Saját lakása vonalas telefonján nyújt 25 éve lelkisegélyt egy meleg férfi édesanyja

Szenteh Natália fia 19 éves volt, amikor egy vasárnap összehívta a családot azzal, hogy fontos bejelenteni valója van. Sem édesanyja, sem édesapja, de még testvére sem tudta, még csak nem is sejtette, hogy fiúk, öccsük, akit nevezzünk Zolinak, azt akarja elmondani, hogy meleg.

A reakciók változatosak voltak. Míg Natália sírva fakadt, aggódott, mi lesz fiával, börtönbe zárják-e (hiszen régen ez is egy eshetőség volt), esetleg kiközösítik, sajnálta, hogy nem mehet végig az utcán úgy, hogy foghatja a párja kezét, addig Zoli édesapja úgy kezelte a sokkot, hogy először magába zuhant, és nem akart a témáról beszélni.

– Ugyanúgy szereti a gyerekét, a kapcsolatuk semmiben nem változott, de a témát kerüli – meséli Natália, aki hozzátette, egyáltalán nem igazak minden esetben a melegeket övező viselkedési sztereotípiák, hiszen fia azon túl, hogy a bátyánál érzékenyebb gyerek volt és nem rajongott a fociért, semmiben sem különbözött a többi fiútól.

Az előbújásnak már 25 éve, Natália élete pedig azon a vasárnapon segítő fordulatot vett. Az édesanya saját elmondása szerint nagyon elfogadó családban nőtt fel, orvos édesapa és színházban dolgozó édesanya gyermekeként, ma is ott él ahova született. – Izgága gyerek voltam, művészeti középiskolát végeztem, majd elmentem mérnök hallgatónak, azt otthagytam, egyszerűen azért, mert link voltam – mondja mosolyogva. Natália mindezt megcáfolja azonban, ugyanis bár háziasszonyként definiálja magát, világ életében dolgozott, először építészirodában, majd egy szállodában. – Akkor úgy fogalmazok inkább, hogy ha sikertelenség ért, akkor könnyen feladtam és elmentem valahova máshova. Utólag ezt nem bánom, mert ez a sokféle lehetőség és környezet adta azt, hogy rengeteg embert megismertem, és ez segített abban, hogy jó rálátásom legyen az emberi viselkedésre, amit később kamatoztattam.

Natália egy zenészhez ment férjhez, teherbe esett, és amikor első gyermeke megszületett, angolt tanított otthon. –Ahogy Zoli előbújt, rögtön az elején felmerült bennem, hogy, ha én ilyen könnyen fel tudom dolgozni ezt az információt, segítenem kellene olyan családoknak, ahol ezt, nem hogy nem fogadják ilyen lazán, de akár kitagadásig, kiközösítésig fajulhat a dolog.

Nem véletlenül vetődik ez fel, mert bár Natália szerint is sokkal jobb ma a helyzet, mint huszonöt évvel ezelőtt volt, mégsem széleskörű az elfogadás. Főleg, ha mélyen vallásos családokról van szó.

A cikknek itt még nincs vége, elolvashatod a 168ora.hu oldalán.