Ugrás a tartalomra
x

PILINSZKY JÁNOS HIÁBA KERESTE A BOLDOGSÁGOT A NŐK OLDALÁN

Kétszer házasodott meg, és hitt abban, hogy a boldogságot egy nő mellett találhatja meg. Pedig Pilinszky János valójában a férfiakhoz vonzódott.
A költő könnyen esett szerelembe. Lángolva lelkesedett múzsáiért, de ez a lángolás csak szellemi természetű volt. Pilinszky mély vallásossága miatt sosem tudta elfogadni és megélni a szexualitását. 

Kirándulás Annával

1953-ban Sárközi Márta, Molnár Ferenc és Vészi Margit lánya kirándulni hívta író barátait. Köztük volt a harminckét éves Pilinszky is, aki nem szívesen vett részt az összejövetelen, de amikor meglátta Márta unokahúgát, a huszonnégy éves Márkus Annát, azonnal elillant a levertsége. „Mikor meghallottam, hogy ő is velünk jön: mintha valami elfelejtett reménységem teljesült volna. (...) A szerelem ott kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik. A menedékház kora reggeli verandáján üldögéltünk éppen, mikor hirtelen belépett. Megütött, milyen kedves és milyen szép” – emlékezett vissza az ominózus pillanatra. 
A kiránduláson a festőlány mellé szegődött, és megpróbált vele a festészetről beszélgetni, amihez egyáltalán nem értett, később az almájából is kért egy szeletet. Anna megbabonázta: „Egy pillantására emlékszem – a fűből emelte fel egy pillanatra a fejét –, egy rendkívül tiszta, erős és sötét pillantásra, ami mintha egy éles, átható fénynek lett volna a negatívja.”

„Csaptak is olyan lakodalmat, / soha szebbet, soha vigabbat”

Végül találtak közös témát. Ebben az időben mindketten egy cipőben jártak. Annának a főiskola után díszleteket kellett festenie a Bábszínházban, Pilinszky pedig publikálási tilalom alatt állt. Egyikük sem bontakoztathatta ki tehetségét. A kirándulás után is találkoztak, és hamarosan megszületett egy közös projekt ötlete: Anna illusztrációt készített a verses meséhez, amit Pilinszky írt. Így született meg az Aranymadár. „S hogy a mese kerek legyen”, mire befejezték a munkát, 1955. október 12-én összeházasodtak. Pilinszky nászajándékul egy kézzel írt verseskötetet adott friss feleségének, amibe az 1946-ban megjelent Trapéz és korlát és a majd csak 1959-ben kiadott Harmadnapon versei kerültek. Házasságuk a kezdeti harmónia ellenére mégsem tartott sokáig: két hónap után véget ért. A válás mindkettejüket nagyon megviselte. A költő ekkor vetette papírra a Négysoros című verset: „Alvó szegek a jéghideg homokban. / Plakátmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják véremet.”

Egyik boldogtalan szerelemből a másikba

Pilinszky tovább próbálkozott, hogy megtalálja azt a nőt, akivel boldogan élhet együtt, mégsem lelt rá a boldogságra:

"Az egyik boldogtalan szerelemből gázoltam a másikba rettenetes intenzitással." – írta. – Akkor meg az történt, hogy annak ellenére, hogy én voltam, aki kudarcot vallott, én bűnhődtem. Mert ha az ember lélekkel nem győz egy szerelmet, akkor az visszaesik a testbe, és átváltozik merő szexualitássá.” Udvarolt Ruzsa Krisztának, Asbóth Erzsébetnek, sőt még a férjezett Nemes Nagy Ágnesnek is. Együtt élt Jutta Scherrerrel, majd feleségül vette Ingrid Ficheux-t. De szerelem beteljesületlen maradt. Pilinszky a férfiakhoz vonzódott.

„Lehetek gyilkos, homoszexuális...”

Pilinszky már fiatal kora óta együtt élt szigorú vallásosságával és homoszexualitása tudatával. Gyerekként már a meztelenséget is bűnnek tartotta, nem engedte, hogy nénjei levegyék a hálóingét, és a festmények pucér angyalai is megbotránkoztatták. Tizenhét éves korában aztán szembesült azzal, hogy érdeklik a férfiak. Hat-nyolc évig szerelmes volt egy férfibe, aki nem tudott a vonzalmáról. Pilinszky vágyait csak képzeletében élte meg, mégis bűnösnek érezte magát. „A háború előtt kívülről nézve talán betegesnek mondható félénkségem ideig-óráig eretnek vonzalmakba sodort” – mondta magáról. Ezt a fiatal kori énjét Kenyér című versében idézte fel: „A fedő bűnről, ahogyan a bűnt / bűn mögé rejtik. Erről kell beszélnem. / Ismertem egy fiút. Szürke volt, /  mint a tészta. Teste, mozgása mégis / száraz, ideges. Ma se tudom, hogyan. / Csupán titkának természetét sejtem. / Ma már gyanítom, ez az egyetlen rossz. / Lehetek gyilkos, homoszexuális (...)” Pilinszky „…homoszexuális hajlamú volt, mégsem volt soha férfi partnere…” – írta róla Czeizel Endre orvos genetikus egy tanulmányában.

Egyszer volt házasság

Pilinszky szerette Annát, mégsem tudta úgy viszonozni a vonzalmát, ahogyan azt az első felesége szerette volna.
"János, én ugyanúgy imádlak téged, mint szerelmünk hajnalán, de ezt a maszatolást hagyjuk abba!" – mondta neki a nő.  Barátságuk a válásuk után sem szakadt meg. Anna újból férjhez ment, 1956-ban férjével együtt disszidált. Párizsba költöztek, ahol nemzetközi hírű festő vált belőle. Pilinszky itt kétszer is meglátogatta, és elvitte neki tíz verse kéziratát, amit Anna nászajándékához tűzött. A különleges ciklusnak Külön lapok lett a címe. A költő együtt maradt második feleségével egészen ötvenkilenc éves koráig. A szívinfarktus váratlanul érte, tervekkel telve várta a jövőt, mielőtt meghalt. 

www.divany.hu

 

Drupal 8 Appliance - Powered by TurnKey Linux