Elolvastuk az LMBTQ-könyvet, amitől félti a tinédzsereket a kormány
Nemrég írtunk arról, hogy 12 millió forintos bírságot kapott a Líra könyvesbolt-hálózat fenntartója a Fővárosi Kormányhivataltól, amiért Alice Oseman Heartstopper – Fülig Beléd Zúgtam című sorozatának könyvei „homoszexualitást jelenítenek meg, ennek ellenére a gyermekeknek szóló, ifjúsági irodalom körébe sorolt könyvek között helyezték ki azokat, és forgalmazásuk sem zárt csomagolásban történt”.
A kormány által gyermekvédelminek nevezett, vele kritikus körökben LMBTQ-ellenesként hivatkozott törvény az utóbbi időszakban nagy hullámokat vert a könyvpiacon, elsősorban azért, mert egyes könyvesboltok kénytelenek voltak jó pár könyvet befóliázni, illetve átrakni az ifjúsági részlegről máshová. Később kiderült, hogy ennél is durvább a helyzet, és valódi esély van arra, hogy magyar könyvesboltok sokaságából teljesen eltűnhet az összes olyan könyv, amely bármilyen módon megjeleníti a homoszexualitást vagy a transzneműséget.
A Heartstopper című könyv, ami valójában inkább tiniképregény, nem sokkal az első fogyasztóvédelmi bírság kiosztása előtt már Rétvári Bence kormánypárti, KDNP-s államtitkár figyelmét is felkeltette. Azt írta a Facebookon: „Nem tudja a szülő, hogy most őt akarják provokálni, vagy a gyerekét átnevelni!?” Tehát nála csak ez a két opció létezik, vagy „provokálni”, vagy „átnevelni” akarhatnak valakik a könyvvel. Az fel sem merül, hogy akár jó szándék is vezérelhette az alkotót és a könyv kiadóját, forgalmazóját. Például az, hogy a gyűlölködők és kirekesztők miatt magukat rémesen érző homoszexuális tinédzsereknek legyen egy olyan könyv (egy a százból, hiszen elenyésző számban vannak ilyen kiadványok), amely felmutathatja a reményt: nem kell így lennie egy nem választott, hanem a sorstól kapott adottság miatt.
Rétvári gondolatmenetéből kiderül, hogy nem olvasta el a könyvet, csak belelapozott, de a posztjából tisztán kirajzolódik az is, hogy mitől félnek igazán a magyar konzervatív politikusok: „A címlapot és egy-egy oldalt elnézve, talán az a fő üzenete a könyvnek, hogy bármelyik tinédzserből lehet homoszexuális, még ha ránézésre a másik nem érdekli is.” Tehát Rétváriék attól tartanak, hogy olyan fiatalokat is meleggé akarnak tenni, akik valójában semmiféle késztetést nem éreznek erre. Hiába érvelnek tudósok százai, hogy ez nem így működik, aki nem vonzódik a saját neméhez, az nem is fog egy könyv miatt.
Az államtitkár tehát úgy alkotott rendkívül súlyos, elítélő véleményt a könyvről, hogy el sem olvasta, csak „belelapozott”, mi viszont kíváncsiak voltunk a részletekre is: ezért elolvastuk a képregénysorozat első részét, és megnéztük a történet alapján készült netflixes tinisorozatot is.
És megkérdeztünk egy gyerekpszichológust és két civil szervezetet is arról, mit gondolnak a bírságolásról és a könyvben lévő történetről.
Olyan akadályokkal kell megküzdeniük, amelyekkel sok LMBTQ-fiatal találkozhat
A Heartstopper története röviden a következő: két kamasz fiú, Charlie és Nick megismerkednek és egymásba szeretnek, de a kapcsolatukat egy darabig a körülöttük élők egy részétől érkező megalázás és szekálás miatt nem vállalják fel.
