személy, a családpolitikáért felelős miniszter – jelenleg Novák Katalin – hozzájárulásához kötnék az egyedülállók (és így az azonos nemű párok) örökbefogadását.
„A legújabb javaslat ezeknek a céloknak teljesen ellentmond, mivel pont azok számára lesz igazán nehéz az örökbefogadás, akik jellemzően sokkal inkább hajlandók voltak elvállalni az idősebb, problémásabb vagy nehezebb sorsú gyermekek nevelését is” – mondta a Telexnek dr. Bátki Anna, az ELTE meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó-képzésének alapítója.
A pdf-ként itt elérhető módosító célja hivatalosan az, hogy a házaspárok „preferálásával” az örökbe fogadott gyerekek „valóban tartós szeretetközösségben nevelkedhessenek fel”. De ahogy az Ádám és László fenti történetéből is látszik, a házaspárok eddig is mindenkivel szemben előnyt élveztek.
Nem minden „egyedülálló” örökbefogadó szingli
A törvény eddig is csak kétféle örökbefogadót különböztetett meg: házaspár tagjaiként és „egyedülállóként” jelentkezőket. (A módosító az „egyedülálló” megnevezést „egyedülire” változtatná.) Csakhogy az utóbbi kategória jóval tágabb, nemcsak a szó szoros értelmében vett szinglik tartoznak bele, hanem mindenki (családi állapottól és párkapcsolati státusztól függetlenül), aki nem házas. Ez azért fontos, mert azt jelenti, hogy hiába él valaki akár bejegyzett élettársi kapcsolatban, akkor sem vállalhat a párjával közösen gyermeket, csak egyikük lehet hivatalosan örökbe fogadó szülő. Nem ritka, hogy élettársi kapcsolatban élők, akik számára egyébként nem fontos a házasság, azért döntenek mégis emellett, hogy közösen fogadhassanak örökbe. Az azonos nemű párok számára viszont ugyanez nem opció, hiszen ők csak bejegyzett élettársi kapcsolatot köthetnek törvényesen Magyarországon, házasságot nem.
Az újítás bürokratikus szempontból sem tűnik hatékonynak azt figyelembe véve, hogy a legfrissebb statisztikák szerint minden kilencedik örökbefogadásra váró egyedül jelentkezett tavaly. Felveti azt a kérdést is: mi lehet az a szempont, amit a családpolitikáért felelős miniszter jobban tud mérlegelni, mint azok a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek, pszichológusok, akik eddig megállapították, hogy egy jelentkező alkalmas-e egyedül az örökbefogadásra.
Erre a törvényjavaslat szövege adja meg a választ, ami a miniszteri méltányosság megadását az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdéséhez köti.
Ez az a bekezdés, amelynek a szövege egy szintén múlt kedd éjszaka benyújtott módosítás után kimondaná, hogy „az anya nő, az apa férfi”, illetve azt, hogy „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést”.
Dombos Tamás, a Háttér Társaság ügyvivője azt mondja, teljesen világos, hogy bár nem ez szerepel szó szerint a szövegben, a javaslat célja, hogy az azonos nemű párok ne lehessenek örökbefogadók: „Úgy tűnik, hogy az informális és teljesen jogellenes nyomásgyakorlás nem működött, a szakemberek ugyanis csak a gyermekek érdekeire voltak tekintettel, és ha alkalmas azonos nemű pár jelentkezett, akkor jóváhagyták az örökbefogadást. Eddig a szakma döntött, mostantól Novák Katalin egy személyben lesz az úr afölött, hogy ki az, aki nem házasságban élőként is örökbe fogadhat.”
Bár biztos abban, hogy a nem heteroszexuális örökbefogadók ellehetetlenítése a cél, Dombos úgy látja, minden egyedülálló számára is nagyon megnehezíti az örökbefogadást az, hogy ezután „esdekelni kell majd Novák Katalinnál, hogy engedélyezze azt”.
