Titokban készült film a pedofil papról
“Tényekkel és nyilatkozatokkal többre megyünk, mint dühvel” - hangzik el a mondat François Ozon francia rendező Grâce à Dieu (Isten kegyelméből) című filmjében, amikor egy gyerekeket molesztáló pap áldozatai csoportba verődnek, és próbálják kitalálni, hogy álljanak a nyilvánosság elé.
És a Grâce à Dieu is ezt csinálja, két és fél órán keresztül elmondja, mi történt az életben, amikor egyre többen tűntek fel felnőtt férfiként azzal az információval, hogy Bernard Preynat milyen szörnyűségeket tett velük 9 és 12 éves koruk között. Nincs benne semmi filmes megoldás, nincsen benne erőltetett katarzis, vagy még erőltetettebb konfliktus, csak tényszerűen elmagyarázza, hogy mi volt a francia katolikus egyház legnagyobb modern kori botránya. Nem thriller, de két és fél órán keresztül görcsbe rándítja a gyomrot.
Mert a Grâce à Dieu egy számomra teljesen ismeretlen történet száraz feldolgozása. Annyira igaz, hogy a benne szereplő egyházi figurák ma is járnak-kelnek Franciaországban, az elkövető Preynat-tól kezdve a pedofil papot végül - de sokak szerint túl későn - eltávolító Philippe Barbarin lyoni érsekig. Preynat meg is próbálta megakadályozni a film berlini premierét, sikertelenül, mert ott ültem, és néztem azt, hogyan tette tönkre felettesei tudtával egy pedofil pap gyerekek életét.
Ozon leginkább a harsány, stílusos filmjeiről ismert (8 nő, Dupla szerető), de a Grâce à Dieu kedvéért minden stílusjegyét a fiókban hagyta, és nagyjából Ingmar Bergmanra emlékeztető szikársággal rendezte meg ezt a filmet, ami néha nem is moziba való, tehát valamilyen szinten mégiscsak szórakoztató alkotáshoz hasonlít, hanem mondjuk David Simon (Drót, Fülledt utcák) egy sorozatához. A Grâce à Dieu története három férfit követ.
