Sebastian Coe a HVG-nek: Soha nem fogom kényelmesen érezni magam azt látva, hogy biológiailag nőnek született sportolók biológiailag férfinak született sportolók ellen versenyeznek
A magyar olimpiai pályázat esélyeiről, a sportvilágot megrengető genderügyekről és a doppingról kérdeztük a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökét, akit rövidesen akár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének is megválaszthatnak.
„A kezdetektől legyen nagyon egyértelmű elképzelésük arról, hogy miért akarják megrendezni az olimpiát” – javasolta Sebastian Coe, az Atlétikai Világszövetség (World Athletics, WA) elnöke, amikor arról kérdeztük, mit tanácsolna egy olyan országnak, amely a játékok megrendezését fontolgatja.
A kétszeres olimpiai bajnok középtávfutó – 1980-ban és 1984-ben győzött 1500 méteren, 800-on pedig mindkétszer ezüstérmes lett – a múlt héten járt Budapesten, hogy bejelentse: a Nemzeti Atlétikai Stadionban rendezik majd meg először 2026-ban a WA új versenyét, az atlétikai világdöntőt (World Athletics Ultimate Championship). Az eseményen időszűke miatt csak az új formátumról beszélgethettünk vele, de írásban elküldött kérdéseinkre válaszolt.
A sportvezető, aki a 2012-es londoni olimpia szervezőbizottságának elnöke volt, úgy véli: annak, aki házigazdája akar lenni a játékoknak, el kell érnie, hogy a víziója és az esemény után maradó örökség váljon a megvalósításában részt vevő sok ezer ember iránytűjévé. „Mindnyájuknak érteniük kell a víziót és azt, hogy milyen utat kell bejárni ahhoz, hogy megvalósulhasson. Nagyon könnyű elveszni a tervezési és kivitelezési feladatok sűrűjében, ezért aztán ez nagyon fontos mind a szervezőbizottságnak, mind a hazai és nemzetközi érintett szervezeteknek, például a NOB-nak, a helyi olimpiai bizottságnak vagy a nemzetközi sportszövetségeknek. Az én filozófiám szerint a sportolót kell a játékok középpontjába állítani, ha ez sikerül, a dolog 80 százaléka már meg is van.”
A tavalyi atlétikai világbajnokság után Coe lelkesen méltatta a budapesti szervezőket és az eseményt, és arról is beszélt, nincs kétsége afelől, hogy Magyarország hiteles anyagot tudna összeállítani, ha úgy döntene, hogy beszáll az olimpiai pályázati folyamatba. „Biztatnám őket” – jelentette ki, s a fővárost és az országot is ambiciózusnak nevezte.
Most, amikor arról kérdeztük, véleménye szerint Magyarország ott van-e a következő egy-két még „kiadó” olimpiára legnagyobb eséllyel pályázók között, nem fogalmazott ennyire egyértelműen. „Ez leginkább Magyarországon, a magyarokon és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságon múlik” – írta, majd ismét felhívta a figyelmet a tavalyi világbajnokság számaira és sikereire. Kiemelte: a magyar szervezők segítettek, hogy a verseny innovatívabb legyen, mint bármelyik az elmúlt évtizedben”, a közvetítéseket rendkívül sokan figyelték és rengeteg új érdeklődőt vonzottak, a magyar közönség 98 százaléka pedig elégedett volt a rendezvénnyel. A Budapestre gyakorolt gazdasági hatást is rekord mértékűnek nevezte, amely a WA adatai szerint 408 millió dollárt jelentett.
A dicséretet a világdöntőről szóló sajtótájékoztatón sem mérte szűkmarkúan Coe, ami magyar szempontból azért is figyelemreméltó, mert könnyen lehet, hogy jövőre már egy, a WA-nál is nagyobb szervezet, a NOB-ot vezetője lesz. Egyike ugyanis annak a hét jelöltnek, akik elindultak az elnöki posztért.
