„Nem az LMBTQ-kérdés miatt indítottam az eljárást” – reagált a pázmányos pszichológusok felmondására a dékán

Június 18-án jelent meg a HVG-n három pázmányos pszichológus cikke, amely szerint „minden szeretetre épülő kapcsolat egyenértékű” és a szeretetteljes család fontosabb a gyerekeknek, mint a szülők neme. Júliusban „etikai vétség elkövetésének gyanújával” eljárás indult Kengyel Judith Gabriella, Zsila Ágnes és Szondy Máté ellen, akiket végül figyelmeztetésben részesítettek és katolikus továbbképzésre köteleztek. Augusztusban ketten felmondtak, szeptemberre pedig mind a hárman távoztak az egyetemről, miután a kar dékánja hetente katekizmusból akarta feleltetni és szentmiséken való részvételre buzdította őket. Az üggyel kapcsolatban több mint 800 pszichológus és társadalomtudós, valamint több ezer hallgató írt alá támogató petíciót. Birher Nándor dékán, aki maga kezdeményezte az eljárást, hangsúlyozza, nem a cikk LMBTQ-tartalmát kifogásolta, hanem azt, hogy az oktatók más témákról kértek engedélyt, mint amiről végül írtak. A dékán nagyinterjút adott az Indexnek, amelyben elmondta véleményét a tudomány és az egyház összefonódásáról, és reagált az elmúlt hónapokban megjelent sajtóhírekre is.

Mit jelent önnek a szivárvány?

Nekem Egry József képeit.

Ez az első dolog, ami bevillan erről a szóról?

Ezeken a festményeken a szivárvány sosem harsány, hanem mindig áttetszően fenséges. Tehát nagyon sajátos jelentése van ezeknek a szivárványoknak. Az ég és a föld, a test és a lélek összekapcsolása. Nekem ezt jelenti a szivárvány. És ez rendjén is van így, nem szeretnék rajta változtatni.

A szivárvány a Bibliában is többször feltűnik. Az özönvíz után Isten szövetséget kötött Noéval és utódjaival, valamint minden élőlénnyel a földön. Ennek a szövetségnek a jeleként adta a szivárványt. A prófétai könyvekben és a Jelenések könyvében a szivárvány Isten jelenlétéhez kötődik. Napjainkban viszont a szivárvány az LMBTQ-közösség jelképévé vált. Mit gondol a szivárvány ezen utóbbi értelmezéséről? Ki lett sajátítva ez a szimbólum?

Nem lenne jó, hogyha bárki bármilyen szimbólumokat kisajátítana. Tehát azok a szimbólumok nem jó szimbólumok, amelyek szétszakítanak és nem összekötnek.

A kérdésben benne van a bűnösség, bűntelenség témája. Ez nagyon bonyolult teológiai kérdés. Ettől független, de hasonlóan bonyolult az LMBTQ-kérdés, amely most jelenleg nagyon nehéz, sok szempontból ingoványos csatatér. Ezt a kérdést nem szabad ilyen formában behozni az egyetem falai közé. A tudományos kérdéseket tudományos keretek között kell vizsgálni, nem napilapok véleményrovatában.

Az LMBTQ-körök által generált vitát nem lehet néhány szóban megoldani. Sőt nincs helye az egyetem falai között, itt az oktatással, tanulással kell foglalkozni, a ránk bízott hallgatókkal. Mi a Pázmányon igyekszünk mindenki számára nyitott teret biztosítani az oktatásra, tanulásra, ha az ide érkező emberek is el tudják fogadni ezt a gondolatiságot. Ahogy az LMBTQ-kérdéseket, tudományos szempontból feszegető témáknak is helye lehet egy-egy órán, szemináriumon, úgy a hittel, katekizmussal foglalkozóknak is. Ez kétirányú utca, mindenkitől ennek elfogadását kérjük.