Bátki Anna, klinikai szakpszichológus azt mondja, nem tudhatja, mi volt a törvényalkotó szándéka. Abban viszont egyetért Dombossal, hogy ha az is volt a cél, hogy az LMBTQ közösség tagjai számára lehetetlenítsék el az örökbefogadást, akkor is be kell látni azt, hogy ez a törvényjavaslat rengeteg más helyzetben lévő, örökbe fogadni vágyó embert is nagyon nehéz helyzetbe hoz most: „Az örökbefogadási sajátosságai miatt az egyedül jelentkező szülők azokat a gyermekeket fogadták örökbe eddig is, akikre más jelentkező nem volt, ezért nagyon embertelen a javaslat.”
A rendszerben ragadó gyerekek
„Józan ésszel végiggondolva és a gyerek érdekeit szem előtt tartva van abban realitás, hogy ne egy ember fogadjon örökbe, a gyereknek nyilván jobb, ha két szülője van. Sok szempontból nem könnyű egy gyereket egyedül nevelni. De mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiket egy házaspár sem vállal be?” - kérdezi Jasper Éva, aki saját tapasztalatából beszél. Egyedülálló, 43 éves nőként döntött az örökbefogadás mellett, és néhány hónap alatt lett Tamás édesanyja. A kisfiú Down-szindrómával és szívrendellenességgel született, a vér szerinti szülei lemondtak róla, héthetes kora óta Éva neveli. Ő azt gondolja, hogy aki hozzá hasonlóan kifejezetten Down-szindrómás gyereket szeretne örökbe fogadni, az valószínűleg az új rendszerben is megkapná erre az egyéni elbírálásban Novák Katalin hozzájárulását, de nem érti, miért van erre a nehezítésre szükség.
„Most is elég jól megnézik, hogy hova adnak gyermeket örökbe, és ha a szakemberek úgy látják, hogy erre egy egyedülálló ember alkalmas, akkor nem pontosan látom, hogy erről miért kell külön a miniszternek is döntenie” – mondja Éva. Szerinte a tavasszal fakultatívvá tett, korábban kötelezően elvégzendő felkészítő tanfolyam sokkal fontosabb szűrő volt. Ott ugyanis az örökbefogadással járó speciális nehézségekkel szembesülve sok mindent kell átgondolnia az örökbefogadásra egyedül vállalkozóknak épp úgy, mint a házaspároknak.
„A saját gyerekemmel kapcsolatban azt szoktam gondolni, hogy nyilván ezerszer jobb dolga van így, mint ha ott maradt volna a csecsemőotthonban, vagy ide-oda tették volna nevelőszülők között. Nekem pedig így lett teljes az életem” - folytatja Éva a történetét. Ehhez azt is hozzáteszi: egy egyedülálló örökbe fogadó szülőt sem úgy kell általában elképzelni, hogy „tényleg egy szem magában áll”. Az ő fiát, Tamást is egy nagyobb család-baráti társaság veszi körül, annak ellenére, hogy az anyukája nem házas.
Az azonos nemű párok elfogadóbb örökbefogadók?
Kifejezetten jellemző, hogy az azonos nemű párok szívesen vállalnak idősebb, roma, vagy akár fogyatékossággal élő gyermekeket is. Dombos Tamás szerint nemcsak az áll ennek a hátterében, hogy itthon igazából eleve nincs esélyük „kék szemű, szőke, nem roma származású, egészséges újszülött gyermek befogadására”, mivel a legtöbb házaspár ilyen gyermeket szeretne. A Háttér Társaság ügyvivője azt mondja, ez egy nemzetközi tendencia, aminek az egyik oka lehet, hogy ezek a szülők maguk is kisebbségi helyzetben lévő személyek, ezért eleve elfogadóbbak. Egy másik lehetséges magyarázat Dombos szerint az, hogy az azonos nemű párok esetében fel sem merül, hogy az örökbefogadás tényét megpróbálják eltitkolni és úgy tenni, mintha vér szerinti lenne a gyermekük. Ezért nem számít például, ha más a bőrszíne vagy láthatóan nem hasonlít az örökbe fogadott gyerek a szüleire, mint ahogy az sem, ha a gyermek idősebb, így vannak emlékei az örökbefogadás előttről is.
