NÁDASDY ÁDÁM: ENGEM AZ ÉRDEKEL, AMIKOR VALAKI MAJDNEM NORMÁLIS

A június 3-án kezdődő Margó Irodalmi Fesztiválon mutatja be első novelláskötetét a költészetéről, színdarabfordításairól és nyelvészeti munkásságáról ismert Nádasdy Ádám. A szakállas Neptun főhősei egytől egyig meleg férfiak: teljesen átlagos emberek, akik az előítéletek miatt mégis rendkívüli helyzetekben találják magukat. Hogyan boldogulnak a ’60-as, ’70-es, ’80-as években, amikor gyakran „csak egy villanásnyi szájösszeérintés lehet a csók, előrehajolva, mintha egymás cipőfűzőjét akarnák megkötni?” Erről beszélgettünk a szerzővel, aki azt is elárulta, hogy a direkt pátosz helyett miért a humor és a sok párbeszéd jellemző a szövegeire.

„Karesz fölszaladt egy kis dombra, »Hógolyó!«, ordította, és dobálni kezdte Editet, közben ránézett Buktára, gyerünk, mi lesz? Bukta habozott, hogy mit csináljon, aztán elkezdte Csongort bombázni. Túl erőseket dobott, de nem bírt leállni. Edit és Csongor megpróbált visszadobálni, de esélytelenek voltak, csak visítoztak, végül bemenekültek egy bozót mögé. »Tűzszünet!«, mondta Karesz, elkapta Editet és összevissza csókolta, forgott vele és lengette, Edit lába nagy kört rajzolt a hóba. Bukta megállt Csongor előtt zihálva, aztán a mutatóujját végighúzta a bajuszán. Csak hogy leszedje róla a havat.”

Ilyen finom, mégis sokatmondó jelenetekben bővelkedik Nádasdy Ádám, friss Aegon-díjas szerző debütáló szépprózai kötete, amelyet június 6-án fog bemutatni a Margó Fesztiválon. A szakállas Neptun 12 novellájában meleg férfiakkal találkozunk: egymás gallérját igazgatják a nyilvános terekben, miközben jobban tartanak a lelepleződéstől, mint az iskolai Mikulás. Néha keményen buziznak, hogy mentsék a menthetőt, de van, hogy csak hallgatni tudnak, amikor a saját apjuk fejti ki a családi ebéd után, hogy több ilyet kéne mutatni a tévében, mert ő azt sem tudja, hogy néznek ki. Persze az is előfordul, hogy megfeledkeznek magukról, és jóízűt csapnak a tülkölő taxi farára. Aztán bepillanthatunk az igazi intimitás pillanataiba is, a „szőrszagú melegbe”. 

Mára kosztümös történetekké lett a „szép kuzinok”, „bársonyvitézek” és „tiszteletbeli lányok” rendszerváltás előtti világa? Vagy túl azon, hogy ekkora élvezettel olvassuk őket, az aktuális viszonyokról is elárulnak valamit az írások? Interjú Nádasdy Ádámmal. 

- A címadó novella egy magyar tornatanár, egy zaragozai szabómester, egy japán turista és egy amerikai siket férfi – mindannyian melegek – véletlenszerű hajnali találkozását beszéli el a Trevi-kútnál. Amikor a szoborcsoport kerül szóba közöttük, a főhős, Erik azt mondja: „ez a kőfaszú Neptun, a buzik istene”, és csak a heterók hiszik róla, hogy Ókeanosz lenne. Mintha létezne egy alternatív igazság, amelyet nem látunk a történelemben, a vallásokban, a kultúrában. Ebből próbál megmutatni valamit ez a 12 történet?

- Most, hogy mondja, igen. A többi szövegben talán még világosabban megmutatkozik ez, de itt is erről van szó. Jó, azért itt a szereplő viccesen kifigurázza azokat a turistákat, akik mindent precízen elolvasnak az útikönyvekből, pláne a japán fickó, ő elég alapos az ilyesmiben. De igaza van, és az is igaz, hogy amikor a rendőrök jönnek, akkor még csak nem is sejtik, hogy mi játszódik itt. Az egész kötetben, ahogy a meleg férfiak világában is, benne van a bujkálás: az elbújás, az előbújás, ezek állandó fogalmak.

- Ha már alternatív történelemnél tartunk: 1988-ban Magyarországon jött létre a kelet-közép európai régió első melegszervezete, a Homeros Egyesület, amelyből a Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság formálódott. Ez utóbbi adta ki 1991–2008 között a Mások újságot (ami 212 számot élt meg). A kötet elején a két szerkesztőnek, Takács Bencze Gábornak és Láner Lászlónak mond köszönetet. Mit jelentett az ön életében, a szerzői indulásában ez az újság?

- Én nagyon örültem, hogy létezik. Gondolja meg, a hősi időkben indult, és működött egészen addig, amíg az internet el nem söpörte az összes ilyen újságot mindenütt a világban. Egy meleg pár szerkesztette, az ő lakásuk volt a szerkesztőség. Engem is szeretettel befogadtak ebbe a körbe, így havonta egyszer én is elmehettem hozzájuk, és ott vitatkoztunk, hogy mi legyen a lapban, de általában is jókat beszélgettünk az életről, a meleg életről, a többség és a kisebbség viszonyáról. A szakállas Neptun novelláinak többsége is ott jelent meg először. 

Az interjú folytatását a www.divany.hu oldalon olvashatjátok.