De nem pont azzal jött be – ahogy ön fogalmazott – a háborúskodás az egyetemre, hogy etikai eljárás indult a HVG-ben publikáló oktatókkal, név szerint Kengyel Judith Gabriellával, Szondy Mátéval és Zsila Ágnessel szemben? Ráadásul személyesen ön kezdeményezte az eljárást.

Igen, én kezdeményeztem az eljárást, de nem az LMBTQ-kérdés miatt. Ez az elmúlt hetekben tévesen, de talán tudatosan lett összemosva.

Akkor mi volt a probléma?

Szigorú szabályok szerint működik az egyetemünkön a kommunikációs rend. Ez a mai világban nem is meglepő. Egy-egy nagyobb cégnél még sokkal komolyabban veszik, ki mit mondhat, posztolhat. Nálunk is minden oktató a saját kutatási témájában, a hivatali engedélyek birtokában – melyet a dékán, vagy rektor biztosíthat számára – nyilatkozhat.

Ebben az esetben is volt egy hivatalos kérés, amelyben a szerzők kijelentik, hogy a cikkben tudományos bizonyítékokra támaszkodnak, magas szakmai minőségre törekednek és a katolikus szellemiséget, értékrendet alapul véve, azzal megegyező pszichológiai közleményt készítenek el, „az altruista, odaforduló attitűd egészségvédő hatása a vallásos hit tükrében”, valamint „a hit és tudomány kapcsolata” témakörökben. Ehhez képest, ami megjelent a sajtóban, az nem ezekben a témákban íródott, és nem olyan tanulmány volt, mely a katolikus szellemiséget, értékrendet is alapul vette. Ezért is indítottam el az etikai vizsgálatot. Az etikai bizottság is megállapította, hogy a cikk tartalma teljes mértékben különbözött a kérelemben részletesebben is kifejtett témamegjelöléstől.

Emellett azt is érdemes kiemelni, hogy a szerzők már a legelső mondatokban úgy fogalmaznak, mintha az egyetem nevében nyilatkoznának. Holott az engedélyt nem erre kapták. Az egyetem nevében a vezetőség teheti meg ezt, ami véleményem szerint a világ minden helyén így van.

Tehát nem a tanulmány tudományos háttere volt problémás, hanem az, hogy nem felelt meg a katolikus szellemiségnek?

A tudományos megalapozottságba itt nem mennék bele, mert nem tudományos folyóiratban megjelent cikkről van szó, hanem a HVG-ben – amely ugyan egy elismert folyóirat, de semmiképpen sem tudományos folyóirat – megjelent három véleménycikkről.

Az első téma az „altruista odaforduló attitűd egészségvédő hatása a vallásos hit tükrében” volt. A második témának a „tudomány és a hit kapcsolatát” jelölték meg, amiben a kérvényük szerint elemzik, hogyan jelenhet meg a hit olyan racionális objektív területeken, mint az empirikus kutatás. Ennek tudatában el lehet olvasni azt, mi szerepel a szerzők által az etikai eljárást követően megjelentetett cikkben, és mindenki eldöntheti, hogy azok korrektek-e. Leírták, hogy a tudományos tények szemben állhatnak vallási nézetekkel. Ezt el tudjuk fogadni, de hadd idézzem ezt a részt a cikkből. Az alábbit állították:

A tudományos tények napjainkban is szemben állhatnak vallási nézetekkel, ami részben megmagyarázhatja, miért nehezebb a vallásos embereket meggyőzni tudományos tényekkel. A World Values Survey 52 országra kiterjedő felmérése alapján kultúrától függetlenül minél mélyebben vallásos valaki, annál kevésbé bízik a tudományban. Egy másik kultúraközi kutatás szerint akik aktívabban részt vesznek a hitéletben, jellemzően kevésbé értik a tudományos magyarázatokat, a kutatások módszertanát, és nehezebben tudnak megalapozott véleményt alkotni kutatási eredményekről.

