Ugrás a tartalomra
x

Az LMBTQ-ra mutogatás bizonyítja igazán, mennyire fázik a kormány az egyház reformjától

Kiemelt esemény volt a Vatikán szinódusa, a kormányhoz közeli, mindennapokban a kereszténységet foggal-körömmel védő udvar azonban hirtelen nem tartotta olyan fontosnak, hogy beszéljen is róla. Ferenc pápa megújuló egyháza beszélgetni akarna, megbontani azt az alárendelő rendszert, amiben az egyház is régóta üzemel. Ez nem jön jól egy olyan országban, ahol a kormány maga is ilyen működésbe betonozta be magát.

Október végén ért véget a 16. püspöki szinódus első ülésszakasza: a szinódus lényege, hogy a katolikusok vezető képviselői összegyűlnek, felmérik helyzetüket, döntéseket hoznak. Hagyományt őrző, de közben mégis újító szinódus ez a mostani: a pápa a katolikus egyház történetében először adott szavazati jogot a gyűlésen nőknek és egyházon kívülieknek is. Az egyházfő tehát tényleg jelezte, hogy beszélgetni, változtatni akar.

Fontos pillanat a szinódus a magyar katolikusoknak, ezért is foglalkoztunk vele. Hat véleménycikket, több hírt írtunk, így például beszámoltunk arról is, hogy egy magyar nő is részt vesz Ferenc pápa tanácskozásán. Csiszár Klára ráadásul egyetlen magyar nőként kapott felkérést a Vatikántól, hogy vegyen részt a most zajló püspöki tanácskozáson. Nem ettől volt hangos a magyar kormánymédia, de alapvetően is azt láttuk, hogy mintha a kormányt és holdudvarát nem foglalkoztatná annyira ez a kérdéskör. A kérdés adott:

Miért nem beszél a magát a kereszténység védőbástyájának tekintő kormány a katolikus egyház egyik legfontosabb eseményéről?

A Fidesz-KDNP kommunikációjának erős lába, hogy „megvédik a keresztényeket” a „hitetlen és liberális” nyugattal szemben. Szeptemberben az az Országgyűlés elnöke, Kövér László a „legüldözöttebb vallásnak” titulálta a kereszténységet, de hasonlóan nyilatkozott már Soltész Miklós is. Orbán Viktor maga pedig elképzelhetetlennek tartja, hogy ne legyen keresztény.

A Fidesz-KDNP itthon szinte einstandolja a kereszténység témáját. Ezt mutatta az is, hogy a pápa legutóbbi látogatásakor több független orgánumot – vagy annak adott kollégáját – nem engedték be az eseményekre. Ekkor meséltük el, hogyan kellett lényegében belógni, betrükközni magunkat a pápalátogatás helyszíneire: olyan eseményekre, amelyeknek egy úgynevezett „keresztény ország” életében elképesztő fontosnak kell lenniük, a sajtónak így kutya kötelessége írni róluk.

A korábban Bayer Zsolt által „demens vénemberezett” egyházfő látogatása előtt dezinformációs hajrát is tolt a Fidesz holdudvara. Bencsik András egyenesen keresztényellenesnek nevezte a katolikus egyház fejét. Míg a Vatikánnal szemben a Fidesz – hacsak nem használhatja fel a pápával való találkozást saját keresztényképének erősítésére – visszatérően távolságtartó, addig itthon közel húzta magához a magyar egyházat. Jól mutatja ezt a vallási szervezetek pénzzel kitömése is, vagy az, hogy Erdő Péter bíboros elment Kötcsére.

Amennyire büszkélkedik kereszténységével a kormány, annyira nem beszélt az elmúlt egy hónapos szinódusról, hiába fontos része az a Vatikán életének. A Telexen egyébként a Szemlélekkel együttműködve megnéztük például, hogy

- a szinódus is jelzi: Ferenc pápa úgy döntött, megváltoztatja a katolikus egyházat;
- a népszámlálás eredményei alapján vagy elsorvad, vagy másképpen folytatja a magyar katolikus közösség;
- milyen kérdésekkel érdemes foglalkoznia a szinódusnak? Többek között például a cölibátussal, a migrációval és a pedofil ügyekkel;
- miért nyitott meg a szinódus új kapukat a nők előtt;
- református szemmel miért van szükség a reformációra a katolikusoknál;
- mint azt a szinóduson résztvevő Csiszár Klára is megírta nekünk, a szinódus a klerikalizmus megfogalmazásáról szólt, és arról, hogy ennek az egyháznak vége.

Nem is hallottunk róla

Évek óta probléma a magyar katolikus egyházban a hívek számának folyamatos csökkenése. Ezen valószínűleg nem segít az sem, ha a még megmaradt közösségeket nem tájékoztatják. A családom plébániája az egy hónap alatt egyszer sem beszélt a szinódusról, és ezzel sem a saját közösségemben, sem máshol nem voltunk egyedül. A Szemlélek októberben felmérést készített arról, mennyire jutott el a magyar hívekhez a szinódus híre. 2000 megkérdezettnek több mint 50 százaléka azt válaszolta, bár szívesen vett volna részt a szinódus plébániai, egyházmegyei szakaszában, nem tudott: nem hallott ugyanis róla soha senkitől.

„Sem a plébániám, sem az egyházmegyém nem tájékoztatott” – visszatérő ez a válasz a Szemlélek kutatásában. De miért nem tájékoztatja híveit a magyar katolikus egyház, amikor fontos dolog történik a Vatikánban? Az látszott, hogyha még beszéltek is róla, akkor is a szinóduson résztvevő öt konzervatív bíboros gondolatait emelték ki, akik levelet írtak a pápának attól tartva, hogy woke-liberális-LMBTQ-skodásokba fordul át a szinódus. Ez egyébként alaptalan félelem volt: a nők egyházon belüli szerepvállalása, méltósága általánosságban került szóba, az LMBTQ kifejezés pedig nem is szerepel az összefoglaló jelentésben.

