Miért készítették parányi nemiszervvel a gyönyörű antik férfiszobrokat? A nagy hímtagnak negatív üzenete volt
A szembetűnő jelenség nem véletlen egybeesés az antik szobrokon.
Nem kell hozzá műértőnek lenni, hogy csodálattal vegyünk szemügyre antik szobrokat: az emberi test szépségének, tökéletességének jegyében készült alkotások szinte megszólalnak.
A szobrok sorát nézve nemcsak felöltözött vagy drapériával fedett testeket látunk, hanem mezteleneket is, és óhatatlanul feltűnik, hogy férfiszobrok kicsi nemiszervvel készültek.Az ideális férfiA legtöbb szemlélődő értetlenül áll a jelenség előtt, hiszen a mai világban nemcsak az erős testfelépítést, de sokan a méretes hímtagot is a férfiasság jelképének gondolják. Az ókori görög szobrászok azonban éppen a legjelentősebb személyeket, isteneket, uralkodókat, befolyásos férfiakat ábrázolták kisebb fallosszal. Számos műkedvelőben és művészettörténészben felmerült már a kérdés, vajon miért ez a tendencia, és miért volt a visszafogottság?
Glükón: Farnese-Herkules, 4. század
Az ókori görög világ szobrászai nem véletlenül készítették így a férfiszobraikat. Számukra ez volt a lehető legpozitívabb mód, és erről Arisztophanész A felhők című írása is tanúskodik: aszerint az ideális férfit ragyogó mellkas, világos bőr, széles vállak, kis nyelv, erős fenék és apró hímtag jellemzi.A nagy hímtag a vulgaritás jele voltPaul Chrystal történész szerint az antik görög világban a kis nemiszervet a magasabb kultúrával is párhuzamba hozták, a nagyobb fallosszal ugyanakkor nem társították a férfiasságot, sőt, inkább vulgárisnak, a társadalmi normán kívül eső, barbár dolognak találták azt.
Nem véletlen, hogy a görög amforákon a bolondokat, az ördögöt illetve szatírfigurákat jókora, felfelé vagy előre meredő hímtaggal ábrázolták. Mind negatívan megítélt figurák voltak. Utóbbiak a görög mitológia szerint olyan lények voltak, melyek félig emberi, félig állati testtel rendelkeztek, és elítélendő, kontrollálatlan és szemérmetlen volt a viselkedésük.
Antik boros amfora
A fallosz mérete ilyen formán szimbolikus értelmet kapott. Míg a nagyobb a vulgaritásra utalt, addig a kisebb a kulturáltság, a normális, példás viselkedés, az önkontroll jelképe volt az antik görögök számára.Crystal szerint akkoriban éppen e tulajdonságok voltak a mutatói a férfiasságnak, vagyis annak, hogy kiben mekkora az a felelősségérzet, ami az apasághoz szükséges. Minél kisebb fallosszal ábrázoltak egy férfit, annál nemesebb személyiségnek tüntették fel, és minél nagyobbal, annál kevésbé mutatták példás jellemnek. Így már tisztán érthető, miért készítették feltűnően kicsi adottságokkal az isteneket és államférfiakat az antik szobrászok.