Nagyon egyszerűen lefordítva ez azt jelenti, hogy a hívő emberek – finoman megfogalmazva – kevésbé cizelláltan gondolkodnak, mint a nem hívők, és mindezt a mi oktatóink a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nevében jelentették ki úgy, hogy egy hetente megjelenő folyóiratban tették ezt, egy véleménycikk formájában. Minden józanul gondolkodó ember érezheti, ez azért nem egészen kerek így.

„A pázmányos pszichológusok új cikke: Korlátozhatja-e a vallás vagy a politikai korrektség a tudományt?” című cikk jobban zavarta önöket, mint az első?

Nem is volt nyilvános reakciónk az első cikkre. Igyekeztünk megértőek lenni. A második cikk után sem érte különösebb sérelem a szerzőket, csupán egy figyelmeztetést kaptak, hogy ne nyilatkozzanak az egyetem nevében a szükséges és pontosított engedélyek nélkül. De ezzel a cikkel bekerültünk a csatatér kellős közepébe, ráadásul nagy nyilvánosság mellett. Nekem felelős vezetőként itt a karon az a dolgom, hogy ezeket ne engedjem be házon belülre, mert itt egyik oldalról a tudományra, a másik oldalról pedig a lelki életre próbáljuk valamilyen módon felkészíteni, meghívni a hallgatókat. Ők nem valamiféle aktivizmus miatt, hanem tudásszerzés miatt vannak itt, és nekünk feladatunk, hogy ezt az integritást megőrizzük. A ketrecharcot nem a porcelánboltban kell megrendezni.

Mielőtt tovább mennénk a cikkek elemzésével, térjünk vissza az etikai eljárásra és az abból következő büntetésre.

A büntetés szót nehezen tudom ebben a kontextusban értelmezni.

Miért? A három oktató figyelmeztetésben részesült és kötelezték őket, hogy a katolikus katekizmusról szóló plusz órákon vegyenek részt.

Már a kérdésben számos csúsztatás és félreértés van, ami amúgy az egész ügyet jellemzi. Az elmúlt hetekben, hónapokban ezeknek a legszomorúbb példája, hogy olyan hírek is megjelentek, hogy én köteleztem őket, vegyenek részt a reggeli szentmiséken. Szeretném leszögezni, hogy senkit sem köteleztem erre, csak jeleztem, hogy örömteli, hogy már az egyetemen belül is vannak szentmisék szerdánként, és ezekre hívtam meg őket. Katolikusként, egy katolikus intézmény vezetőjeként az lett volna furcsa, ha erre nem hívom meg őket. Nehezen értelmezek kötelezésként olyan meghívást, amely mögé oda is van írva:

Természetesen a Szentmisén való részvétel nem kötelező.

Visszatérve a kérdésre: először is szeretném leszögezni, hogy mind az egyházi szabályozás, mind a magyar jogi szabályozás szempontjából nekünk a katolikus tanítás figyelembevételével kell oktatnunk. A katolikus egyetemeken olyan tanároknak kell oktatniuk, akik pedagógiai alkalmasságokon túlmenően az igazhitűségükkel és a becsületes életükkel is kitűnnek. Ezt írja az egyházi törvénykönyvnek a 809-810. kánonjai, de a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény is felhatalmazza az intézményt az ennek megfelelő szabályozásra.

Ez azért fontos, mert ez a keretrendszer nemcsak lehetővé teszi, hanem kötelezővé is teszi számunkra, hogy ha már úgy hívnak bennünket, hogy katolikus egyetem, akkor a katolikus tanítás szerint folytassuk az oktatási tevékenységet.