Charlie tizedikes, és a családja mellett már az iskolatársai is tudják, hogy meleg. Az egyik jelenetben arról beszélt, hogy sose vonzódott lányokhoz, korábban is a fiúk érdekelték. Nick tizenegyedikes, és a környezete heterónak gondolja, pár éve csókolózott egy lánnyal, de miután egy csoportba kerülnek az iskolában Charlie-val, elkezd vonzódni hozzá. Egyre erősebbé válik benne a vonzalom, de ezt eleinte titkolja, szégyelli, mert látja, hogy a rögbis haverjai kiröhögik és terrorizálják a melegeket, köztük épp Charlie-t is.
Nick még akkor is titkolózásra kéri Charlie-t, amikor neki már elmondja, hogy vonzódik hozzá, és vele szeretne lenni. Charlie belemegy, hogy titkolják a dolgot, ez nem ismeretlen terep számára, ugyanis a Nick előtti fiúja is erre kérte őt. Mivel nem vállalják fel a kapcsolatot, halkabban beszélnek a témáról közösségben, körülnéznek, hogy látja-e őket valaki, ha csókolózni szeretnének, belemennek, ha egy lány elhívja őket randira, nehogy rossz fény vetüljön rájuk.
Charlie-nak és Nicknek olyan nehézségekkel, akadályokkal kell megküzdeniük, amelyekkel sok LMBTQ-fiatal találkozhat.
Nagyobb eséllyel lesznek önbántalmazó gondolatai egy kamasznak, ha izolálódik a környezetétől
A történet főszereplőjét, Charlie-t gúnyolják és szekálják az iskolában azért, mert meleg, de a családja támogató, és ez a biztonságos környezet sokat segít neki. „A való életben az otthoni támogató közeg hiánya hozhat igazán nehéz helyzetbe egy meleg fiatalt, súlyosabb a helyzet, ha nemcsak az iskolában, hanem otthon sem mer előbújni” – mondta Könnyü Hella, a Háttér Társaság kommunikációs munkatársa, aki szerint ez nem csak a fiatalokra igaz.
Az előbújás nagyon megterhelő dolog, már csak azért is, mert nem úgy van, hogy csak egyszer kell túlesni rajta. „Bárki, aki az LMBTQI-közösséghez tartozik, egész életében folyamatosan rá van kényszerülve arra, hogy újra és újra coming outoljon.” Egy új iskola vagy egy új munkahely esetén is erre van szükség, és „ha új orvoshoz megy valaki, akkor is”. Ezek a helyzetek nagyban függnek attól, a másik fél hogyan áll a kérdéshez. Ha gyűlölet munkál benne, akkor örök traumatikus élményt okozhat annak az embernek, aki épp őszinte akar lenni vele.
A Háttér Társaság tavaly készített egy felmérést arról, hogy az LMBTQI-fiatalok mekkora része él át iskolai bántalmazást. (400-500 fős a minta, de nem reprezentatív.) Ez alapján a diákok nagy része átél valamilyen bántalmazást a szexuális irányultsága és/vagy nemi identitása miatt. „Főképp szóbelit, de nem ritka a fizikai atrocitás sem. Megrúgják, meglökik, leköpik őket – ez is része a magyar LMBTQI-fiatalok mindennapjainak.”
Könnyü Hella szerint ha nincs megfelelő oktatással, felvilágosítással kezelve iskolai közegben az, ha egy diák eltér a többségtől, akkor folyamatosan bántalmazásnak lesz kitéve. És ha a családjának sem tud beszélni a helyzetéről, akkor szinte teljesen egyedül marad, izolálódik a környezetétől, ami nagy eséllyel vezethet önbántalmazó és öngyilkossági gondolatokhoz. Egy amerikai felmérés szerint 40 százalékkal kisebb valószínűséggel lesznek öngyilkos gondolataik azoknak az LMBTQ-fiataloknak, akiknek van legalább egy elfogadó felnőtt a környezetükben. (A Háttér Társaság Információs és Lelkisegély Szolgálata itt érhető el.)
A Heartstopperben van egy tanár, akihez Charlie bármikor oda tud menni, ha valami gondja adódik, el tudja neki mondani, ha kegyetlenkedtek vele, meg tudja osztani vele akár az érzelmi ügyeit is.
Magyarországon ezt a politika igyekszik megnehezíteni, a kormánypárti nyilatkozatok arra utalnak, kerülendő dolognak tartják, hogy egy tanár ilyen témákról beszéljen a diákjaival.