A 68 éves sportvezető nem csinál titkot abból, hogy sok dologban egészen másképp járna el, mint a jelenlegi vezetés, benne Thomas Bach távozó elnökkel. „Át kell alakítanunk a NOB szerkezetét, a benne zajló folyamatokat és kultúrát annak érdekében, hogy a tagok, a nemzeti olimpiai bizottságok, a nemzetközi sportszervezetek és a sportolók helyet kapjanak a döntéshozatalban. Ahogyan korábban más szervezeteknél is tettem, felül akarom vizsgálni a vezetői struktúrát és biztosítani, hogy olyan hatékony legyen, amennyire csak lehetséges, és megfelelő összeköttetésben álljon a végrehajtó bizottsággal, a különféle testületekkel és a tagokkal” – magyarázta, majd rátért egy olyan témára, amelyben nincs egyetértés közte és Bach között: a pénzügyekre.
Az olimpiai bajnok német vívó, aki 2013 óta vezeti a NOB-ot, nyíltan kritizálta Coe-t, miután az áprilisban bejelentette: a WA 50 ezer dolláros jutalomban részesíti a párizsi olimpia atlétikai versenyeinek aranyérmeseit, s a célra 2,4 millió dollárt különített el, méghozzá a nekik a NOB-tól járó összegből. A szövetség ezzel szakított azzal a 128 éves hagyománnyal, amely szerint az olimpikonok nem kapnak pénzt a sikeres szereplésért – legalábbis a nemzetközi sportszövetségektől nem.
Bach amellett érvelt, hogy a pénzt, amelyet a WA a bajnokoknak ajánlott fel, inkább az atlétika fejlesztésére kellett volna fordítani. „A mi és a többi nemzetközi szövetség véleménye szerint e szervezeteknek az a feladatuk, hogy világszerte fejlesszék a saját sportágukat és a lehető legjobb körülményeket biztosítsák valamennyi sportolójuk számára”, és csökkentsék a különbséget a kiváltságos és a kevésbé jómódú országokból érkező versenyzők lehetőségei között. Azt is felrótta, hogy a pénzdíjból csak keveseknek jut: „A döntés 48 sportolót érint a kétezer közül, akik rajthoz állnak” – magyarázta.
Coe erről most azt írta: „Senkit nem fog meglepni, hogy én úgy gondolom: ideje megvizsgálni, hogyan osszuk újra a játékok által generált bevételeket azoknak, akik miatt ez befolyik – a sportolóknak, a nemzeti olimpiai bizottságoknak és a nemzetközi szövetségeknek. Az erről szóló párbeszédek most és korábban is zárt ajtók mögött zajlottak. Szerintem legyünk nyitottabbak és átláthatóbbak, és mérjük fel pontosan a kockázatokat és a lehetőségeket.”
De nem csak a pénzügyekben tér el a brit sportvezető véleménye a NOB-vezetésétől. Az oroszok ukrajnai inváziója után a WA kizárta az orosz atlétákat az égisze alatt megrendezett nemzetközi versenyekről, míg a Bach irányította szervezet semleges színekben engedélyezte a részvételüket a párizsi olimpián, ha azt a sportági szervezetük jóváhagyta.
A WA azokat a transz sportolókat sem engedi indulni a nők mezőnyében a nemzetközi eseményeken, akik a pubertáson még fiúként estek át. Azokat a feltételeket is szigorította a szövetség, amelyek a nemi fejlődési zavarral (DSD) élő sportolókra vonatkoznak, Coe pedig egyértelmű szabályok kidolgozására szólította fel a NOB-ot is. Emiatt sokan sokfelől kritizálták. Megkérdeztük, mit szól a kritikákhoz, és hogyan képzeli el ennek a párizsi olimpián is széles nyilvánosságot kapott problémakörnek a kezelését.
