Végig ott volt az orruk előtt a pofonegyszerű megoldás, mégis hagyták tombolni a sorozatgyilkost a rendőrök
A 23 éves Anthony Walgate utcán heverő holttestéről egy éjjeli műszak után hazaigyekvő szakács tett bejelentést a segélyhívón.
2014. június 19-e hajnal volt, a helyszín a kelet-londoni Barking városrész. A bejelentő lakása előtt fekvő halottról a kiérkező mentő megállapította, hogy „gyanús haláleset”, és ugyanígy vélekedett az első rendőr is.
Aztán viszont észrevettek a halottnál egy apró palackot, és kábítószer-túladagolásról kezdtek beszélni, majd immár a helyszínelő is „valószínűsíthetően nem gyanús halálesetként” rögzítette az ügyet. Hiába voltak a halott karján véraláfutások, és hiába volt egyértelmű a felcsúszott pólóból és a bordatájéki bőrön lévő nyomokból, hogy a holttestet mozgatta valaki.
Walgate meleg escortként dolgozott, ha felkérést kapott, elővigyázatosságból mindig szólt egy barátjának. Így tett a végzetes éjszaka előtt is: mondta, hogy Barkingba megy, és fotót is mutatott az ismerősének a megrendelőről. Aki nem más volt, mint a szakács, aki állítása szerint rátalált a holttestre.
Amikor a nyomozók erre rájöttek, megkeresték a szakácsot, Stephen Portot. Ő pár napig tagadott, utána elismerte, hogy a Sleepyboys escortoldalon lépett kapcsolatba Walgate-tel, megkötötték az üzletet, majd szexeltek. Azt mondta, Walgate valamilyen drogot vett be nála, majd napokig tartó, mély álomba zuhant. Amikor Port rájött, hogy a férfi meghalt, kivonszolta az épület elé, de tagadta, hogy megölte volna. A nyomozás félrevezetéséért letartóztatták, DNS-mintát vettek tőle, lefoglalták a laptopját és óvadékkal szabadlábra engedték őt.
Az elhunyt férfiról időközben a boncolás megállapította, hogy valóban a szervezetében lévő partidrog, a GHB (Gina) mennyiségébe halt bele. Az ügyet nem gyilkosságként kezelték.
Újabb halottak, ugyanolyan körülmények
Míg Port óvadékkal szabadlábon volt, három héten belül két új halottat találtak. 2014 augusztusában és szeptemberében egy 22 és egy 21 éves férfit, mindkettőt a Port lakásától nem messze lévő St. Margaret temetőben. Mindketten halálos adag GHB-től vesztették életüket, mind a kettőnek a holttestét mozgatták a felcsúszott póló és a bordatájéki hámsérülések alapján, és egyiküknél sem volt mobiltelefon.
A második temetői halottnál, Daniel Whitworthnél volt egy búcsúüzenet, mely szerint azért ölte meg magát, mert ő felelős az előző halálesetért, Gabriel Kovari túladagolásáért. Azt írta, a buli hevében túl sok GHB-t adott Kovarinak. A rendőrség szokatlannak nevezte ugyan az ügyet, de egyik halálesetet sem minősítette gyilkosságnak, és nem s kötötték össze az ügyeket.
2015 januárjában Port ellen vádat emeltek a nyomozás félrevezetése miatt, amiért hazudott a rendőröknek Walgate, az első halott halálának körülményeiről. Bűnösnek vallotta magát, nyolc hónapot kapott. A tárgyaláson elhangzottak szerint nem volt arra utaló jel, hogy Port felelős lenne a halálért. Walgate ismerősei ott voltak a tárgyalóteremben, és próbálták mondani a rendőröknek, hogy az egész üggyel valami nincs rendben, de hiába.
Portot júniusban kiengedték a börtönből. Pár hónapra rá, az év őszén újabb halottat találtak a temetőben, immár a negyediket: a 25 éves Jack Taylorra 2015. szeptember 15-én találtak rá. Minden mozzanat ismerős: GHB-túladagolás, felcsúszott póló, bordatáji nyomok, kis barna üvegcse, mobiltelefon nincs. Nem találták gyanúsnak a halálesetet.
Ennyit tudott a közvélemény. Arról keveseknek volt fogalma, hogy a felszín alatt milyen minősíthetetlen a nyomozás színvonala, és hogy az ügyben sorjáztak az olyan hibák, amelyek nélkül a nyomok talán egyenként is elegendőek lettek volna, hogy Portra terelődjön a gyanú, nemhogy összességében.