De miért volt szükség rá, hogy még ott is liberáliskodást sejtessen a magyar kormánymédia, ahol nincs? Egyszerűen azért, mert a szinódus, az egyházreform valójában nem a női papokról és a melegekről szól, hanem arról, hogy szűnjön meg a fentről megmondás, alul bólogatás: legyen párbeszéd az egyházban. Ez pedig itthon kényelmetlen téma.

A szemünk előtt történik az egyház átalakulása, Ferenc pápa pedig egyre láthatóbbá akarja tenni ezt. Ahogy azt Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának egykori lelkészi elnöke találón megfogalmazta: tévút az egyháznak, ha elfelejti, hogy nem ő maga Krisztus. Tévút, ha a püspök, a pap tévedhetetlennek van beállítva. Tévút az is, ha beszélgetés helyett csak fentről mondják meg, mit csináljanak a hívek.

Kemény gyomros ez egy olyan országban, ahol a plébános megmondja, kinek kéne vezetnie az országot, ahol misét tartanak Orbán Viktorért, ahol egy amerikai ördögűző nyugodtan beszélhet arról a vidéki templomban, hogy Orbán Viktor szinte maga Jézus Krisztus.

Magyarországon pont olyan klerikalizmus működik, amilyet Ferenc pápa nem akar az egyházába. Épp ebből fakad, hogy itthon az egyház és a kormánypropaganda is, bár valamennyire foglalkozott a szinódussal, azért próbálta inkább elfedni azt. Az viszont kérdés, hogy ki akarna maradni vagy betérni egy olyan hazai egyházba, amely szimpatikus és nem szimpatikus alapon válogatja le hívei felé, hogy mit mutasson meg az anyaegyházból.

Tényleg nem érdekelte a kormánysajtót?

Erősen az elhallgatásra irányult itthon inkább a szinódusról való kommunikáció, ezt jól mutatja, hogy az idei Katolikus Társadalmi Napokat arra a hétvégére szervezték, amikor a szinódus megnyitóját tartották Rómában. Lett a szinódus záróhétvégéjére is teljesen más program a hazai egyházi sajtónak, a Magyar Kurírnak és a Magyar Katolikus Rádiónak. Amíg a világ minden egyházi médiuma Rómára figyelt, rengeteg újságíró személyesen is jelen volt a Vatikánban, ők épp ezeken a napokon tartották meg inkább Budapesten a sajtóapostolok országos találkozóját.

De ha csak a kormányhoz közeli médiumok közül nézünk néhányat, az látszik, hogy többeknél nem találkozhattak októberben igazán a szinódussal az olvasók. A „szinódus” és a „Vatikán” szavakra is rákeresve ezeken az oldalakon az Origonál például az októberi időszakban egy cikk sem jelent meg a szinódusról. A Mandineren a „szinódus” szóra kiderül, hogy „Összeomlóban a keresztény egyházak Németországban” és hogy Prágában egy hitközösség melegeket áld meg. A Németországról szóló cikkben ugyan említenek egyházreformot, de nem a Ferenc pápa által kezdeményezett szinodális folyamatról, hanem a német Szinódusi útról írnak:

„A Mandiner is beszámolt már a Szinódusi út nevű, német egyházi körök által szervezett reformfolyamatokról, amik sajátos német szemszögből, alulról és kívülről próbálják megváltoztatni az egyetemes katolikus egyház alapvető elveit és gyakorlatait. (...) A reformista laikusok orruknál fogva vezetik a püspököket, és el akarják fogadtatni a női papságot, a cölibátus eltörlését és további LMBTQ-törekvéseket.”

Ugyanígy az öt konzervatív bíboros aggodalmaira koncentrált a szinódusról több cikkben (például a „Megkezdődött a püspöki tanácskozás a Vatikánban: a melegházasság is napirenden” címűben) is beszámoló Magyar Nemzet, de itt legalább egy interjúban elhangzott az, hogy bár sokan csak „liberalizmust és LMBTQ-t” látnak a szinódusban, azért többről szól.

Viszont hogy a reform nem jelent mást, mint melegek és nők kvázi támadását az egyház felé, azt erősítette a HírTV beszámolója is. Bár ez az orgánum három cikket is írt a szinódusról, az első napról szóló cikkük volt a legrészletesebb, ahol azt írták:

„Az elkövetkező négy hétben a világ püspökei az egyház legfontosabb kérdéseit vitatják meg. A konzervatív bíborosok nyílt levélben fogalmazták meg kételyeiket a nők pappá szentelése és a homoszexuális párok megáldásával kapcsolatosan.”

A Vatikán keresőszóra viszont többek között azt is elárulta a HírTV, hogy „Keresztényként próbálja beállítani magát Gyurcsány Ferenc” vagy hogy „Pankotai Lili és Gyurcsány Ferenc nagy összhangban támadják a kereszténységet”. A HírTV emellett még egyszer „progresszív ideológiáktól” tartott a szinódussal kapcsolatban, még kétszer írt ugyanis az eseményről, mindkétszer az öt konzervatív bíboros aggodalmait emelte ki a 464 fős szinódus tagjai közül.

Még akkor is, ha, ahogy azt írtuk, a szinóduson nem foglalkoztak érdemben ilyen témákkal – hiszen végig nem is erről szólt, hanem egy olyan párbeszéd nyitásáról, amilyenhez hasonló Magyarországról több mint egy évtizede hiányzik.

www.telex.hu

Drupal 8 Appliance - Powered by TurnKey Linux