Ráadásul, ahogy már említettem, az érintett oktatóknál még csak nem is vizsgáltuk a cikkeik etikai vonatkozásait, egyszerűen azt néztük meg, hogy a szabályozásaink szerint helyesen jártak-e el. A válasz erre az, hogy nem. Viszont ők maguk tették fel több ízben a kérdést, hogy az írásaik miben mondanak ellent a katolikus egyház tanításának. Ahogy korábban már mondtam, ez porcelánbolt, tele finomságokkal, apró részletekkel, vagyis nem lehet erre a kérdésre egyszerű választ adni, hanem együtt kell gondolkodnunk a kérdésről. Ennek a közös gondolkodásnak az első lépése, hogy aki itt akar oktatni, az ismerje meg a katolikus egyház katekizmusát, tanítását. Ami történt, az nem más, minthogy arra a kérdésükre az oktatóknak, hogy az ő tudományos tevékenységük, oktatói tevékenységük, vagy akár ezek a cikkek ellentmondanak-e az egyház tanításának, arra a kérdésre azt a választ adtuk, hogy lehetőséget biztosítunk számukra az egyház katekizmusának megismerésére.

Tehát nem büntetésnek szánták a plusz órákat, hanem ez volt a válaszuk az oktatók kérdésére.

Erre van modern szó: kompetenciafejlesztés. A minőségbiztosítási koncepciónkat, ha megnézi, abban az van benne, hogyha történik valami esemény, ami nem illeszkedik bele a napi működésbe, akkor ott nem feltétlenül erővel vagy erőszakkal kell fellépnünk, hanem fel kell tárni a tényleges okát annak, hogy miért keletkezett a rendszerhiba, és meg kell próbálni kijavítani. A célunk az, nem is lehet más, hogy a legmagasabb szakmai minőségben oktató tanárok oktassanak nálunk. Ahogy már említettem, annyit várunk el tőlük, hogy legyenek ők is nyitottak felénk, tartsák tiszteletben a katolikus hit szellemiségét, és a tudományt nem megtagadva, csak több oldalról vizsgálva foglalkozzanak a tananyaggal az órákon. Úgy gondolom, sőt hiszem, hogy ez nem szűkíti, hanem tágítja mind a hallgatók, mind az oktatók nézőpontját.

Amikor minőségbiztosítást tanítok, akkor mindig azt szoktam mondani, hogyha valaki a futószalagnál folyamatosan rosszul rakja össze a csatlakozót, akkor nem biztos, hogy az a megfelelő megoldás, hogy kirúgom. Lehet, hogy meg kell nézni, hogy megtanulta-e, hogyan kell összerakni a csatlakozót. Meg kell nézni, hogy egyáltalán annyi idő alatt össze lehet-e rakni a csatlakozót. Tehát meg kell nézni az összes körülményt, és ennek a fényében kell beavatkozni ezekbe a szituációkba.

Erre a „továbbképzésre” volt a reakciója a tanároknak az, hogy felmondtak?

Ketten még a továbbképzés konkretizálását megelőzően felmondtak. Az egyikük benyújtotta felém rendes felmondását, a másikuk augusztusban jelezte, hogy szeretné felmondással megszüntetni a munkaviszonyát szeptember 1-jétől, ezért a felmondási idő tisztázása érdekében ezt közös megegyezésben rögzítettük. A harmadik oktató az első munkanapon, amikor már itt voltak a hallgatók, akkor jelentette be az azonnali hatályú felmondását. Az nagyon fájó volt.

Beszélgetésünk alapján arra, hogy hol sértették a katolikus értékeket a cikkek, nincs egyszerű válasz.

Nincs. Ezért is készítettem elő két könyvet. Ezek nem a választ adják meg, de magát a problémát jól elemzik. Az egyik Carl R. Trueman A modern én felemelkedése és diadala című könyve, a másik pedig Szilvay Gergely A gender-elmélet kritikája című írása. Aki ezzel akar foglalkozni és ebben el akar mélyülni, annak én ezeket a könyveket ajánlom. Akit viszont tényleg tudományos szempontból, akár hallgatóként, akár oktatóként az egyház tanításainak tükrében ezzel akar foglalkozni, annak azt mondom, hogy kezdje az egyház katekizmusával.

Akkor van lehetősége a hallgatóknak ezt a témát kutatni?

Persze.

Hogyan lehet egyensúlyt teremteni az egyház és a tudomány között?