Mindenkinek furcsa volt, csak a rendőröknek nem
Ugorjunk vissza az időben, a legelső esetig: 2014 júniusának egyik hajnalán egy halott hever Port lakása előtt. Ő ezt bejelenti, majd gyorsan kiderül, hogy bár nem mondta a rendőröknek, ismerte az elhunytat. Port laptopját ekkor lefoglalták ugyan, de 10 hónapon át nem elemezték a tartalmát, majd amikor igen, akkor is elsiklottak afelett, hogy a férfi, miután először rákattintott Walgate Sleepyboys-profiljára, rögtön drogos-erőszakolós, öntudatlan áldozatokat mutató videókra keresett rá. Walgate ismerősei hiába próbáltak a rendőröknek infókat adni, kérni a laptop átvizsgálását, állításuk szerint a hatóságok lerázták őket.
Az ügyben eljáró ügyészt is elfelejtették tájékoztatni a kollégái, hogy Portnak 2012-ben már volt egy ügye, melyben egy fiatal férfi azt állította, hogy öntudatlanra drogozta és megerőszakolta őt, csak aztán ejtették az ügyet, amikor az áldozat úgy döntött, hogy nem akar vádemelést. Az is utólag derült ki, hogy 2014-ben, a haláleset előtt pár héttel Port többször is találkozott egy férfival, majd az ötödik randijukon bedrogozta őt. Amikor az áldozat arra ébredt, hogy nincs rajta alsónadrág, bepánikolt, ezután Port elsegítette őt a helyi vasútállomásig, az áldozathoz pedig metrórendőrséget és mentőt is kellett hívni.
A rendőrök felkészültségét az a kis epizód is jól mutatja, hogy a halott Anthony Walgate apjával először azt közölték, hogy „önnek meghalt a testvére”, majd az értetlenkedés után javították a fiára.
A kamu Facebook-profil
Aztán jött a második haláleset, a temetőben megtalált Gabriel Kovarié. Amikor a férfi meghalt, két barátja is nyomozásba kezdett, és furcsaságokat találtak, amiket megpróbáltak elmondani a rendőröknek, de nem figyeltek rájuk. Mint kiderült, Gabriel a halála előtt nem sokkal költözött el egy jóbarátjától, John Pape-től, hogy Barkingban lakjon. Gabriel fotókat és címet is küldött egy másik ismerősének az új lakásáról, megírta, hogy éppen ott lakik, de nem akar a főbérlővel, a „fura, öreg fazonnal” egy ágyban aludni, úgyhogy a nappaliban alszik egy kanapén. A lakás Port lakása volt, a későbbi gyilkos még egy ismerősének is bemutatta őt ezekben a napokban.
Azt is észrevették a barátok a saját kis nyomozásukban, hogy Kovarit egy Jon Luck nevű profil a gyilkosság után, szeptember 10-én bekövette Facebookon. Amikor ráírtak, hogy ki ő, és hogy Kovari meghalt, azt állította az ismeretlen, hogy meglepte őt a halálhír, mert szexelt Kovarival a lakásán augusztus 22-e környékén. Az ismeretlen a szexszel éppenséggel igazat írt, mert ő valójában Port volt, álprofillal.
Port/Luck utána még hosszan hazudozott arról, hogy Kovarit tőle egy idősebb ír férfi vitte el egy zöld Toyotával, és hogy az idős ír azt állítja, hogy Kovari aztán egy Daniel nevű sráccal lépett le egy orgiára, és hogy azóta a rendőrök értesítették őt, hogy Daniel is meghalt. Kovari ismerősei azonnal szóltak a rendőröknek a Jon Luck-profilról, és hogy mit cseteltek vele. De a rendőrséget ez nem érdekelte, azt kérték, hogy Jon Luckot győzze meg valaki, hogy ő jelentkezzen a nyomozóknál. Ez nem történt meg, a rendőrök pedig nem törték magukat, hogy átnézzék a profilt.
Ekkor érkezünk el a harmadik halotthoz, a szintén a temetőben talált Daniel Whitworth-höz.
Whitworth öngyilkossági búcsúleveléről a rendőrség meg sem kérdezte az áldozat szüleit, hogy egyáltalán a fiuk kézírása-e. Egy éven át nem mutatták meg a levelet Daniel élettársának sem. Pedig gyorsan kiderülhetett volna, hogy kamulevél volt, nem az áldozat írta. A rendőrség nem vizsgálta be laborban azt a kék lepedőt, amin Daniel hulláját találták, sem a kis palackot, ami a testén volt. Pedig ekkor már megvolt az adatbázisban Port DNS-e. A cellaadatok is megmutatták volna, hogy Daniel nem volt a városban azon az éjjelen, amikor Gabriel meghalt, de a mobilt sem elemezték a rendőrök.
A negyedik halott, a 2015 szeptemberében elhunyt és megtalált targoncasofőr, Jack Taylor ügyében a nyomozónak senki nem szólt, hogy a helyszínen korábban két fiatal férfi holttestét is megtalálták, mindannyian túladagolásban vesztették életüket, és hiányzott a mobiljuk. Az egyik nyomozó arra a rossz következtetésre jutott a holttestek fizikai jellemzőiből – vékony, fiatal férfiak – , hogy Gabriel és Jack drogfüggő volt, hiába mondta neki Jack családja, hogy a fiatal férfi rendőrnek készült, soha nem élt kábítószerekkel.
