Lilában úszó érdekházasságok Hollywoodon innen és túl – Mi a levendulaházasság, az LMBTQ-emberek „menedéke”?
Krajnyák Petra írása
Hollywood termelte ki az első filmcsillagok mellett a lavender marriage, vagyis levendula házasság hagyományát, amikor is a queer színészek álházasságokkal hitelesítették magukat, mint heterók.
Már jócskán véget ért a Pride hónap, és sebtében le is cseréltük a szivárványos profilképünket büszke vállon veregetések közepette, elvégre emberi jogok Jeanne d’Arc-jaként tündököltünk az év egy tizenketted részében.
Viszont továbbra is fontosnak tartom – érző lény vagyok sok LMBTQ-ismerőssel és baráttal, akikért szeretnék kiállni –, hogy nyilvánosságot adjunk az elfeledett sorsoknak. Mert láthatóság és edukáció nélkül változás sincs. Itthon nem kapott akkora visszhangot a szexuális kisebbség nyilvános megkülönböztetése, de a 20. századi Amerikában egyfajta boszorkányüldözést indítottak a melegek ellen. Így sokan egy társadalmilag elfogadható élet színlelésével védték meg magukat és szeretteiket. Hollywood termelte ki az első filmcsillagok mellett a lavender marriage, vagyis levendula házasság hagyományát, amikor a queer színészek álházasságokkal hitelesítették magukat, mint heterók.
Egészen az 1920-as és 1960-as évek között bevett gyakorlatnak számított egy leszbikus színésznőt összeboronálni egy meleg színésszel, nagy sajtónyilvánosság előtt természetesen. Amint felröppentek az első „meleg gyanús” pletykák, a filmstúdiók bevételüket féltve kerítőként gyorsan el is oszlatták azokat. Sok néző eszeveszetten rajongott – és rajong napjainkban is – sztárokért, pontosabban a nyilvánosságnak megalkotott, makulátlan imázsért. A színészeknek kulcsfontosságú volt a nézők vonzalma és szeretete a karrierjük megtartásához, mivel a szerződésükben szereplő erkölcsi záradék értelmében (melyet elsőként az Universal Studios vezetett be) „ha elveszítették a közönség tiszteletét” akkor a munkájuknak is búcsút inthettek. A levendulaházasság is a hírnév megtartásának egyik eszköze volt, sokszor a házaspár és ügynökeik mellett a többi alkalmazott is a beavatottak közé tartoztak.
Feltehetően Rudolph Valentino némafilm színész és Jean Acker színésznő kötötte meg a filmipar első lilában úszó érdekházasságát, mivel mindkettőjüket „melegséggel vádolták”, tehát gazdasági megfontolásból kapóra jött összeboronálni őket. Ha azt nézzük, hogy munkájuk és a stúdió bevétele forgott kockán, igenis beszélhetünk kényszerből és közös érdekekből kötött frigyről. Ahogy a mesterkélt kapcsolatoknál lenni szokott, úgy a szóban forgó filmcsillagok hamis románca is hamar véget ért. A New York Times szerint Jean a nászéjszakán rögtön megbánta a dolgot, és kizárta újdonsült férjét a hotelszobájukból.
Rock Hudson, az ötvenes évek szívtiprója titkárnőjét, Phyllis Gates-et vette feleségül, aki történetesen nem tudta, hogy hitvese a férfiakhoz vonzódik. Miután több pletykalap is agglegénysége miértjeit fejtegette, és a Confidential magazin homoszexualitása leleplezésével fenyegette meg a színészt, gyorsan kellett cselekedni. Hudson macsósága makulátlan maradt, és 1957-ben Oscar-jelölést kapott az Giant című filmben nyújtott alakításáért. Végül 1958-ban váltak el, miután Gates pszichikai bántalmazás vádjával beadta a válókeresetet, a sztár pedig nem ellenkezett. Egyikük sem házasodott újra, az egykori filmcsillag pályája gyors zuhanásnak indult, 1985-ben halt meg AIDS-ben.
Judy Garland férje és egyetlen gyermekének apja, Vincente Minnelli kendőzetlenül vállalta szexualitását, mielőtt New York-ból Hollywoodban befutott volna, a hely erkölcsi korlátozásai azonban visszakényszerítették Minnellit a szekrénybe. A Golden Globe-díjas színésznő tisztában volt az igazsággal, de nem zavarta őt, sőt mindvégig támogatták egymást. Lányuk, Liza Minelli nemcsak a színészi pályán lépett szülei nyomdokaiba, maga is egy meleg férfihez ment feleségül. Peter Allen zenésszel hét éven át voltak házasok, amiről később az Advocate magazinnak így nyilatkozott:
"Hozzámentem Peterhez, és nem mondta el, hogy meleg. Mindenki tudta, csak én nem. Én pedig rájöttem... Nos, hadd fogalmazzak úgy: Amíg élek, senkit sem fogok meglepni, ha hazajövök. Előbb telefonálok!"
Katharine Hepburn és Spencer Tracy kapcsolatának természetét egész sokáig sikerült titokban tartani. Egyesek szerint 27 éven át sikerült harmonikus romantikus és munka kapcsolatot fenntartaniuk, viszont egyre több információ látott napvilágot, miszerint saját nemükhöz vonzódtak. Már életük során felröppentek a magánéletüket övező pletykák, mivel nem házasodtak össze, bár rengeteget mutatkoztak együtt, külön háztartásban éltek.