Van itt az egyik utcában, az egyik ház falán egy graffiti, amelyet le is fényképeztem magamnak, mert annyira megragadott:

A tudás, szabadság. A hit, a szellem börtöne.

A tudás valóban nagy szabadság, ami gyorsan visz előre, sőt egyre gyorsabban, mivel egyre komolyabb erő van a kezünkben a tudást illetően. El tudjuk pusztítani komplett bolygót akár atomfegyverekkel, akár környezetterheléssel, ráadásul gyorsítja ezt a folyamatot a mesterséges intelligencia megjelenése. Teljesen világos, hogy az egyre gyorsuló tudás egyre inkább visz bennünket előre, és egyre közelebb a fal. Ehhez képest az embernek van egy másik képessége, amelyet úgy hívnak, hogy hit. Ez a hit lehet az a szárny, amely fölemel bennünket, hogy át tudjuk ezzel repülni a falat. Tehát a tudást és a hitet össze kell kötni. Ezen folyamatosan gondolkozik az egyház, de egyébként a tudomány is. Ha a kettőt nem hozzuk egyensúlyba, akkor a világnak vége van. Mert nemcsak vak hit, hanem vak értelem, vak tudomány is létezik, és utóbbi pont olyan veszélyes, mint az előbbi. A hitnek szüksége van az értelemre, hogy ne legyen fanatizmus belőle, de ugyanígy a tudománynak szüksége van a hitre, arra, hogy az ember az egy – veszélyes szó, nem szívesen használom – szeretni tudó lény maradjon, és ezért ne akarja megölni a másikat, ezért ne akarjon háborút, ezért ne akarjon fölösleges konfliktusokat. A szeretetnek ez a fogalma nem egy „like” szintje, hanem évezredek óta fejleszti a zsidó-keresztény hagyomány ennek az értelmét és magyarázatát. A vak tudomány csúcsterméke az atombomba, vagy éppen a mesterséges intelligencia etika nélküli használata. Ezeknek azonban gátat lehet szabni, ha létrehozzuk az egyensúlyt.

Ez nem egyszerű feladat, de a Pázmánynak pontosan ez a versenyelőnye, hogy megpróbálja ezt a kettőt a lehető legjobban összekapcsolni egymással, és ezért is sikeresek a pázmányos hallgatók, mert mindenki a saját meggyőződésének megfelelően próbálja a tudást a lehető legjobban integrálni. Ez az alapküldetésünk, hogy ide minél több embert meghívjunk.

Nem pont a szeretetről való értekezés miatt indult eljárás az oktatók ellen? Arról írtak, hogy a szeretetteljes család milyen erős hátteret adhat a gyerekeknek, függetlenül a szülők nemétől.

Pont amiatt mondtam, hogy nagyon veszélyes szó a szeretet, mert nem akartam ebbe belemenni. A szeretet az egy nagyon bonyolult, összetett jelenség, amiben benne van az, hogy szeretem a csokit, de benne van az is, hogy Krisztus meghalt a kereszten szeretetből.

Akkor egyáltalán nem érzi jogosnak azt a felvetést, hogy a vallás hátráltatja a tudományos munkát, esetleg a Pázmányon belül is? Mert a korábban már idézett cikkben a pázmányos oktatók lényegében párhuzamot vontak Kopernikusz, Giorano Bruno és Galileo Galilei tudományos eredményeinek egyház általi tagadása és a saját helyzetük között.

Azzal, hogy az oktatóknak a továbbképzés lehetőségét kínáltuk tudományos módon, azzal nem nyomtunk el semmilyen tudást, sőt új horizontokat megnyitását kínáltuk fel.

Egyébként nem lehet párhuzamot vonni, ugyanis az ön által hivatkozott személyek nagyon nagy tudósok, egyben egyházi személyek voltak, vagy nagyon szoros egyházi kötődéssel rendelkeztek.

