Gyerekmolesztáló papok Magyarországon: az első lépések

• Ferenc pápa a kiskorúak ellen szexuális visszaélést elkövető papokat a Sátán eszközének nevezte, és figyelmeztetett: ez világméretű jelenség.
• A magyar püspöki konferencia elnöke a helyszínen hallgatta a drámai beszédet, majd kijelentette: Magyarországon nem jellemző az ilyesmi.
• Ilyen mondatok azért hangozhatnak el, mert nem gyűjtötte össze senki a már nyilvánosságra került hazai eseteket, a püspökök pedig hallgattak az egyházmegyéjük adatairól. Eddig.

Egy budapesti templom plébánosa ellen a katolikus egyház fiatalkorú molesztálása miatt indított vizsgálatot 2015-ben, és annak lezárultáig a püspöke felmentette minden tisztsége alól. 

A GYÜLEKEZET REAKCIÓJA ÜZENETÉRTÉKŰ VOLT: ÜNNEPSÉGSOROZATTAL BÚCSÚZTATTÁK.

Az atya megtartotta búcsúmiséjét, amelynek végén a hívek a hála virágaival borították be az oltárt. Az esemény a templom udvarán tartott kis fogadással folytatódott, másnapra pedig imaestet hirdettek. Megfogadták, hogy ezzel nincs vége: hetente ismétlődő szertartásokon gyertyákkal szegélyezik az utat, amelyen szeretett papjuk járt. A megvádolt férfihoz egykor közel álló forrás szerint több hónap telt el így, amíg a pap megüzente, hogy a támogató gesztusokra nem tart már igényt, elég, ha imádkoznak érte. Addigra ugyanis előkerült még egy áldozat.

A pap a felfüggesztés ideje alatt is táboroztatott gyerekeket, egy helyi lapnak nyilatkozott élményeiről és egyházi konferencián adott elő az árvák gondozásáról. Egy évvel elteltével az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye közleményben tudatta, hogy nem végezhet többé papi munkát.

„Krisztust hallottuk sírni a sötétben”

A katolikus egyház gyerekmolesztálási botrányát feldolgozó cikksorozatunk első része február 24-én jelent meg, amikor a Vatikánban befejeződött az eddigi legnagyobb „gyermekvédelmi konferencia”, amelyre a püspöki konferenciák elnökei és a szerzetesrendek vezetői voltak hivatalosak. Azóta próbálják feldolgozni az egyház tagjai, az áldozatok és a média, hogy mi történt Rómában ez alatt a négy nap alatt.

A leghangosabb a konkrét intézkedések elmaradása miatti felháborodás volt. A szervezők és maga a pápa is hangsúlyozta a várva várt találkozó előtt, hogy a szavak már nem elegendők, végül mégis csak három felemás ígéret hangzott el:

• a pápa „motu proprio”, vagyis saját kezdeményezésre kiad egy Vatikán Állam területére érvényes gyerekvédelmi rendeletet;
• a Hittani Kongregáció összeállít egy kézikönyvet, amely a világ püspökeit látja el - nem kötelező - iránymutatásokkal;
• a Vatikán „hozzáértőkből” álló munkacsoportokat hoz létre, akik az egyes molesztálási eseteknél is közreműködnének a helyszínen. 

Az első értékét az csökkenti némiképp, hogy a Vatikánban gyakorlatilag nincsenek gyerekek, a másik kettőnél pedig a konkrét feltételeket (milyen hozzáértők? laikusok vagy papok? milyen hatáskörrel?) és főleg a határidőket hiányolták még a jóindulatú kritikusok is. A záró sajtótájékoztatón ugyanis a kézikönyv és a munkacsoportok időzítéséről nem mondtak annál biztosabbat, mint hogy nemsokára.

