Népszerűbbé váltak az LMBTQ-fókuszú könyvek, de az öncenzúra is beindult a homofób törvény miatt
A gyermekvédelminek nevezett jogszabály mind a piaci versenyt, mind az olvasás szabadságát korlátozza, miközben a gyermekeket legfeljebb a könyvesboltba járástól „védi meg” – nyilatkozta a 24.hu-nak a hazai könyvszakma egyik meghatározó vállalata. A részletszabályokat nemrég módosító kormány sem az érintettek, sem a mi érdeklődésünkre nem hajlandó tisztázni, hol kezdődik a „homoszexualitás népszerűsítése” vagy épp az „öncélú szexualitás”. Akkor most lehet-e Platónt, Homéroszt vagy Virginia Woolfot árulni iskolák és templomok közelében? Hány üzletet érint a „200 méteres” korlátozás? És tapasztalható-e már a kiadói öncenzúra? A két legnagyobb hazai könyvesbolthálózat fenntartóját, a Lírát és a Librit kérdeztük.
Az Országgyűlés 2021-ben szavazta meg a gyermekvédelminek nevezett LMBTQ-ellenes törvényt, ám annak könyvesboltokra vonatkozó rendelkezéseit sokáig nem alkalmazták a gyakorlatban. Tavaly viszont lépett a fogyasztóvédelem, és azóta országszerte vizsgálatok, eljárások és bírságolások indultak. Több száz ezres, néha több milliós – vagy akár tízmilliós – nagyságrendű büntetéseket szabtak ki az ellenőrök olyan esetekért, ha például
az ifjúsági részlegen bukkantak egy meleg fiatalokról szóló képregényre, ami nem volt befóliázva,
egy iskola 200 méteres körzetében találtak olyan könyvet, amiben egy transzszexuális szereplő is van,
vagy esetleg úgy ítélték meg, hogy olyan felnőtteknek szóló regény került az ajánlott könyvek polcára, ami szerintük öncélúan ábrázolja a szexualitást.
A könyvszakma különféle szereplői nemcsak a törvény szellemisége ellen tiltakoztak, de számos alkalommal jelezték a kormánynak, hogy a jogszabályban szereplő fogalmak nem egyértelműek – ennek következtében a végrehajtási rendelet egyes paragrafusai még akkor is betarthatatlanok, ha valaki rigorózusan követni szeretné az előírásokat. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) az elmúlt években több fórumon is állásfoglalást kért emiatt a döntéshozóktól, de hiába. Legutóbb tavaly ősszel küldték el az Igazságügyi Minisztériumnak a tisztázó kérdéseiket és javaslataikat, amikkel szerintük elkerülhető lenne a gazdasági nehézségek által amúgy is fokozottan sújtott könyvszakmát „lehetetlen helyzetbe hozó” bírságdömping, ám Tuzson Bence tárcavezető nyolc hónap alatt még csak válaszra sem méltatta a felvetéseiket.
Közben viszont a Líra könyvesboltok mögött álló Líra Könyv Zrt. jogi úton is megtámadta a rájuk kiszabott büntetéseket, és több alkalommal is pert nyert a kormányhivatalokkal szemben – ezt részben épp a jogszabály pontatlan megfogalmazásának köszönhette.
Előfordult, hogy a bíróság egy rossz helyre kitett vessző miatt adott igazat a Lírának, amelynek emiatt nem kellett befizetnie a 12 millió forintos rekordbüntetést, de más esetben is szerepe volt az ítéletben a rendelet nyelvi kétértelműségének.
