A férfiakat sem vetette meg a legendás zeneszerző: izraeli katona rabolta el szívét
A nemrégiben debütáló életrajzi dráma, a Maestro óriási felhajtásnak örvendett, a Bradley Cooper által rendezett film a világhírű amerikai zeneszerző, Leonard Bernstein nem mindennapi, szívszorító történetét dolgozza fel.
Titkokkal terhelt szerelmi élet
Leonard Bernstein a 20. század egyik legnagyobb karmestere, zeneszerzője, illetve zongoraművésze volt, a karrierjét övező sikerek mellett azonban jócskán akadtak nehézségei magánéletében.1951-ben vette feleségül Felicia Montealegre Cohnt, aki viszont tudott férje biszexualitásáról. Ez igencsak megnehezítette a házaspár életét, Leonard és Felicia szerelme viszont két eljegyzéshez, három gyermekhez és 25 éven át tartó házassághoz vezetett. Annak ellenére, hogy családos ember volt, Bernstein szívét valójában egy izraeli katona rabolta el.
Bernsten és Rapoport mindketten bevándorlók gyermekei voltak. Bernstein szülei Rivne városából származtak, mely a mai Ukrajna területén található, míg Azaria Rapoport szülei 1919-ben Lengyelországból költöztek Palesztinába, ahol aztán Azaria született. A két férfi 1948-ban találkozott először. Ez már a második alkalom volt, hogy Bernstein Palesztinába látogatott, ugyanis nagyon megérintette őt az ottani lakosok küzdelme. „Félelmetes, hogy mennyi erő és odaadás van ebben a népben. Hamarabb halnának meg, mint hogy bárkinek is hagyják elvenni a földjüket. Maga az ország pedig leírhatatlanul gyönyörű" - írta Bernstein levelében Serge Koussevitzky orosz karmesternek.
Bernstein aztán 1948-ban, második palesztin utazása során ismerte meg Rapoportot. Később úgy jellemezte a férfit, hogy ő az, aki magában foglal mindent, amit valaha akart. „Elképesztő élmény. Egyszerre idegtépő és csodálatos. Mindent megváltoztatott" - mondta a zeneszerző arról, mit érzett az izraeli katona iránt.
Rapoport a brit hadseregben szolgált, a katonai éveket követően pedig eleinte újságírással, később pedig színészettel is foglalkozott. 1950-től kezdve kisebb filmekben szerepelt, utolsó szereplése pedig az 1990-es Devarim című filmben volt. Az egykori katona és a zeneszerző rengeteg időt töltöttek együtt, egy alkalommal 60 napon át utaztak, mely során Bernstein 40 koncerten vett részt, Rapoport pedig mindvégig vele tartott.
Bernstein egy katonai megszállás alatt álló városba, Beershevába is ellátogatott Rapoporttal, ahol az Izraeli Filharmonikusokkal lépett fel egy színpadon a katonák előtt, akik közül többen súlyosan sérültek voltak, akadtak köztük olyanok is, akiket mentővel szállítottak a helyszínre. Az összegyűlt tömeg elegendő volt ahhoz, hogy Egyiptom egy esetleges támadási kísérletet feltételezzen, ezért Jeruzsálem helyett az ominózus helyszínre irányította légierejét. Így mondhatni, a koncert az ellenséges fél megtévesztéseként is szolgált, melyre később Chaim Weizmann, izraeli politikus, így reagált: „Ki szánna időt egy háború közepén arra, hogy Mozartot hallgasson?"
Kissé különös, hogy Bernstein Rapoporthoz fűződő viszonya után 3 évvel, 1951-ben vette feleségül Felicia Montealegret, bár akkoriban a zeneszerző három nyíltan meleg zsidó férfival, Jerome Robbinsal, Arthur Laurentsel és Stephen Sonheimmel közösen dolgozott a West Side Story című musicalen.
Felicia Montealegre, a feleség a kapcsolatuk elején elképesztő rugalmassággal viszonyult ehhez a kérdéshez.Pedig 1946-ban ismerkedtek meg, alig néhány évvel azután, hogy Hitler és bandája Európában a zsidók és a cigányok mellett gázkamrába küldte az LMBTQ-embereket is. A meleg és leszbikus kapcsolatokat más európai országban és az Egyesült Államokban is kriminalizálták.
A büntetés is változatos lehetett: kasztrálás, kémiai nemzőképtelenné tétel, pszichiátriai kezelés, amelynek során a sokkterápiával és a lobotómiával élőhalottakká tették a pácienseket. Az azonos neműek szexuális kapcsolatáért öt, tíz, tizenöt év vagy akár életfogytig tartó büntetés is járhatott. New York államban csak 1979-ben törölték el a melegekre kiszabható börtönbüntetést, az 1969-es Stonewall-lázadás hatására, amelyet egy rendőri túlkapás indított el.
„Lenny” és Felicia megismerkedése és házassága idején a közgondolkodás elítélte a melegeket, és potenciális bűnözőként néztek rájuk. Jobb esetben is alsóbbrendűnek, betegnek vagy „ferdehajlamúnak” titulálták őket. Mindezeket látva tudjuk csak igazán értékelni Felicia döntését, hogy képes volt a férjét elfogadni olyannak, amilyen. Mindez persze egy csöppet sem volt egyszerű, még a filmben sem. A valóságban pedig talán sokkal nehezebb és bonyolultabb lehetett ez a párkapcsolat, mint azt ma egyáltalán el tudjuk képzelni.
Felicia egyfajta nyitott házasságot ajánlott fel a férjének. Legalábbis Bernstein oldaláról nyitott volt a kapcsolat, de arról nincs adatunk, hogy Feliciának lett volna rajta kívül más partnere. Azonban ragaszkodott hozzá, hogy a világ előtt a férfi titkolja a szexuális irányultságát, mégpedig azért, mert féltette őt (és a gyerekeket) a meghurcoltatástól. Ha kiderül, hogy biszexuális, akkor a karrierjének vége, és ráadásul börtönbe is zárhatják. Leonard meg is ígérte a diszkréciót, ám betartani képtelen volt, annak ellenére, hogy rajongásig szerette a feleségét.A New York-i művészvilágban mindenki tudott Bernstein férfi szerelmeiről, és persze a pletykák terjedtek városszerte. Felicia ezt egészen addig jól tűrte, amíg a gyerekeik fel nem nőttek. Ám amikor a legidősebb lány, Jamie, kiakadt egy pletyka miatt, valami elpattanhatott Feliciában. Próbálta tartani a látszatot, de úgy érezte, hogy Leonard elárulja a megállapodásukat, és megalázza őt a világ előtt.
Bár feleségétől, Feliciától három gyermeke is született, a házaspár útjai 1976-ban szétváltak, Bernstein ugyanis elhagyta feleségét, hogy a szintén zeneszerző Tom Cothrannal élhessen. Feleségéhez viszont tagadhatatlanul szoros kapocs fűzte, Bernstein ugyanis újból Feliciához költözött, amikor tüdőrákkal diagnosztizálták a nőt. Bernstein minden nehézségük ellenére egészen felesége haláláig mellette maradt.
