Meglepő nyertesek és sátáni inspiráció a Golden Globe-gálán

A Golden Globes, avagy Aranyglóbusz a legenda szerint az Oscar előszobája, és azért fontos díj, mert aki itt nyer, legalábbis a filmes kategóriákban, az elkezdheti leporolni a kandalló tetejét, hogy legyen hely Oscar bácsinak is. Ez persze nem teljesen igaz, elég ha csak abból indulunk ki, hogy a Golden Globe a filmeket két kategóriába osztja, és van nekik dráma meg musical/vígjáték besorolásuk, így a hollywoodi külföldi újságírók szervezete (HFPA) gáláján menten kétszer annyi díjazott van a fontosabb kategóriák többségében, de nem ünnepet rontani jöttünk ide zöld hajnalban. A 76. Golden Globe-gálén voltak olyan nyertesek, akiknek felállva tapsoltam, olyan is, akire nem számítottam, de örültem neki, és sajnos olyan is, amin soha nem fogom túltenni magam - hogy lehetett a legjobb dráma a Bohém Rapszódia? - de legalább Jeff Bridges kapott egy életműdíjat.

A díj értékét illetően nem akarom most sokat ragozni a dolgot, de ugye ezeket a szobrokat egy 93 fős grémium ítél oda, akiktől sok mindent el lehet várni, csak azt nem, hogy megnézzenek egy évben 500 sorozatot meg 200 filmet, hogy a döntésük valóban szakmai lehessen. Az Oscarról 6000-nél is többen döntenek, csak mondom. Jó, egy díj értékét nem feltétlenül a zsűri nagysága határozza meg, (ebben az esetben a People's Choice Awards, az amerikai közönségdíj lenne a legfontosabb) de a Golden Globes történetében annyi furcsaság, botrány, gyanús jelölés, érthetetlen győzelem, mutyi, túlzásba vitt smúzolás és émelyítő bizalmaskodás volt már, hogy valóban nehéz komolyan venni őket. Hát milyen díj az, amiről az egyik házigazda (Ricky Gervais) élőben ezt mondta a tévében:

"Ez egy értéktelen díj, egy öreg, szellemileg zavart újságíró díja, aki szeretne veled szelfizni. Nekem három van, az egyikkel az ajtót támasztom ki, a másik az asztal alatt van."

Az idei jelöltek bejelentésekor is ugyanazt lehetett látni, amit oly sokszor korábban: a HFPA-t a star power, avagy a nagyafasz-energia hollywoodi testvére érdekli leginkább, így lehetett a zenére erősen építő Bohém rapszódia és Csillag születik drámai jelölt, a Green Book, a Vice és A kedvenc meg vígjáték/musical, pedig istenigazából a háromból egyiken sem azért röhög az ember, mert komédia lenne.

Tovább olvasom az Indexen, ahol a díjazottak között kiugróan magas LMBTQ+ témájú alkotást találunk.