Nem hiszem, hogy a melegek számára létezik külön út!
Régóta meg akartunk kérdezni egy hozzáértőt, egy szakembert, ugyan mondja már el, mi a helyzet a magyarországi melegekkel? Kik képviselik ma a melegeket és hol vannak a meleg politikusok?
Hogy mit tartogat a jövő a magyarországi LMBT-közösség számára? Erről és sok minden másról kérdeztük Lakner Zoltán politológust, a 168 Óra főszerkesztő-helyettesét.
- Mit jelent számodra az identitás és önmagad felvállalása?
- Ennek kettős értelme van, egyfelől amikor még egyetemista koromban a családommal, a barátaimmal tisztáztam, hogy mi is a helyzet, akkor minden izgalom ellenére pontosan tudtam, hogy támogatni fognak, és a melegség nem igazán ügy a számukra.
Valóban inkább az érdekelte őket, hogy ez jár-e valami külön nehézséggel a számomra a világban, aminek a leküzdésében segíthetnek. A három évvel ezelőtti coming outot, ez biztos furán hangzik saját magammal kapcsolatban, valamiféle felelősségérzet szülte, hogy ez talán segítség azoknak, akiknek a környezete sokkal kevésbé elfogadó, mint az enyém. Minél többen merjük, tudjuk felvállalni, annál kevésbé tűnik a melegség különösnek, amit csak nagy nekikészüléssel lehet elmondani másoknak.
- Mennyi ideje vagytok együtt a barátoddal, és ki végzi otthon a házimunkát? Milyen programokra jártok, mennyi idő jut egymásra és a barátokra?
- Pár napon belül lesz a tizenhatodik évfordulónk. Nagyon szeretjük egymást, erről nehéz lenne többet mondani. Ennyi idő alatt két embernek van ideje összecsiszolódni a hétköznapokban, mert azokból van a legtöbb.
Mindketten vállalunk az itthoni tennivalókból, ez sose igényelt különösebb egyezkedést. Ezen kívül mindenkire és mindenre kevés időnk van, legalábbis jóval kevesebb, mint amennyit szívünk szerint a családunkra és a barátainkra szánnánk, de azért igyekszünk.
Egyikünk se nagy bulizós, viszont a színház tényleg közös szenvedély. Nem megyünk mindenhova együtt, hagyunk szabad teret egymásnak, meg hát nem is száz százalékig ugyanaz érdekel mindkettőnket!
