A köztévén lement egy műsor arról, hogyan lehet meggyógyítani a homoszexuálisokat
„Állapot? Betegség? Torzulás? Vagy csak a sokat emlegetett másság? Nem, kérem, ne legyintsenek, és ne forduljanak el indulatosan azzal a gondolattal, hogy: »Ugyan, kit érdekelnek ők?«
Kitörve a korábbi titkolózások és a négy fal közül, a homoszexualitás ma már társadalmi jelenségnek számít. Befolyásolja a gondolkodásunkat, értékrendünket. Sokszor nem is tudjuk, mit kezdjünk vele, hogyan álljunk hozzá. Ha nem a mára fősodratúvá tett álláspontot valljuk, jön a megbélyegzés: homofóbok vagyunk. Ha legyintünk, valójában csak lerázzuk magunkról a kérdést. Ha meg elfogadjuk, abban tetszeleghetünk magunk és mások előtt, hogy milyen toleránsak és jók is vagyunk.
A legkevésbé gondolunk viszont azokra, akik ebben az állapotban(?), betegségben(?), másságban(?) kell, hogy éljenek nap, mint nap. Elintézzük annyival, hogy ha valaki ma már nyíltan megélheti mindezt, az a szabadság felszabadulttá, kiteljesedetté teszi. Biztos így van ez? Akkor is, ha vannak – talán sokkal többen, mint gondolnánk –, akik szabadulnának ettől a helyzettől, de nem tudják, hogyan?
Nem tudják azt sem, kihez fordulhatnak segítségért, mert minden, elvileg az ő érdeküket képviselő szervezet, közösség azt mondja: »Fogadd el a másságodat, és fogadjanak el téged is a másságodért! Ez az egyetlen út.« Arra a legkevésbé sem gondolunk, hogy ezek az embertársaink vajon milyen szenvedéseken, lelki válságokon mehetnek keresztül. És sokan közülük nem szeretnék elfogadni, hogy ennek már mindig így kell lennie. Nem akarják elfogadni, hogy mindez megváltoztathatatlan. Valóban az volna?
Ma Magyarországon ez a téma leginkább évente egyszer, a nyári Pride felvonuláson kerül éles szócsaták középpontjába. Tény: az erőszakos magamutogatók ártanak leginkább annak, hogy egy higgadt beszélgetés jöhessen létre a lényegről. Arról, hogy kik ezek az emberek. Miért csak egyféle megoldás van a számukra, a csendes beletörődés?
Kevesen tudják, hogy a világ legkülönbözőbb részein élnek olyan orvosok, pszichiáterek, pszichológusok, akik igenis komoly kutató- és tudományos munka eredményeként képesek homoszexuálisként élt embereket kiemelni ebből az állapotból, betegségből, másságból. Nem csoda, hogy ők azok, akik rengeteg támadást kapnak a fősodratú véleményt képviselőktől, és károsnak, vagy egyszerűen áltudományosnak bélyegzik a munkásságukat. Félnek beszélni kutatásaikról, azokról az esetekről, amikor igenis sikerül visszavezetni a homoszexualitásból a heteroszexualitásba nem egy, nem két embertársunkat.