Az elbukott perek is közrejátszhattak abban, hogy bár a szakmai felvetésekre továbbra sem reagált a kormány, április végén módosították a „kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről” szóló rendeletet. Többek között az ominózus vesszőhibát is korrigálták, emellett bizonyos fogalmakat igyekeztek pontosabban körülhatárolni, ám a végeredmény alapján ez még távol áll a teljes egyértelműségtől. A május 8-tól hatályba lépett új szabályok értelmében a kiadók kötelesek tájékoztatni a kereskedőket a könyveik tartalmáról, vagyis nyilatkozniuk kell arról, hogy a boltok polcaira szánt kiadványaiknak meghatározó eleme-e „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának vagy a homoszexualitásnak a megjelenítése vagy népszerűsítése, vagy a szexualitás közvetlen, naturális vagy öncélú ábrázolása.”
Bérczes Anna, a Líra marketingvezetője a 24.hu-nak elmondta, próbálnak megfelelni ennek a jogszabálynak, ezért a kiadói partnereiktől levélben tudakolják, hogy a hálózatukban forgalmazott könyveikre szerintük vonatkozik-e a törvény valamelyik tiltó előírása. Információink szerint a könyvek szexuális tartalmára rákérdező „kvízkérdéseket” már a rendelet hatályba lépése előtti hetekben meg is kapták a kiadók, hogy ennek mentén kategorizálják a könyveiket. Bérczes hozzátette azt is, hogy mivel a felelősségről nem állapít meg új szabályt a rendelet, így továbbra is a kereskedőt büntetik, ha a hatóság úgy találja, hogy nem megfelelően árusítanak egy könyvet.
Kérdésünkre, hogy jelenlegi formájában betarthatónak találják-e a jogszabályt, illetve kaptak-e például egzakt értelmezést az olyan fogalmakra, mint „a homoszexualitás népszerűsítése” vagy „a szexualitás öncélú ábrázolása”, a következőt válaszolták:
Ezeket a valóban fontos kérdéseket továbbra is megválaszolatlanul hagyja a rendelet, de legalább szűkíti a tiltott könyvek körét azzal, hogy a jogalkotó által kifogásolt témának az adott könyv »tartalmilag meghatározó elemének« kell lennie. A jogszabály szövegének több pontosítására valószínűleg azért került sor, mert a bíróság előtt bizonyítottuk, hogy az értelmezhetetlen, így betarthatatlan. Ezután is maradt benne ilyen rész, de néhány hibát javítottak.
Az persze továbbra sem világos, hogy pontosan hol húzódik az a határ, ahonnan egy adott téma egy könyv „meghatározó tartalmi elemének” számít. A Líra jelzése szerint ehhez sem kaptak semmilyen kapaszkodót, ezért igyekeznek a józan észre támaszkodni a mérlegelés során. Például az Esti mesék lázadó lányoknak című könyv, amelynek árusítása miatt az utóbbi időben kétszer is büntetést szabtak ki rájuk, szerintük innentől már nem esik a korlátozás hatálya alá, hiszen a benne szereplő száz történetből mindössze egyben jelenik meg a nemváltás témája.
A rendelet nemcsak azt írja elő, hogy milyen könyvek nem kerülhetnek a kirakatba vagy az ifjúsági részlegre, illetve, hogy melyik könyveket kell zárt csomagolásban árusítani – amire a tavaly beindult fóliázás lett a megoldás –, de komplett városi zónákat is kijelölt, ahol elvileg egyáltalán nem lehet a hatalomnak nem tetsző könyveket árusítani. A „nevelési-oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény, valamint templom és vallásgyakorlásra rendelt más hely bármely bejáratától számított 200 méteres távolságon belül” nem lehet forgalmazni a hangsúlyosan LMBTQ-témájú, illetve öncélú szexualitást megjelenítő könyveket.
Elsőre azonban ezt sem sikerült egyértelműen megfogalmazni, így még az sem volt világos, hogy a 200 méter légvonalban értendő-e, vagy épülettől épületig, esetleg ajtótól ajtóig.
A mostani szövegben tisztázták, hogy „közúti (közterületi)” távolságról van szó, tehát az ellenőröknek nem légvonalban kell kimérniük, hanem elég „legyalogolniuk” a 200 métert az iskola és a könyvesbolt kapuja között.
