Amerikából ered a melegeket a pedofilokkal összemosó lejárató kampány

Ahogy a „genderideológia”-ellenes hangulatkeltést, a gyerekekre veszélyt jelentő melegek fundamentalista képét is sikerült Magyarországra importálni.

Miután a migránsok elleni uszításban rejlő potenciál kezdett kimerülni, a kormánymédia kénytelen volt új közellenség után nézni, és azt a melegekben találta meg. Az év elején a „meleggyógyító terápia” köztévében való népszerűsítése a vártnál nagyobb társadalmi ellenállást váltott ki, ezért előhúzták a gyerekkártyát is. Ez a morális pánikkeltés eszköztárában igen gyakori, hiszen a kiskorúak jólétét mint elérendő célt – legalábbis szavak szintjén – mindenki fontosnak tartja, így az arra veszélyesnek mondott (hazudott) jelenségeket nehezebb megvédeni. Az, hogy a melegek, betegség hiányában, nem kérnek a „gyógykezelésből”, a józan többséget, élni és élni hagyni alapon, aligha háborítja fel, ellenben ha gyerekekhez szexuálisan vonzódó aberráltként tüntetik fel őket, az már nagyobb eséllyel fordítja ellenük a társadalmat. Kövér László májusban meg is adta az alaphangot, amikor az örökbefogadó azonos nemű párokat a pedofilokhoz hasonlította.

A tendencia nyáron folytatódott, a Budapest Pride Fesztivál alatt ismeretlen elkövetők, visszaélve a szervezet nevével, olyan plakátokat helyeztek el a főváros utcáin és egy játszóterén, amelyek a szerelem sokszínűségébe támogatandó viselkedésformaként a pedofíliát is belesorolták. A Pesti Srácok kormánypárti portál egy bizonyos initivm.net nevű, tartalmilag finoman szólva kétesnek tűnő oldalra legitim forrásként hivatkozva azonnal el is terjesztette olvasói körében, hogy „a szivárványosok” most már a legkisebbeket sem kímélik. A Budapest Pride elhatárolódott a plakátoktól, a Pesti Srácok azonban még ezt a hírt is úgy tálalta, mintha az LMBTQ közösség szakadár tagjai, és véletlenül sem a fesztivált lejáratni akaró homofóbok készítették volna azokat.

Némi kutakodás után azonban egyértelművé válik, hogy az inspiráció egy tavaly nyári amerikai szélsőjobboldali kampány volt.

Az Egyesült Államoktól korábban sem volt idegen a saját nemükhöz vonzódók ilyen formájú befeketítése. 1977-ben a floridai Dade megye vezetése megszavazta a melegek munkahelyi diszkriminációját megtiltó rendelkezést. Erre egy Anita Bryant nevű helyi lakos Menstük meg a gyermekeinket! elnevezéssel kampányt indított, és elérte a rendelet visszavonását. Hogyan sikerült ez neki? Többek közt azzal ijesztette meg polgártársait, hogy azt állította: a saját nemükhöz vonzódók, mivel nem tudnak szaporodni, a heterók gyerekeire vadászva igyekeznek maguknak utánpótlást biztosítani. Ezt azzal a kijelentéssel tetézte, miszerint a meleg tanárok hajlamosak szexuálisan bántalmazni a rájuk bízott tanulókat. A kampányt később a többi államra is ki akarták terjeszteni, azonban itt már kevesebb siker várta a stábot. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy amikor a tévében statisztikai adatokat kértek a támadók szexuális orientációjáról, Bryant érdemi válasz helyett heves imádkozásban tört ki. A nézők valószínűleg ezt azzal együtt is kevesellték, hogy az aktivista folyamatosan bizonygatta: küldetésében csupán a szeretet hajtja, ami a homoszexuális emberekre is kiterjed.

A cikk folytatását a 24.hu oldalán olvashatod.