"Ők csupán barátok voltak.... Egyáltalán nem bújtak ágyba" – állítja Scotty Bowers, aki többi régi hollywoodi sztár szeretőjének és kerítőjének hírében áll. A Scotty and the Secret History of Hollywood című dokumentumfilmben Bowers elmesélte, hogy többször lefeküdt Tracyvel, és többször intézett női szexpartnereket Hepburnnek. Akár álca, akár valódi románc fűzte össze a két színészt, szövetségük egészen Tracy 1967-es haláláig töretlen volt.
A lila szín már az ókori Görögországban is a homoszexualitás sejtelmes jelképe lett, Szapphó a lila ibolyával ragadta meg a „szerelemet, ami nem meri megnevezni magát”. A szenvedély új színével fejezte ki műveiben egy „viola koronát viselő” fiatalabb nő iránt érzett szexuális vonzalmát. Egészen a szintetikus festékek megjelenéséig státusz szimbólumnak számított a bíbor szín, majd a 19. század végén, hála az ipari forradalomnak, a nők és férfiak körében is elterjedt a levendula árnyalat.
Később Oscar Wilde „purple hours” (lila órák) néven hivatkozott férfiakkal töltött éjszakáira, így a lila végérvényesen a meleg férfiak szimbóluma lett. Mielőtt a nácik hatalomra jutottak csak úgy pezsgett az éjszakai élet a berlini LMBT-szórakozó klubokban. Az 1920-as évek egyik legnépszerűbb dala, a Das lila Lied (Levendula Dal) nyíltan fejtette ki a „levendula színű éjszakák” nyújtotta élvezeteket, sokszor elő is adták a Violetta nevű leszbikus klub színpadán.
A büszkeség jelképe Dwight D. Eisenhower elnöksége alatt vált Káin jelévé. A Let’s Clean House kampány keretében több száz állami alkalmazottat bocsájtott el az amerikai kormány, mert melegek voltak, vagy csak azt hitték róluk. A hidegháború során nemcsak a „vörös veszély” – polgári nevén kommunizmus -, hanem a „levendula veszély” is fenyegette az atomhatalmat. Megfogant az a politikai elképzelés, miszerint az LMBTQ-emberek veszélyeztetik a nemzetbiztonságot, és mivel elzárkózva élnek, akár a külföldi (szovjet) ügynökök által könnyen megzsarolhatók leleplezésükkel. Mindössze egy esetről tudunk, amikor államtitkokat szolgáltatott ki egy kormányközeli meleg személy azt követően, hogy megzsarolták, de ez épp elég okot adott a „perverzió felszámolására”. Egészen a nyolcvanas évekig tartott a tisztogatás, amiről elsők között Jamie Shoemaker beszélt nyilvánosan, aki nyelvészként dolgozott a Nemzeti Biztonsági Ügynökségnél.
"Felolvasták a jogaimat, és azt mondták: Tudjuk, hogy meleg életmódot folytatsz. Én pedig emlékszem, azt mondtam: Nos, nem gondolom, hogy ilyen életmódot folytatok, de igen, meleg vagyok."
Végül az 1969-es Stonewall-lázadáson a levendulaszínű zászló alatt vonuló, azonos színű karszalagot viselő tüntetők "lila oszlopot" formáltak, így jelképesen visszaszerezték a lila minden árnyalatát az LMBTQ-nak. Az aktivizmus egyre intenzívebb lett, a Lavender Panthers (Levendula Párducok), egy San Francisco-i aktivista csoport a bostoni Pride-on egy hatalmas lila rinocérosszal jelent meg, a Lesbian Avengers csoport pedig egy iskolai tüntetésen tiltakozott levendula színű lufikkal.
Személyes kedvenc momentumom a kilencvenes évekből Joan Jett-Blakk politikai pályára lépése. A híres drag queen 1992-ben indult el az amerikai elnökválasztáson Lick Bush in ’92 kampányával. Programjában szerepelt az állami adósságok eltörlése mellett a Dykes on Bikes (Leszbik Motoron) nemzetvédelmi szerv felállítása, és a Fehér Ház átnevezése Levendula Házra.
Jelenleg 35 országban – az észt parlament június 20-án szavazta meg a törvényt – legális az azonos neműek házassága, de sokak számára még ma is csak kósza álomkép jogilag is összekötni életüket partnerükkel. Azt hihetnénk, napjainkban "ódivatúnak" számít kényszerből társadalmi jóváhagyásért házasodni, de sajnos a hagyomány tovább él. Különösen Dél-Ázsiában és Indiában löki a fiatalokat a kamu-házasság felé kitagadástól való félelem. Kínában még egy Queers nevű levendula házastárs kereső app is működött. Az alapító, Zhuoying Liao, 2018-ban azt nyilatkozta, hiába húzta le a rolót a nem túl jövedelmező a vállalkozás, még évekkel később is több régi felhasználó kért segítséget leszbikus feleség és meleg férj keresés ügyében. Tavaly pedig nagy port kavart az LMBTQ berkeiben a Badhaai Do című indiai film, ami egy leszbikus nő és egy meleg férfi házasságát mutatja be, a queer nézők szerint meglehetősen pozitív színben.
