A két Királynő pikáns dolgokat is felemlegetett

Az ír Saoirse (ejtsd: sörszí) Ronan és az ausztrál Margot Robbie – vagyis a Két királynő – pár órával ezelőtt egy hosszabb lélegzetű interjút adott az Advocate magazinnak, amit mi is azon melegében közzé teszünk. Beszéltek többek között arról, milyen lehetett abban a korban nőként férfiszerepet betölteni, és szóba került a szexuális fluiditás is. Utóbbi persze sokkal izgalmasabb… Stuart Mária és I. Erzsébet királynő féltestvérek voltak, és egy időben mindent megosztottak egymással. Még az ágyukat is…

Sok hűhót csaptak már az új film, a Két királynő történelmi hitelessége kapcsán, amely a 16. század két királynőjét, Stuart Máriát és I Erzsébetet festi le szemünk előtt oly módon, hogy egymással szemben nagy tiszteletet viseltettek. Teljesen újfajta megközelítést és alapötletet adván a nézőknek, miszerint e két nő jóban is lehetett volna egymással. Ugyanakkor, a film metsző kritikát fogalmaz meg a gyenge jellemű férfiakkal szemben. Kiemeli félelmeiket a mássággal, mint olyasvalamivel kapcsolatban, mely felhergeli a patriarchákat, és ez az Erzsébet-korszak sajátossága volt: akkoriban a nők kezében volt a politika gyeplője, és ez korbácsütésnek számított, és különösen mérgező volt a film egyik férfikaraktere számára – a korban, amikor az udvarnál tartózkodó, szexuális fluiditást gyakorló férfiaknak iszonytató vége lett.

„Tudom, hogy az ön szívében sokkal több minden lakozik, amint a férfiakéban, kik tanácsokkal látják el” – veszi fel Saoirse Ronan a szenvtelen Stuart Mária álcáját, aki az előbbi szavakat intézi a Margot Robbie által megformált Erzsébethez, amikor a filmben végre találkoznak (ez a valóságban nem történt meg). A történet magában rejti az elképzelést – és ez a neves színházi rendező, Josie Rourke újítása –, miszerint e két nőnek egységet kell alkotnia, túl kell járniuk a topánkát viselő férfi tanácsadók eszén, és le kell törni hatalomvágyó és kapzsi szarvaikat. (Kicsit sem feminista…)

„Abban az időben egyáltalán nem volt ez egyensúlyban. Az, hogy valaki férfinak született, mindent felülírt. Lehettél jog szerint a trón örököse, attól te még nő voltál” – mondja Robbie. „A pozíciód egyáltalán nincs bebiztosítva… Voltaképp, a tanácsadóid és a közvélemény, a nép is csakis arra várj, hogy hozzámenj egy kegyeltedhez, akit ők majd királlyá neveznek ki, és aztán minden stabilizálódik. Minden erejükkel azt a stabilitást keresik, amit egy férfi uralkodóban látnak.”

A Két királynő Ronan-t és Robbie-t teszi meg két főszereplővé, és a film azon ritka alkalmak egyike, amikor Mária személyiségébe pillanthatunk bele – a legtöbbször másodhegedűs az Erzsébet-kultúkörben és -ábrázolásokban. Mária gyerekkorát Franciaországban töltötte, és 16 évesen koronázták királynővé, mielőtt visszatért Skóciába, hogy uralkodjon – erre rányomta bélyegét férje két évvel későbbi halála. A film a katolikus Máriát és a protestáns Erzsébetet állítja szembe egymással. Mária végül férjhez megy unokatestvéréhez, Lord Darnley-hoz, és fiút szül, aki trónörökös lehet, mindez a filmben saját vesztét okozza. Angliába viszik, bebörtönzik, és egészen 19 évig raboskodik, amikor is lefejezik Erzsébet uralkodói parancsára.

A film John Guy brit történész A skótók Királynője: Stuart Mária valódi élete című életrajzán alapul, amelynek előszavában a szerző kifejezi célját, hogy kiderítse végre az igazságot Erzsébet féltestvére körül, sok, eddig nem ismert levelet és forrást vizsgálva.

Guy célja az volt, hogy „személyében ne pusztán a csomó sztereotípiát láttuk, vagy ahogy a lényegtelen szájhagyomány őrizte meg, hanem mint egy nőt teljes valójában, akinek volt választása, és aki felelős módon tudott dönteni” – fejti ki az előszóban.

Miközben a történelmi személy életét feminista szemmel mesélik el ismét, őt magát leggyakrabban nem máshogy, mint csupán Erzsébet intrikáinak tárgyaként emlegetjük, pedig Skócia hősnője igenis vágyott az uralkodásra.

Ronan így vall a szerepről:

„Láttuk már párszor Máriát, de leszámítva Vanessa Redgrave nagyszerű alakítását (Mária, a skótok királynője; 1971), nem forgattak filmet direkt módon a témáról. Skóciában ikonizálják Stuart Máriát. Nagyon közkedvelt, és a tény, hogy olyan történetet mesélünk el, amit eddig nem igazán ismert a nagyvilág, valahogy felvillanyoz. Ír vagyok, és az országom történelme sok hasonlóságot mutat Skóciával, így ez az egész talán az én személyes ügyemmé is vált.”

