Nő vagyok. Transznemű. És végre önmagam.

Ónodi Adél lett az új Elle magazin címlaplánya. Szerdán jelent meg az Elle márciusi lapszáma, "Magyarországon elsőként transznemű színésznővel a címlapon" - olvasható a magazin Facebook-oldalán. A lap interenetes változata is közöl egy interjút Ónódi Adéllal. Ebből következik egy részlet.

"Én nem „eldöntöttem”, hogy „férfiből nő leszek”, úgy éreztem, hibás a testem, amit muszáj kijavítani. Ez nem döntés kérdése volt."- mondja Ónodi Adél színésznő, márciusi címlaplányunk, aki nem csak a nemi átalakító műtétről beszél interjúnkban, hanem arról is, hogyan építi karrierjét Berlinben.

ELLE: Mióta tudod teljes szívvel kimondani magadról, hogy nő vagy?
Amikor hónapokkal a műtét után egy utcai kirakatban megpillantottam magam, és nem hittem el, hogy az ott tényleg én vagyok. Megálltam, és percekig néztem magam, hogy igen, ez az, amire mindig vágytam: nőies arc, karcsú test. Akkor mondtam ki először igazán, hogy nő, sőt jó nő vagyok. Eközben viszont a külvilág egy percre sem akarja elfelejtetni velem, hogy nem tart nőnek. Tegnap a bulinegyedben odajött hozzám két pasi azzal, hogy mennyire jól nézek ki, majd odajött egy harmadik is, aki azt mondta, hogy „te férfi vagy, egy köcsög buzi”. Ezután megismerkedtem egy fiatal párral, akik viszont egyáltalán nem akarták elhinni, hogy nem Adélnak anyakönyveztek. Vagyis egyetlen este alatt a teljes spektrumot bejártam, megtörtént velem mindaz, amit egy átlagos transznemű a mindennapokban átél. És ez szörnyen fárasztó.

ELLE: Miért éppen Adél?
Olyan nevet kerestem, ami a legjobban kifejez engem. Többel is próbálkoztam magamban, végül ezzel tudtam a leginkább azonosulni. Az Adél név egyszerre nőies és kemény, de van benne lazaság is. Két éve, nőnapon kaptam meg a név- és nemváltoztatási kérelmem eredményét, ami után átírathattam minden személyes adatomban, hogy Adél vagyok, és nő.

ELLE: 19 évesen döntötted el, hogy belevágsz a nemátalakító műtétbe, 20 évesen már túl voltál rajta, miközben mások hosszú évekig halogatják az elhatározást. Min múlt, hogy ennyire korán meg tudtál hozni egy ilyen fajsúlyú döntést?
Én nem „eldöntöttem”, hogy „férfiből nő leszek”, és már ezeket a megfogalmazásokat sem szeretem, úgy éreztem, hibás a testem, amit muszáj kijavítani. Azt, hogy ez mennyire nem döntés kérdése, nem tudom jobban érzékeltetni azoknál a banális példáknál, mint hogy egész kis koromtól csak a Barbie-k érdekeltek, hogy mindig sminkelni akartam magam, és ha fiúként viszonyultak hozzám, az iszonyú disszonáns érzéseket keltett bennem. 19 éves koromra a transzlétnek már minden terhét megtapasztaltam, folyton kételkedtem a saját érzéseimben, és ahogy a transzneműek többsége, én is elhittem, hogy egy szörnyeteg vagyok, aki nem méltó a szerelemre, a családra. Tehát én nem nevezném a beavatkozást korainak. És nagyon fontos, hogy sok más transznemű emberrel ellentétben engem érzelmileg és anyagilag is támogatott a családom.

A folytatás az ELLE oldalán