„Szenvedélyesen hiszek abban, hogy mindenkinek azonos lehetőségeket kell teremteni a sportolásra, függetlenül attól, hogy melyik rasszhoz, nemhez tartozik, vagy milyen a társadalmi-gazdasági háttere. A tehetségnek, ha elkötelezettséggel és tettvággyal párosul, mindig utat kell törnie. Ezért gondolom azt, hogy meg kell óvni a nők sportjának integritását az elittől a helyi klubokig, iskolákig.
Ezek tudományos és társadalmi szempontból is komplex problémák, amelyeket érzékenységgel és tisztelettel kell megközelítenünk szavakban és tettekben is. Ezzel együtt mindig is kényelmetlen lesz számomra azt látni, hogy biológiailag nőnek született sportolók a pályán, a medencében vagy a ringben biológiailag férfinak született sportolók ellen versenyeznek, tudva, hogy az utóbbiak szervezete más teljesítményre képes.
A tudomány világosan megmutatja, hogy a magasabb tesztoszteronszint milyen felépítés- és teljesítménybeli előnyöket jelent az egyén számára. Nem akarom, hogy a nők úgy érkezzenek meg az elit sport világába, hogy tudják: lesz egy pont, amelyen túl már a biológia határozza meg a tetteik végkimenetelét és szab határt annak, amit elérhetnek. Az olimpiai mozgalomnak világos szabályokra van szüksége. Ha két egymásnak ellentmondó igény között kell választani – ahogyan most is ez a helyzet –, nem fogom feladni az olimpiai mozgalom elkötelezettségét a női kategória mellett.”
Annak ellenére, hogy a 68 éves sportvezető – aki 1992 és 1997 között parlamenti képviselő is volt – sok mindenben máshogy gondolkodik, mint a NOB jelenlegi irányítása, hisz abban, hogy az eddig elért eredményei meggyőzik majd a szervezet tagságát. Azt írta, tiszteli a többi elnökjelöltet, akiket a barátainak tart, és tudja, hogy az olimpiai mozgalom hosszú távú sikeréért dolgoznának, mégis úgy gondolja, hogy ő hozzájuk képest mást tudna nyújtani. „A széleskörű tapasztalataimból kiindulva tudom, milyen kihívások és lehetőségek állnak a mozgalom előtt. Azt hiszem, a közös pont az eddigi feladataimban és munkámban az volt, hogy szeretek és tudok is csapatot építeni. Ezt teszem újra és újra: megteremtem a megfelelő szerkezetet a csapatoknak, amelyben sikerrel működhetnek, újíthatnak és kereshetik a megoldásokat.”
Coe 2015-ben lett a WA elnöke, amely két évvel később megalapította az atlétika tisztasága fölött őrködő, a dopping- és más etikai vétségeket kezelő független szervezetet, az Athletics Integrity Unitot (AIU). Szükség is volt a változásra, mivel egymást érték a doppingügyek, s akadnak köztük olyanok is, amelyek máig hullámokat vetnek. Néhány nappal a sportvezető budapesti látogatása előtt derült ki például, hogy a minden idők egyik legmocskosabbjának nevezett versenyéről, a londoni olimpia női 1500 méteres futószámának 13 fős mezőnyéből újabb versenyzőt zártak ki, immár az ötödiket.
„A csalás, az etikátlan viselkedés sajnálatos módon mindenhol jelen van, a sport sem kivétel. Hiába szeretnénk, hogy az atléták ne csaljanak, néhányan megteszik. Kritikus fontosságú tehát, hogy legyen olyan, az integritást óvó szervezet és működjenek olyan adatfeldolgozás vezérelte folyamatok, amelyek lehetővé teszik, hogy leleplezzék őket” – írta ezzel kapcsolatban Coe. Arra is kitért, mit tehetnek még a sport tisztaságának biztosításáért: rendszeresen tartanak szemináriumokat, tréningeket és juttatnak el tájékoztató anyagokat a sportolóknak. „Addig kell így tennünk, amíg már nem lesznek csalók. Addig is folytatjuk az AIU támogatását, hogy megtalálhassák és felelősségre vonhassák a csalókat.”