A temetői parkőr jobb nyomozó volt, mint az igazi nyomozók
Látva a rendőrök hozzáállását, Jack két nővére fésülte át testvérük Facebookját, és bukkantak egy cikkre, amely Kovari és Withworth haláláról szólnak. Próbáltak szólni a rendőröknek, hogy össze kellene kötni az ügyeket, de hiába, lerázták őket.
Tíz nappal Jack halála után meglátogatta őket az a parkőr, aki először érkezett a holttesthez. A férfinak a család elmondta az aggályait a nyomozásról, mire a soha életében előtte nem nyomozó parkőr elkezdte felkeresni azokat, akik utoljára látták Jacket. A közeli vasútállomás ipari kamerás felvételén megtalálta a férfit, amint egy ismeretlen emberrel találkozik. A rendőrök 2015. október 13-án a közvéleménytől kértek segítséget, közzétették a kamerafelvétel egy képkockáját, amin Taylor egy magas, szőke férfival sétál.
Stephen Porttal.
Portot két nappal később letartóztatták, és bár tagadott, mind a négy gyilkossággal meggyanúsították. Az addig ignorált DNS-tesztekkel, a laptop átfésülésével és a Jon Luck-profil vizsgálatával villámgyorsan gyűltek a bizonyítékok. A férfi régi telefonján 83 házi szexvideót találtak, több klipen öntudatlan áldozatok szerepeltek.
A médianyilvánosság hatására nyolc férfi jelentkezett, hogy őket is bedrogozta és megerőszakolta Port, miután online megismerkedtek és találkozót beszéltek meg.
2016 novemberében Portot életfogytiglani börtönre ítélték. A tárgyaláson is kiderült, ami a nyomozati iratokból is világossá vált: Port egy beteges és megrögzött hazudozó. Megbánást nem tanúsított.
A rendőrség munkáját ellenőrző független hivatal, az IOPC (Independent Office for Police Conduct) a tárgyalás után vizsgálatot indított, hogy megfelelően kezelték-e az ügyet a nyomozók. A vizsgálat megemlítette, hogy a mostanihoz kísértetiesen hasonló hibasorozatba régebben is belefutott a rendőrség: 1993-ban egy sorozatgyilkos öt homoszexuális férfit gyilkolt meg, de a rendőrség nem kötötte össze a haláleseteket. A rendőrségi munkát elemző vizsgálatokat 2018-ban zárták le. Tizenhét rendőr munkáját elemezték, kilencnél állapítottak meg hibákat, de egyikük sem kapott fegyelmit, vagy rúgták ki. Öt érintettet azóta előléptettek.
Homofóbia, vagy sima bénázás?
A családtagok azt állítják, hogy a rendőrség „intézményesített homofóbia miatt” nem figyelt eléggé rájuk. Szerintük ha négy fehér, heteroszexuális nőt találtak volna így holtan, akkor a rendőrség is másképp dolgozott volna.
A rendőrség szerint ez nem igaz, de hivatalosan is elismerték, hogy hibáztak, az utólagos vizsgálat vezetője szerint a detektívek „elképesztő hibákat” vétettek. Amellett, hogy elismerték a hibákat, saját védelmében a rendőrség azt is megemlítette, hogy akkoriban még nem voltak eléggé kiképezve az LMBTQ-ügyek iránti érzékenységre, és a Gina nevű partidrog sem volt ennyire a köztudatban.
Az akkori nyomozást most egy újabb, októberben indult, és a napokban végződött tízhetes esküdtszéki vizsgálat elemezte. Az esküdtek megállapítása szerint a a rendőrség hibái hozzájárulhattak az első gyilkosság utáni következő három halálesethez, illetve hogy az ügy kezdetétől fogva alapvető hibák voltak a nyomozásokban. A rendőrség munkáját ellenőrző független hivatal, az IOPC (Independent Office for Police Conduct) erre reagálva bejelentette, hogy fontolgatja a korábbi vizsgálatuk újbóli megnyitását.
A vizsgálatot vezető Stuart Cundy úgy fogalmazott a családtagoknak: „Mélységesen sajnálom személyesen is és a rendőrség nevében is, hogy nem az önök által várt és megérdemelt minőségben folytattuk a nyomozást”.
A borítóképen Jeanette Taylor, az egyik áldozat Jack Taylor édesanyja nyilatkozik a Központi Büntetőbíróság előtt Londonban 2016. november 23-án, miután Stephen Portot elítélték Gabriel Kovari, Daniel Whitworth és Jack Taylor meggyilkolása miatt