Minden tanárunk, amikor belép a Pázmány kötelékeibe, akkor a munkaszerződésének van egy olyan pontja, amelyben elfogadja, hogy tiszteletben tartja a katolikus szellemiséget és ennek a tükrében folytat nálunk oktató és kutató tevékenységet. Ezzel minden oktatónk tisztában van. Azonban ezen túlmenően eddig nagyon jól működött a Pázmány belső etikai szabályozórendszere. Tehát maguktól is tudták az oktatók, hogy mi az, ami pázmányos és mi az, ami ezen valamilyen módon túlmutat. Minden közösségnek több szabályozási szintje van, van az illemnek a kérdése, van az erkölcsnek a kérdése, van a jognak a kérdése, és vannak a vallási elvek. Ezek is egy nagyon bonyolult rendszert alkotnak, és hála Istennek, itt ez a Pázmányon jól működött és tényleg úgy tudtunk befogadó közösség lenni, hogy sem a nagyon erősen konzervatív vallásosok számára, sem pedig a más irányban nyitottak számára nem okozott ez problémát.

Ez egy kifejezetten jó kultúra volt, amire én a magam részéről büszke is voltam. Ez az egész kérdésfelvetés, ami itt most megjelenik, ezt a belső kultúrát veszélyezteti, és ezért fontos, hogy most rendet tegyünk. Ez a nyomás elvezetett bennünket oda, hogy sokkal markánsabban és sokkal egyértelműbben fogalmazzuk meg a katolikus küldetésünket a jövőre nézve is.

Ez nem veti fel az öncenzúra kérdését? Hogy valaki megfogalmaz egy gondolatot, de nem meri kimondani, mert attól tart, hogy ez nem felel meg mondjuk az egyház tanításainak?

Egyrészt a saját nevében mindenki azt kutat, amit akar, és azt ír, amit akar. A probléma akkor van, hogyha nem a saját nevében, hanem az egyetem nevében, ráadásul még csak nem is tudományos fórumon nyilatkozik olyan kérdésben, amiről nyilvánvaló, hogy nem egyezik meg az egyetem tanításával, az egyetem küldetésével. Tehát a probléma az ebből fakad, semmi másból.

Nyilvánvalóan ártottak az elmúlt hónapok eseményei az egyetemnek, de…

Ebben nem vagyok biztos.

Mármint abban, hogy ártott a botrány az egyetemnek?

Világos, hogy nem tesz jót. Egyrészt a katolikusoknak sose volt egyszerű az élete, nekik mindig ki kellett állni az igazság mellett, és adott esetben ez akár a keresztig is vezethet, ez teljesen jogos így. De érdemes megnézni a jelentkezéseket.

Azokból az látható, hogy töretlen módon nő a jelentkezők száma. Az elmúlt három évben megdupláztuk az elsőévesek számát, megdupláztuk a bölcsészkar a méretét, mert nem férünk el az épületeinkben. Sőt nemcsak a jelentkezési számokban nem volt visszaesés, hanem a felvételi ponthatárokban sem. A pszichológián a Pázmányon lett az országban az egyik legmagasabb a bekerülési ponthatár.

Amikor a cikk kijött, akkor a sorrendmódosító kampány hajrájában voltunk. Minden felvételizőnek joga van ugyanis a jelentkezési eljárásnál egyszer sorrendet módosítani. Aggódtunk, hogy a cikk hatására visszateszik mondjuk az ötödik helyre a Pázmány, de a számok nem ezt támasztották alá, hanem sokkal inkább előre helyezték. Hogy ez a cikkek hatására vagy ellenhatására történt, azt nem tudom megmondani, de semmiképpen sem volt megfigyelhető az a tendencia, hogy rontotta volna a Pázmány hírnevét az ügy.

Ez azért is fontos kérdés, mert egy egyházi egyetemnek példát kellene mutatni a hallgatói számára, de az ilyen botrányok nem segítenek ebben.