Ez persze korántsem szüntette meg az összes bizonytalanságot, a módosított rendelet értelmében ugyanis a templomok és iskolák közelében továbbra sem árulhatnak olyan könyvet, „amelynek meghatározó eleme a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának vagy a homoszexualitásnak a népszerűsítése vagy a szexualitás öncélú ábrázolása, megjelenítése.”
Az majd csak a hatósági gyakorlatból derülhet ki, hogy ebbe a leírásba beleértik-e az olyan klasszikusokat, mint Platón Lakomáját, amelyben hosszasan dicsőítik a férfiszerelmet, esetleg Virginia Woolf Orlandóját, amelyet sokan az első transz regényként emlegetnek, mert az évszázadokig élő főhős nemet is vált.
Bérczes Anna úgy véli, inkább eddig volt az a helyzet, hogy a törvény betűje szerint ezeket a könyveket felnőtteknek sem szabadott volna eladni ezekben a boltokban. „Persze az állami hatóság nem ezekért büntetett, hiszen kezdettől szelektíven tartották be a törvényt. A mi jogértelmezésünk szerint innentől 200 méteren belül csak azokat a könyveket nem lehet árulni, amelyekben meghatározó elem a homoszexualitás, a nemváltás vagy az öncélú szex – és azt népszerűsítik is.”
A kérdés korántsem marginális jogászkodás, ugyanis ez a passzus rengeteg üzletet érint: a Líra számításai szerint például boltjaik több mint fele ebbe a kategóriába tartozik.
Elmondásuk alapján a kisebb vidéki városi boltok szinte mindegyikére jellemző, hogy a város történelmi központjában helyezkednek el, ahol jellemzően templomok és iskolák is vannak. Arra is rákérdeztünk, hogy a betarthatóság kérdésétől függetlenül miként értékelik a törvény szellemiségét, és látnak-e olyan hatást, hogy a kiadók nem merik kiadni az „érzékeny” témájú könyveket.
„A könyvszakma meghatározó szereplőivel együtt kezdettől aggodalommal figyeljük a jogszabályt, hiszen mind a piaci versenyt, mind pedig az olvasás szabadságát korlátozza, miközben a gyermekeket legfeljebb a könyvesboltba járástól »védi meg«. De bármit is gondoljunk egy jogszabályról, egy kereskedő igyekszik jogkövető lenni, amennyiben az adott törvény érthető és világos előírásokat tartalmaz” – írták, hozzátéve, hogy egyébként tapasztalatuk szerint, a hangsúlyosan LMBTQ tartalmú könyvek piacán a jogszabály inkább népszerűsítő erővel hat, hiszen az ellenőrzésekről, büntetésekről szóló hírek felhívják a figyelmet ezekre a könyvekre. Ezzel párhuzamosan azonban öncenzúrát is tapasztalnak a kiadók részéről – elsősorban azon könyveknél, amelyekben csak egy mellékszál, hogy az egyik szereplő a saját neméhez vonzódik.
Mivel ezért adott esetben büntetés járhat, a kiadók inkább nem kockáztatnak, és nem adják ki az adott könyvet. Mivel rengeteg nyugati ifjúsági könyvben előfordul – ami a való életben is –, hogy az adott főszereplő környezetében feltűnnek LMBTQ karakterek, fennáll a veszélye, hogy számos, külföldön népszerű bestseller idehaza nem fog megjelenni.
Ugyanezekkel a kérdésekkel fordultunk a másik nagy bolthálózathoz, a Librihez is, amelynek tavaly lett többségi tulajdonosa a kormányhoz közel álló elitképző, a Matthias Corvinus Collegium. Válaszukból azonban nemcsak az nem derült ki, mit gondolnak a törvény szellemiségéről, de az sem, hogy kellően világosnak találják-e a módosított rendelet szövegét, illetve a boltjaik mekkora részét érinti a „200 méteres” tiltás.