Utóbbiak ráadásul olyan lépések, amelyeket az előző cikkünkben bemutatott Doyle tiszteletes és társai már 1984-ben javasoltak az amerikai elöljáróknak, és amelyeket azóta számtalan egyházi vezető szorgalmazott. Doyle szerint 35 évvel később az egyetlen nagy eredmény a Vatikánban tüntető áldozatok jelenléte volt.

A befolyásos National Catholic Reporter szerkesztőségi cikke ennél kicsit derűlátóbb. A konkrét intézkedések hiányáért nem kárpótol, de a katolikus lap szerint a találkozó erős figyelmeztetést küldött, hogy a tagadás és mások hibáztatása tűrhetetlen. Még akkor is, ha a pápa záróbeszéde elején hosszan magyarázta azt, amit senki nem von kétségbe, hogy a katolikus egyházon kívül milyen elterjedt a gyerekbántalmazás. Az egyházfő kitért például a gyerekkatonákra és a szexturizmus áldozataira, és kijelentette: „A rendelkezésre álló adatokból látható első igazság az, hogy azok, akik visszaélést, vagyis fizikai, szexuális vagy érzelmi erőszakot követnek el, mindenekelőtt a szülők, a rokonok, a gyermekfeleségek férjei, az edzők és a nevelők-oktatók.”

A Ferenc pápa eddigi legfontosabb beszédének nevezett, statisztikai adatokban és  költői képekben bővelkedő szöveg azonban hozzáteszi, hogy „e csapás egyetemessége, miközben megerősíti súlyosságát társadalmainkban, nem csökkenti az Egyházon belüli szörnyűségét.” Sőt, a Kurír jóvoltából magyarul is teljes terjedelmében olvasható beszéd hangsúlyozza, hogy a papok bűneinek kiemelt helye van:

„A világméretű jelenség embertelensége még súlyosabbá és botrányosabbá válik az Egyházban, mert ellentétes annak erkölcsi tekintélyével és etikai hitelességével. A felszentelt személy, akit Isten arra választott ki, hogy a lelkeket az üdvösségre vezesse, engedi, hogy saját emberi törékenysége vagy saját betegsége leigázza, és így a sátán eszközévé válik.”

Mielőtt rátérünk a magyar egyház reakcióira, három visszatérő, hangsúlyos elemet emelünk ki a pápa, illetve Vatikánban szentbeszédet tartó ausztrál és ghánai érsek - magyarul itt és itt elérhető - gondolataiból. A három egyszerű, egymásból következő lépés, hogy sokadszorra is 

• elismerték a probléma súlyát, 
• belátták az egyház hibáit,
• és ígéretet tettek azok kijavítására.

„A szent istenfélelem arra indít bennünket, hogy vádoljuk magunkat – mint személyeket és mint intézményt –, és helyrehozzuk mulasztásainkat” - mondta Ferenc pápa, és hozzátette: „Meg kell hoznunk azokat a spirituális intézkedéseket, amelyeket maga az Úr tanít nekünk: megalázkodás, önmagunk vádolása, ima, vezeklés. Ez az egyetlen mód a gonosz szellemének legyőzésére. Így győzte le őt Jézus.” 

„TÚL GYAKRAN CSENDBEN MARADTUNK, ELFORDÍTOTTUK TEKINTETÜNKET, ELKERÜLTÜK A KONFLIKTUSOKAT – TÚLSÁGOSAN ÖNELÉGÜLTEK VOLTUNK AHHOZ, HOGY SZEMBENÉZZÜNK EGYHÁZUNK SÖTÉT OLDALÁVAL” 

- így a ghánai püspök. Az ausztrál katolikus egyház vezetője pedig így foglalta össze a gyerekvédelmi tanácskozást:

„Ezekben a napokban a Kálvárián voltunk – igen, még a Vatikánban és a Királyi teremben is, most egy sötét hegyen vagyunk. Amikor a túlélőket hallgattuk, Krisztust hallottuk sírni a sötétben.”

Még nincs vége, a folytatást a 444.hu oldalán elolvashatod.