Könnyü Hella szerint a valódi gyermekvédelmi rendszer részeként a tanároknak nagyon fontos szerepet kellene betölteniük a fiatalok életében. „A család után az iskola a legfontosabb szocializációs közeg. Az iskolában szerzett tapasztalatok egész életünkre nézve meghatározók. Szinte mindenkinek van meghatározó tanárélménye, olyan is, aki sokat segített, és olyan is, aki kevésbé.”
A könyvekben és a sorozatban egyébként az érintett tanár vállaltan meleg, és olyan szerepet akar betölteni a diákjai életében, mint amire neki szüksége lett volna fiatalkorában. „Persze nem az a fontos, hogy minden LMBTQI-fiatalnak legyen meleg vagy leszbikus tanára, hanem hogy legyenek felnőttek, akik meghallgatják őt, és segítő szándékkal közelednek hozzá. Azáltal, hogy civil szervezetek nem mehetnek be az iskolákba, a tanárokat is megfosztják attól, hogy legyen megfelelő tudásuk arról, hogyan érdemes kezelni az ilyen helyzeteket.”
Rácáfol a sztereotípiákra, és közelebb hozza az ilyen embereket
A történet egyik főszereplője, Charlie vékony és félénk, nagyjából olyan fiú, aki sok, a melegekről kevés ismerettel rendelkező ember számára „tipikus melegnek” tűnhet. Ezzel szemben Nick egy izmosabb, kifelé határozottabb, rögbis nagymenő, aki külsejével és kiállásával rácáfol a meleg sztereotípiákra.
Könnyü Hella szerint a sztereotípiák megkérdőjelezése mellett fontos egy ilyen történetben az is, hogy közelebb hozza a melegeket az átlagolvasóhoz, hiszen könnyebb gyűlöletet szítani olyanok ellen, akikkel a mindennapjai során rengeteg ember nem találkozik, vagy nincs tudomása róla, hogy kik melegek a környezetében. Ha közelebb kerülnek hozzánk, sokkal nagyobb eséllyel értjük meg, hogy valójában szinte semmiben nem különböznek a többségtől, ugyanolyan gondolataik és érzéseik vannak, mint bárki másnak.
Egy-egy jelenet a nehezebb helyzetek kezelésében is segíthet azoknak a meleg fiataloknak, akik elolvassák a könyveket vagy megnézik a sorozatot. Erőt tudnak meríteni például abból a jelenetből, amikor Charlie azt mondja az őt kihasználó fiúnak, hogy ebből elég, hagyja békén, nem akar találkozni vele többet.
Van egy jelenet, amikor Nick beírja a Google-keresőbe kérdőjellel a mondat végén, hogy „Meleg vagyok?”, és elé tárulnak azok a tartalmak is, amelyekből láthatja, hogy egyesek mennyire megvetően viszonyulnak ahhoz a dologhoz, ami természetes módon alakult ki benne, amiről nem tehet. Könnyü Hella szerint ez arra is utal, hogy az előbújás nemcsak a körülötte élő emberek előtt nehéz, hanem az a fázis sem egyszerű, amikor saját maga jön rá erre. 14-16 évesen amúgy is a nagyon viszontagságos kamaszkor kellős közepén vannak, ez az időszak sokszor egy heteró fiatalnak sem egyszerű, és különösen nehéz lehet, ha felfedezi, hogy a szexuális orientációja vagy nemi identitása eltér a többségétől.
Lassabb folyamat is lehet az orientáció kikristályosodása
Charlie mindig is tudta, hogy meleg, sose vonzódott lányokhoz. Nicknél ez nem ilyen egyszerű. 16-17 évesen merül fel benne, hogy nem csak a lányokhoz vonzódik. „A könyv egyértelműen azt sugallja, hogy ilyen helyzetben nem kell azonnal magára vennie valamilyen címkét, hanem rendben van az is, ha hosszabb, lassabb folyamat, mire kikristályosodik önmaga számára, hogy kikhez vonzódik.