Pont most tudunk igazán példát mutatni. Úgy vélem, példamutatás lehet például az is, hogy én erről egy interjúban beszélek. Pedig én kicsit se örülök neki, hogy interjút kell adnom, de kötelességem ezt megtenni. És intézményi szinten is azt gondolom, hogy ez így van. Kicsit se esik nekünk jól ez az egész ügy, viszont ezen az ügyön keresztül lehet, hogy jobban látszik az, hogy mi is a mi értékünk.

Azok a diákok is értik ezeket az értékeket, akik kitűzővel jelentek meg a diplomaosztón?

Több mint 600 hallgató vette át a diplomát. Ebből mondjuk tizenöten viseltek kitűzőt, ez az ő magánügyük. Viszont fontosabb volt az, hogy jóval többen érezhették azt, hogy mi a diploma mellé valami mást is adunk, ezt jeleníti meg egyébként maga a Bazilika is, ahol átadjuk a diplomákat. Szerintem itt látszik igazából a Pázmány többletértéke, vagy az, hogy mit ad még a hallgatóknak. És akkor itt azért azt is szeretném elmondani, hogy nagy köszönettel tartozom azoknak a hallgatóknak, akik imádkoztak a többiekért, azoknak a hallgatóknak is köszönettel tartozom, akik önmérsékletet gyakoroltak, hogy ne rontsák el a többieknek az ünneplését. Itt közösségben vagyunk és a közösségben vannak azok is, akik élharcosok az LMBTQ-témákban, és a közösségben vannak azok is, akik meg ettől nagyon messze vannak, de az ünnepet valójában nem rontották el. És bizonyos értelemben ez még azokra is vonatkozik, akiken ott volt a kitűző. Mindenki kezet fogott velem.

Felvetődött önben, hogy nagy botrány lesz a diplomaosztóból?

Persze. Benne volt a levegőben. Volt olyan ismerősöm, aki azt mondta, például lehet, hogy nem fognak velem kezet. De végül nem történt semmi ilyesmi. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy pont a hallgatói közösség, a munkatársaim és a pázmányos kultúra volt az, ami ezt az egészet nagyon szépen a helyén kezelte. Ezért mertem bátran azt mondani, hogy igenis streameljük a teljes eseményt, mert a transzparencia fontosabb, pedig felvetődött, hogy nem lesz közvetítés.

Milyen jövőt lát az egyetem számára a botrány lecsengése után?

Itt volt Ferenc pápa pár éve, és azt mondta, hogy az egyetem a remény laboratóriuma legyen. Ez nagy kihívás, mert egyre reménytelenebbek a fiatalok. A feladat, hogy ezen körülmények között is meg tudjuk találni a remény útjait, hogy tudjunk érvelni a béke mellett.

Nekünk a tudományt úgy kell művelnünk, hogy valahogy fölemelkedjünk a béke szintjére. Mondjuk a pszichológiában meg kell találni azokat a módszereket, amivel képesek az emberek a gyűlölet helyett egymással beszélni. Vagy a kommunikációban meg kell tanítani azt, hogy persze nagyon jó az a clickbait cím, hogy forradalom volt a Bazilikában, de nem ez az igazság. És az igazság fontosabb, mint az, hogy hányan kattintanak éppen az adott írásomra.

Van egy nagyon speciális terület, remélem, ez majd jól működik – különböző amerikai és európai egyetemekkel közösen lesz lehetőségünk arra, hogy a mesterséges intelligencia etikai szabályozása területén kutassunk világszínvonalon. Tehát nagyon erős küldetésünk van, és hát ön kérdezte, hogy a vak tudománynak mi a legnagyobb rossz terméke, amellyel kapcsolatban említettem az etika nélküli MI-t is, és ezért tartjuk fontosnak, hogy ezen a területen is valamilyen módon behozzuk a keresztény szemléletet. Ez sokkal bonyolultabb lesz, mint pár erkölcsi szabály felsorolása, de rá kell jönnünk, hogyan lehet ezt szabályozni úgy, hogy fölemeljen bennünket és ne falnak vigyen.

www.index.hu