Mihez kezdett a „fajtalansággal” a Tanácsköztársaság?
A felszabadítónak hirdetett kommunista ideológiát a vörös terror nyelvére lefordító Tanácsköztársaság idején az élet ment tovább – többek között a korban fajtalankodónak nevezettek élete is. De mihez kezdett a vörösuralom a korban még hagyományosan büntetendő tevékenységet űzőkkel? Kutatók adtak elő a témában. Gacsályi Sára írása a Mandineren.
„Elmebetegsége következtében nem képes beteges szexuális hajlamaival szemben a szükséges szellemi gátlást kifejteni” – írták a Tanácsköztársaság ideje alatt egy „fajtalankodó” férfiról. Az úriember, nevezzük F. Gy-nek, egy másik férfinak, szerencsétlenségére éppen egy titkosrendőrnek ajánlkozott fel egy légyottra, aminek következtében a Kísérleti Kriminológiai Osztályra került.
F.Gy. életén keresztül a Tanácsköztársaság – egyáltalán, a magyar társadalomtörténet – egy ritkán tárgyalt szegletéről hallhattunk a „Fajtalanság”, pszichoanalízis és kriminológia a magyarországi Tanácsköztársaságban című rendezvényen. Az esemény a Háttér Társaság budapesti, Balzac utcai központjában kapott helyet az LMBT történeti hónap alkalmából.
A Rendes Magyar Jobboldali Honpolgár előtt a fentiek egy egész vörösposztó-rengeteggé állhatnak össze, de a társadalom- és tudománytörténeti érdekességek ígérete felkeltette kíváncsiságunkat, így három kutatót hallgathattunk meg, akik három különböző szempontból – a társadalomtörténet, a pszichológia és a jogtudomány megközelítéséből – elemezték F. Gy. esetét, majd a Tanácsköztársaság homoszexualitásról alkotott véleményét.
A férfi aktáját a Kísérleti Kriminológiai Osztály feljegyzései között találhatjuk. Az unikális forrásban újszerű megközelítésből ismerhetünk meg szubkultúrákat, például a korabeli férfi prostitúció rejtett világát – tudjuk meg Trádler Henrietta történésztől.