És nem is biztos, hogy ez állandó, több dolgot is kipróbálhatnak ilyenkor. De olyan nem létezik, hogy valaki divatmeleg. Sokszor ezt olvassák rá a folyamatokra, de ilyen nincs. Az a legfontosabb, hogy biztonságos közeg legyen arra, hogy mindenki megtalálhassa a számára legmegfelelőbb identitást.”
Gondoljunk bele, milyen megalázó érzés lehet levenni egy befóliázott könyvet a polcról
„Az LMBTQI-közösséget teljesen le akarja választani a többségi társadalomról a magyar kormány. A végleges elidegenítés irányába visz, hogy a törvények arra kényszerítik a könyvesboltokat, hogy fóliázzanak be könyveket” – mondta Könnyü Hella.
„Gondoljunk bele, milyen megalázó érzés lehet levenni egy befóliázott könyvet a polcról, odavinni a pénztárhoz, és beállni a sorba. A fóliázással célkeresztet helyeznek azoknak a fejére, akik ezt a könyvet szeretnék megvenni. Egyesek azt fogják gondolni a boltban, hogy valami rossz, valami helytelen van abban a befóliázott könyvben, ami ott van valakinek a kezében.”
Pedig úgy véli, „ebben a képregényben tényleg nincs semmi olyan kényes tartalom, ami a fóliázást indokolná, ennél egy főműsoridőben játszott filmben is több szexuális utalás van.”
A szexuális orientáció nem választás kérdése, ezért a tudomány ellen megy a kormány
Peer Krisztina gyermekpszichológus szerint is nagyon óvatos a Heartstopper, semmi olyan nincs benne, ami ártalmas lenne a kamaszok számára. Úgy véli, a törvényhozók döntései arról árulkodnak, hogy nem vesznek figyelembe fejlődéslélektani szempontokat. Alapesetben rendkívül megterhelő a kamaszkor érzelmileg. Nemcsak azért, mert intenzíven fejlődik az idegrendszerük, de lélektanilag is.
Sok kamasz nehezen tudja kezelni az érzelmi kilengéseit. „És ami amúgy is megjelenik a kamaszkori krízishelyzetekben, azt tovább tetézik a melegeket megbélyegző törvénnyel. Még lehangoltabbak lehetnek az érintettek, így még többször támadhatnak öngyilkossági gondolataik. Nagyobb eséllyel alakul ki náluk szorongásos zavar és depresszió.”
A kormány döntéseiből arra lehet következtetni, hogy ők úgy vélik, választás kérdése, hogy valaki meleg lesz-e, és ha befóliázzák vagy eltüntetik az ilyen könyveket a kínálatból, akkor majd nem fognak úgy dönteni kamaszok és fiatal felnőttek, hogy melegek lesznek.
„De ez teljesen abszurd, a szexuális orientáció nem döntés vagy választás kérdése, hanem összetett folyamatok révén, természetes úton alakul ki egyes emberekben.”
Önértékelési gondjai lehetnek annak, aki egy másik embert a szexuális orientációja miatt bánt
A gyermekpszichológus szerint alapvetően ez az egész mesterkélt problémának tűnik a kormány részéről. Erkölcsi kérdést csinálnak egy olyan dologból, ami nem az. Problémaként van definiálva valami (a homoszexualitás), ami valójában nem az. Úgy van beállítva, mintha ez veszélyes, ártalmas lenne a fiatalok lelki egészségére. Pedig valójában nem ártalmas, ha valaki egy ilyen könyvet vesz a kezébe.
Önértékelési gondjai lehetnek annak, aki egy másik embert a szexuális orientációja miatt bánt. Azáltal, hogy gondolok a másik emberről valamit, saját magamat is meghatározom: a másikhoz képest vagyok valamilyen. Ha azt gondolom, hogy a másik nálam kevesebb, akkor én magamat többre értékelem.
„Esetenként belső bizonytalanság, önértékelési gondok, szorongás állhat a mögött, amikor valaki egy másik embert bánt, például a szexuális orientációja miatt. Ők a másik bántásától érzik magabiztosabbnak magukat.”