„Az ideológiai indokon kívül nem látszik olyan szakmai ok, ami alátámasztaná a törvényjavaslatot”, amelynek a benyújtását nem előzte meg semmilyen fajta vizsgálat, egyeztetés, pláne nem szakmai konszenzus, állítja a klinikai szakpszichológus, Bátki Anna. A szakértő véleménye szerint: „ha azt gondoljuk, hogy egyedülálló szülők számára nehezebb az örökbefogadás után gyermeket nevelni, akkor ennek az ellehetetlenítése helyett azt is lehetne választani, hogy ezeket a családokat külön segíti a rendszer olyan intézményekkel, segítő programokkal, képzésekkel, közösségekkel, ami megkönnyíti ezt a feladatot. Mert az a realitás, hogy több gyermek vár örökbefogadásra, mint ahányat házaspárok fel fognak nevelni.”
Keresztény család: papa, mama, gyerekek
Bátki szerint a tervezett törvénymódosítások és az általuk használt családdefiníció nem csak az egyedülálló szülők által már örökbefogadott és az örökbefogadásra váró, ezután könnyebben a rendszerben ragadó gyermekek szempontjából lehet káros. Magyarországon ugyanis kevesebben élnek a szorgalmazott, „hagyományos”, kétszülős családmodellben, mint egyedülálló szülők gyermekeiként vagy mozaikcsaládokban, és ezen törvényi erővel nem lehet változtatni:
„Semmiképp nem jó azt a kirekesztő üzenetet közvetíteni a társadalom felé, hogy ők valamiért kevésbé jó családban élnek.”
A családügyi miniszter, aki ha átmegy a tervezet, egy személyben dönt majd arról, hogy ki az, aki házastárs nélkül is örökbe fogadhat, a Facebookon nemrég azt írta: a koronavírus-járvány miatt kell az Alaptörvénybe írni, hogy az anya nő, az apa férfi. Ez az érvelés akár furcsának is hathat, ha Novák Katalin posztját úgy értjük, hogy a koronavírus elleni küzdelem szempontból tartja szükségesnek a „Magyarország keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelés” alkotmányba foglalását.
A Háttér Társaság értelmezése szerint más szempontból ugyan, de van összefüggés a járványhelyzet alakulása és az örökbefogadási törvényt is meghatározó, tervezett Alaptörvény-módosításnak egymáshoz:
„A súlyosan jogkorlátozó, a nemzetközi és európai emberi jogi alapelveknek ellentmondó javaslatokat a különleges jogrend parlamenti megerősítését követő órákban nyújtották be, egy olyan időszakban, amikor az állampolgárok véleményének kifejezésére rendelkezésre álló eszközök, mint például a tüntetések nem engedélyezettek. A minta ismerős, a kormány ugyanígy járt el tavasszal is, amikor a járványhelyzet első hullámának csúcsán a legfontosabb dolga a transz és interszex emberek jogfosztása volt. A cél egyértelmű: az emberek ne a kormány válságkezelésének hiányosságaival, hanem az íróasztalfiókból előhúzott jogkorlátozó javaslatokkal foglalkozzanak. Visszautasítjuk, hogy a kormány politikai játékszerként használja az LMBTQI embereket” - fogalmaztak.
A családügyi miniszteren kívül a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese, Dúró Dóra is a Facebookon örült az Alaptörvény-módosításnak, mert szerinte „ezért kellett darálni”. Dúró az elmúlt hónapokban azzal került a hírekbe, hogy melegpropagandának minősítette és ledarálta a Meseország mindenkié című mesekönyvet, a Vagánybagoly és a harmadik Á – avagy mindenki lehet más címűt pedig széttépte.
Az örökbefogadási törvény és az Alaptörvény tervezett módosítása nem a semmiből jön, az utóbbi időben látványosan sokasodnak a politikai balhék a szexuális kisebbségek kérdése körül. A nemzetközi trendekből és a legutóbbi lengyel választás tapasztalatából kiindulva lehet, hogy ez nem egy véletlenszerű fellángolás, hanem 2022 felvezetését látjuk, és ez lesz a kampány egyik központi témája. Ebben a cikkben ennek hátterét mutatjuk be.