Általánosságban biztosítottak minket arról, hogy a Libri Könyvkereskedelmi Kft. mindenkor jogkövetően jár el, és ennek érdekében folyamatosan egyeztetnek a velük szerződéses partnerségben álló kiadókkal.
„Boltjainkban a 2023-as évben rendszeresen zajlottak a jogszabályok betartását vizsgáló fogyasztóvédelmi ellenőrzések, melyek során igyekezetünk ellenére két esetben bírságot kiszabó határozatot is kaptunk. A most érvénybe lépő jogszabályi változás mindennapokba való átültetése jelenleg is zajlik. Célunk továbbra is vásárlóink magas színvonalú kiszolgálása széles termékpalettával, hozzáértő kollégáinkkal, küldetésünk pedig az olvasás népszerűsítése” – írták a szűkszavú közleményben.
Gál Katalin, a szakma jelentős részét tömörítő MKKE elnöke a 24.hu-nak elmondta, a módosított rendelet nyomán ismét állásfoglalást kérnek a törvényhozótól a fogalmak tisztázására – annak ellenére, hogy az elmúlt években elmaradt a válasz a hasonló megkereséseikre.
„A könyvek alkotóinak, valamint a felnőtt és gyermek olvasóknak joguk van ahhoz, hogy az őket körülvevő világot leíró műveket írjanak, illetőleg az ilyen művekhez korlátozásmentesen hozzáférjenek” – írta az érdekvédelmi szervezet Tuzson Bencének címzett legutóbbi levelében, nyomatékosan arra kérve a jogalkalmazókat, hogy tartózkodjanak a fenti alapvető jogokat potenciálisan korlátozó kereskedelmi rendelet alkalmazásától, amíg az ügyet tárgyaló Európai Bíróság nem dönt a kérdésben. Gál szerint a betartatás is sok visszásságot szülhet, hiszen a konkrét esetekben a helyi kormányhivatalok hivatottak dönteni, hogy büntetnek-e vagy sem. A sokszor komplex irodalmi kérdések megítéléséhez viszont szakképzettségre lenne szükség, hiszen nem biztos, hogy az a fogyasztóvédő, aki öt perccel korábban még a szomszéd hentesnél ellenőrizte a hurka összetételét, a könyvesboltba belépve kompetensen meg fogja tudni ítélni, hogy egy könyv pornográfiát vagy művészi értékű ábrázolást tartalmaz-e.
Mi is kerestük kérdéseinkkel az Igazságügyi Minisztériumot, többek között arra is kíváncsiak voltunk, tervezik-e pontosítani a rendeletben szereplő fogalmakat, figyelembe veszik-e az MKKE javaslatait, illetve hogy reagálnak arra a kritikára, hogy a jogszabály korlátozza a piaci versenyt és az olvasás szabadságát, valamint öncenzúrát idéz elő. Emellett rákérdeztünk arra is, amit Nyáry Krisztián vetett fel a Magyar Narancsnak adott interjújában nemrég:
Miközben hónapok óta a pedofília kérdése körül forog a közbeszéd, az úgynevezett gyermekvédelmi törvényből az egész kimaradt. A dolog totális abszurditását mutatja, hogy a homoszexualitást vagy öncélú szexualitást megjelenítő könyvet felnőttnek sem lehet árulni az iskola meg a templom 200 méteres körzetében, de olyat, amelyben adott esetben heteroszexuális pedofília szerepel, igen
– mondta a Líra kreatív igazgatója. Ennek nyomán szerettük volna megtudni, hogy ez azt jelenti-e, a pedofília irodalmi megjelenítését/népszerűsítését a kormány nem ítélte olyan jelentőségű veszélyforrásnak a gyermekekre nézve, mint a homoszexualitás vagy a nem megváltoztatásának ábrázolását? Kérdéseinkre cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ. Amennyiben a minisztérium válaszol, természetesen azt is közöljük.