„Nem lehet ránevelni senkit a homoszexualitásra, ugyanúgy, ahogy lenevelni sem. Ezek tudományos tények. Nem lehet megakadályozni a fóliázással azt, ha valaki homoszexuális orientációt érez magában, és nem érdemes erre veszélyként gondolni, mert nem az. Csak feleslegesen fokozzák a szorongást az érintett emberekben és a többségi társadalomban egyaránt” – vezette le Peer Krisztina.
Nem sérti a gyerekek jogait, ha egy könyvben LMBTQ-karakterek is vannak
Ha egy ifjúsági könyvben LMBTQ-karakterek is szerepelnek, nem sért gyermekjogot – erről beszélt a Telexnek Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója. 2014-ben az UNICEF elfogadott egy gyermekjogi állásfoglalást a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló diszkrimináció felszámolásáról. (Ez magyar nyelven is elérhető.)
Az anyag felhívja a figyelmet arra, hogy a társadalmi kirekesztés, hátrányos megkülönböztetés kockázata magasabb az LMBTQ-gyerekek és családjaik körében. Ezt pedig nem fokozni, hanem csökkenteni és megelőzni kell annak érdekében, hogy a gyermeki jogok érvényesülhessenek.
Magyarországnak nincs olyan, a Gyermekjogi egyezményből vagy más nemzetközi gyermekvédelmi dokumentumból eredő kötelezettsége, ami azt előírná, amit a hatályos jogszabályok.
A Gyermekjogi egyezmény előírja, hogy a gyerekeknek joguk van a megfelelő tájékoztatáshoz, és ahhoz, hogy életkoruknak megfelelő tartalmakhoz jussanak hozzá. Az egyes országoknak felelősségük van abban, hogy a gyerekeket megóvják a káros médiatartalmaktól, és abban is, hogy biztosítsák, hogy a gyerekek érdeklődésüknek és életkoruknak megfelelő minőségi tartalmakhoz jussanak.
E tekintetben komoly problémát jelent, hogy a hatályos rendelkezések a szexualitással kapcsolatos oktatást és információátadást is tiltják 18 éven aluliak számára, miközben Magyarországon a beleegyezéses szexuális kapcsolat alsó korhatára 12 év.
Ez azt jelenti, hogy a 12–18 éves gyerekek úgy szerezhetik meg az első szexuális élményeiket, akár heteroszexuális, akár homoszexuális irányultságúak, hogy azzal kapcsolatban se könyvet, se más információt nem kaphatnak. (Persze valójában kapnak információt, csak a pornóból meg rossz minőségű és nem rájuk szabott netes forrásokból.)
Ráadásul a szexualitás nem csak szex. A gyerekeket az érzések, a párkapcsolatok, az érzelmi élet, a testképpel, énképpel kapcsolatos történetek is foglalkoztatják, az ilyen információk is érdeklik, sőt, minél fiatalabbak, annál inkább ezek érdeklik őket. A jogszabályi tilalom az ezzel kapcsolatos információkhoz való hozzáférést is nehezíti.
Gyurkó Szilvia szerint elsősorban a szülő felelőssége, hogy a gyereke milyen könyvhöz jut hozzá. Magyarországon a gyerekek keveset olvasnak, és a diákok egy nem elhanyagolható részének komoly szövegértési problémái vannak. A kötelező olvasmányok a szakértők jó része szerint nem szolgálják az olvasás szeretetének kialakulását. Fontos lenne tehát, hogy a gyerekek többet olvassanak, jobb minőségben, és ez főként a szülőkön múlik.
„A könyvek lefóliázása nem teszi lehetővé, hogy beleolvassanak, és ez rossz irányokba viheti el a könyvválasztást. Az sem jó, ha egy szülő csak azért vesz meg egy könyvet, mert abban LMBTQ-karakter van. Ez a könyv egyik jellemzője, de nem a minőségjelzője. Miként az sem jó, ha egy amúgy szuper könyv azért nem jut el egy gyerekhez, mert LMBTQ-karakter van benne.
"A gyerekeknek jó könyvekre van szükségük. Olyan történetekre, amik olvasó emberekké teszik őket”" – vezette le Gyurkó Szilvia.
