Ugrás a tartalomra
x

Elfogadjuk a melegeket, amíg láthatatlanok

A magyarok kétharmada szerint fontos, hogy megtanuljuk elfogadni a homoszexualitást, és majd' ugyanennyien vannak azok, akik szerint szabályosan nagyszerű, ha a melegek felvállalják a másságukat. Minden második ember szerint károsak a nyilvános megjelenés elleni politikusi felszólalások. Eközben 55 százalék szerint veszélyes, ha a homoszexualitást természetesnek tekintjük, az emberek egynegyede nem is engedné a gyerekét meleg pár által nevelt gyerekkel barátkozni. Homoszexuális legyen a talpán, aki mostantól tudja, mit vár el tőle a társadalom.

Az sem volna furcsa, ha a melegek azt gondolnák, még jó néhány kilométert érdemes lesétálniuk vagy egy kamion platóján végigtáncol­niuk az elfogadó és vidám Pride-felvonulásokon addig, amíg az ország kideríti, mit is gondol róluk valójában. De akár azt is gondolhatják szabad szellemmel, hogy senkinek semmi köze a nemiségükhöz, és nem is állnának távol az igazságtól: ők sem foglalkoznak a heterók nemi életével, az övék miért érdekes másnak? A Publicus Intézet a Népszava felkérésére készített friss kutatása segít eligazodni – de aki akarja, annak rendesen eltévedni is – a társadalmi néplélek útvesztőiben, ott és akkor, ahol és amikor karikás ostoros képviselő üzen hadat egy nagy kólás cégnek, és a köztelevízió jól fizetett műsorvezetője propagálja, hogy a homoszexualitás betegség. Sokak félelme szerint: soha ne tartsunk ott, hogy kötelező legyen meggyógyulni is belőle, amint a libera­lizmusból is, ami – mint azt néhai szabadelvű kormányunktól tudjuk – szintén nemzetvesztő eltévelyedés. 

Nagyot ment a Coca-Cola az ölelkező és mosolygó leszbikusokat és homoszexuálisokat mutató nyári elfogadáskampánnyal, amit jelentős részben Boldog István parlamenti képviselőnek köszönhet. A fél világsajtót bejárta a hír, amikor a fideszes honatya könyörtelen bojkottot hirdetett a multinacionális cég termékei ellen. A 444.hu szemlézése alapján a Guardiantól, a CNN-ig, az NBC Newstól, a Reutersig számos média járt a tökös magyar politikus akció­jának csodájára. A Fidesz ugyan nem fokozta a kommunikációs tér kétes kimenetelű eluralását totális egyetértéssel (szabad országban az iszik kólát, aki akar), de több mé­dium megemlékezett egy közjogi méltóság tavaszi gondolatairól. Kövér László mondta még májusban, hogy erkölcsi értelemben a pedofíliá­hoz hasonlít, amikor a homoszexuális párok gyereket akarnak örökbe fogadni, és szerinte még a normális homoszexuálisok is tudják, hogy ők nem egyenrangúak.

Mindehhez, és a világ minden táján valamennyire biztosan megosztó téma jellege miatt nem csoda, ha a társadalomban a megítélés széles spektruma megjelenik a homoszexualitással szemben. Tükröződik ez a Publicus Intézet augusztusi mintavételében is, melyet a teljes felnőtt lakosságot reprezentáló 1001 válaszadó telefonos megkérdezése alakított ki. Pulai András stratégiai igazgató annyiban árnyalta a számok mögötti képet – és ezt a Népszava csütörtöki első részközlése is említette –, hogy soha, semmilyen témában nem találkoztak ennyi válaszmegtagadással (még egy választási kampány legrázósabb időszakában sem). Ez alapján feltételezhető, a homoszexualitást zsigerien elutasító rétegek részben kimaradtak a felmérésből, amivel sokkal sötétebb képet kaptak volna.

1

A válaszok megalapozottságát és az érintettséget mutatja, hogy mennyien ismernek vagy láttak már meleget legalább távolról. Az összes megkérdezett alig több mint harmada tudja, hogy az ismerősei, barátai, munkatársai között van ho­mo­sze­xuá­lis. Talán fontos, hogy a kormánypártiaknak nem egész negyede, míg az ellenzékieknek több mint négytizede felelt igennel: nemzeti-konzervatív körökben vagy kevesebb a meleg, vagy kevesebben vállalják fel. Ha feltételezzük, hogy a biológia-genetika nem ismer politikát, vélelmezhetjük, hogy Fidesz–KDNP-s vonalon is ugyanannyi a leszbikus és homoszexuális, mint a szociálliberális táborban vagy éppen – lett légyen ez bármilyen megrázó – a Mi hazánk soraiban.