Rourke filmjének nagy részében kihangsúlyozzák a két nő közti fizikai távolságot, ám Mária és Erzsébet leveleztek, amely levelekben elfogadják egymást testvérként, egyedülálló tapasztalatukat a hatalom legfelsőbb fokán, így igazán csak egymást érhették meg. „Minden erejük ráment a hatalom megtartására, mert tudták: bármelyik pillanatban elvehetik tőlük, és ezáltal megértjük a köztük lévő nagy egyetértés okát is.” – mondja Ronan. „Nem volt még egy olyan asszony akkoriban akkora pozícióban, mint ők – Európát is beleértve. Senki más sem érthette meg őket.”

A két karakterrel ellentétben az Oscar-jelölt színésznők egyáltalán nem rivalizálnak egymással, mi több, felnéznek a másikra. „Már hosszú évek óta dolgozni akartam vele” – mondja Robbie.

Azon kívül, hogy láthatjuk, hogyan birkóznak meg a nők a 16. század első felében, a film egy másik jellegzetessége is elbűvölte a színésznőket, hogy a nők bátran bevetették csáberejüket, hogy irányítsanak. Ez messze túlmutat a tényen: ők csak arra voltak alkalmasak, hogy fiú örököst hozzanak a világra.

„Mária férjhez ment, gyermeke született, Erzsébet pedig felöltötte a szűz királynő szerepét, és elzárkózott minden, a házasságot firtató kérdéstől.” – mondja Robbie. „Úgy vélem, mindketten tisztában voltak döntéseikkel, és a tudattal, hogy nagyon is sebezhető pozícióban voltak, még akkor is, ha ők hozták a törvényeket. Nőként, egy férfitársadalomban nem voltak túl acélosak.”

„Nem számít, politikailag mennyire agyafúrt, intelligens valaki, mennyire elragadó a külseje, az országnak a testük kellett. Menjenek férjhez, legyen meg a nászéjszakájuk, és szüljenek gyereket. Ennyi, aztán mehetnek a levesbe” – Ronan így jellemzi a nők helyzetét a királyi vérvonal biztosítása tekintetében. „Erzsébet elég okos volt, hogy tudja ezt. Amint Máriának fia született, neki vége volt. Minden hatalmának, minden istenadta jogának és kötelességének vége volt. És ez az újszülött több hatalommal bírt, és magasabban helyezkedett el a táplálékláncban nála. Ez minden elárul későbbi döntéseiről.”

Amellett, hogy a Két királyné Mária és Erzsébet egymás iránti hódolatát ábrázolja, a film szembemegy a patriarchális normával, és ez fokozza a kapcsolatok sokféleségét – a hagyományosan romantikus, szexuális és heteroszexuális szerelmet mélyen elfeledve. A történelemből jól tudjuk: Erzsébetnek hosszú, törvénytelen viszonya volt Robert Dudley-val (Joe Alwyn). Védőszárnyai alá helyezte és gyengédséggel árasztotta el ezen kívül egyik udvarhölgyét, Bess-t (Gemma Chen). Eközben Máriát is úgy látjuk, mint ki intim barátságot ápol a hölgyekkel, mint ahogy kedélyes barátságot meleg, neméhez nem alkalmazkodó magántitkárával, Rizzio-val (Ismael Cruz Cordova). Végül ez a kapcsolat okozza a mindenórás Mária vesztét, ez lesz trónfosztásának oka, hisz megvádolják: szexuális dévajkodásba keveredett a férfival, jóllehet, valójában a férje az, aki a filmben összebújik Rizzio-val.

Az eredeti mű írója, Guy nem foglal kategorikusan állást amellett, hogy voltak-e akkoriban meleg jellemvonással rendelkező férfiak (minden bizonnyal voltak), a filmben a szexuális fluiditás és a barátság fogalma is nagyon modern módon jelenik meg, de arra a korra is jellemző volt, ezt a két színésznő is határozottan állítja.

„Az a csodálatos, hogy akkoriban az emberek akárkivel összefekhettek, mert az volt a reneszánsz kora. Különösen a francia udvarban történt meg, de egész Európára jellemző volt, hogy mindenki lefeküdt mindenkivel. És senkinek sem volt lelkiismeret-furdalása, ha férfi, vagy ha nő volt az illető” – mondja Ronan. „Amikor Mária visszatért Skóciába, az ottaniakat szinte sokkolta a szabadossága. Ők a Biblia kálvinista szigorában hittek.”

„Nagyon modern dolog, hogy felcímkézzük a szexualitást, és ha úgy vesszük, abban az időben sokkal liberálisabbak voltak. Sok történelmi utalás van arról, hogy nem egy uralkodó volt biszexuális. Őket sosem illették így. Sosem mondták rájuk, hogy meleg, biszexuális, heteró, vagy bármilyen” – mondja Robbie. „Sokkal átjárhatóbb volt. Szerintem általánosan véve modern dolog mindenre kategóriákat aggatni.”

Két királynő magyarországi bemutató: 2019. január 31.

(Advocate Magazine)

Lancois