Persze igazából még az sem eldöntött, mitől vonzódik valaki a saját neme felé. Mitől volt homoszexuá­lis Almásy László gróf, Caravaggio, Freddie Mercury, Csajkovszkij, Oscar Wilde vagy éppen Mensáros László, Tormay Cécile és Gobbi Hilda? A felmérés válaszadói, vagyis a magyar lakosság 30 százaléka szerint – talán nem meglepően – örökölt irányultságról van szó, míg bő egyötöd a lelki, környezeti hatásokkal, minden tizedik ember a neveléssel magyarázza a másság hátterét. Nagyjából ugyanennyien gondolják azt is, hogy a homoszexualitás döntés dolga, vagyis egyfajta választott magatartás. De azok is vannak 6 százaléknyian, vagyis több tízezren, akik szerint a reklám és a propaganda képes meleggé tenni az embert persze ugyanígy laposföld-hívő is indokolatlanul sok van, és szerencsére senki nem bántja őket ezért. (A válaszok közül ennél a kérdésnél egyébként több is szerepelhetett, és minden bizonnyal szerepelt is.)

A homoszexualitás elfogadására kapott válaszok értékelése sem egyszerű feladvány. Bár az axióma, hogy a leszbikusokat valamiért jobban elfogadja a közösség: a nők szerelme éppen egyharmad számára teljesen természetes, míg éppen egyötöd tartja ezt visszataszítónak. Ezzel szemben a férfiak egymás iránti vonzalma egynegyednyi teljes elutasítással találkozik, míg 31 százalék tartja természetesnek. A legmegingathatatlanabbak mind a férfiak, és mind a nők egymás iránti vonzalmát illetően a 8 általánost végzett kormánypárti, nyugdíjas férfiak, míg a legbarátságosabbak a diplomás ellenzéki, nyugdíjas hölgyek. Az elfogadásban sokat számít a melegektől való távolság is: az emberek 64 százaléka tartaná elfogadhatónak, ha a szomszédjába homoszexuális pár lakna, és kétharmad a munkahelyen sem látna e közelségben kivetnivalót. Távolabbi családtag esetén már csak 61 százalék viselné ezt jól, és 51 százalékra olvad az elfogadás, ha a gyermek, testvér homoszexuálisával kellene megbékélni. Az elutasítás az utóbbi esetben felszökik egyötödre, míg azok aránya még csak 9 százalék, akik egy szomszéd meleg pártól is kiborulnának.

1

Egészen nagy kavarodást okoztak viszont a válaszadók számára, amikor a még hétköznapibb helyzetekbe kérdeztek bele a Publicus Intézet munkatársai. Mert vajon hogyan lehet egyszerre igaz, hogy miközben 74 százalék szerint fontos a homoszexualitás elfogadása, 72 százalék szerint nagyszerű, ha valaki coming outol és 63 százalék nem tartja visszataszítónak és természetellenesnek a másságot, aközben 62 százalék szerint rossz hatással van a fiatalokra a természetesség hangsúlyozása, és 87 százalék szerint nincs baj velük, de nem kellene felhívniuk magukra a figyelmet? Szemléletes, hogy ha azt kell eldönteni, hogy a homoszexualitás betegség-e, akkor a többség (45 százalék) így válaszol, míg kicsit kevesebben (43 százalék) látják természetes, az élettel együtt járó dolognak. A 8 általánost végzett (57 százalék), 45–59 éves (56 százalék) egyházhoz kötődően vallásos (66 százalék) kormánypártiak (59 százalék) vannak erről leginkább meggyőződve.

Nem ismert, mennyien fogyasztanak közülük kormánypropagandát, ahol Ferenc pápát inkább gyalázni szokták, de a Szentatya szerint „mindannyian emberi lények vagyunk, és méltóságunk van. Nem számít, hogy ki vagy, vagy hogyan éled az életedet, a méltóságodat nem veszíted el. Vannak, akik a jelző miatt választanak ki vagy taszítanak el másokat – az ilyen embereknek nincs emberi szíve” – mondta ezt Stephen K. Amos meleg brit humoristának.

 

nepszava.hu

Drupal 8 Appliance - Powered by TurnKey Linux