A "matelotage" nyomában, avagy azonos neműek közötti házasság a gyarmati korszak kalózai között
A kalózok évszázadok óta lenyűgöző és végtelen forrását jelentik különböző történeteknek. Kalandos útjaik, kincsszerzésre irányuló törekvéseik, valamint kifinomult és hontalan társadalmuk erőteljes vonzerővel bír, azonban kultúrájuk egyik kevésbé ismert része a "matelotage".
A "matelotage" (ejtsd: matelotázs, franciául "matrózkodás") a 17. és 18. században a tengerészek, különösen a kalózok között létrejött azonos nemű partneri kapcsolat volt. A "matelot"-ok gazdasági társulásként megállapodtak abban, hogy megosztják jövedelmüket, és haláluk esetén megöröklik a partnerük vagyonát, emellett kötelezték magukat arra, hogy a csatában egymás mellett harcolnak és védik egymást, és úgy egyébként is a másik érdekében cselekszenek.
Bizonyos esetekben a "matelotage" inkább testvéri viszonyt jelentett, másoknál viszont romantikus és szexuális jellegű volt. Mindenesetre a kapcsolatok jellegétől függetlenül a kalózok nagyon komolyan vették ezt a köteléket .
Mit kell tudni a "matelotage"-ról?
Amennyire a történészek meg tudják mondani, a "matelotage" kapcsolatok az 1600-as években kezdtek elterjedni. A szó a francia "matelot"-ból származik, ami matrózt vagy tengerészt jelent. A „matey” valószínűleg szintén a "matelot"-ból származtatható, ami amolyan "unokatestvér" jelentésű szóként értelmezi a "matelotage"-t.
Úgy gondolják, hogy a "matelotage" szigorúan gazdasági partnerségként kezdődött. Azonban a "Sodomy and the Pirate Tradition: English Sea Rovers in the Seventeenth Century Caribbean (Szodómia és a kalóz hagyomány: angol tengerjárók a 17. századi Karib-tengeren)" című cikkében Barry Richard Burg professzor azt írja, hogy a "matelotage" a "buccaneer" és egy másik férfi -leggyakrabban egy tőle fiatalabb- intézményesített kapcsolata volt, ami egyértelműen homoszexuális jellemzőkkel rendelkezett. A "buccaneer" kifejezés egyfajta magánembert vagy szabad tengerészt jelentett, jellemzően a Karib-tenger térségében a 17. és a 18. században.
A kalóz társadalomban elfogadott volt két férfi belépése a "matelotage" gazdasági társulásba, és a fenti feltételek mellett "férjhez mehettek" egymáshoz. A hagyományos házasságkötési ceremóniához hasonlóan a szertartás során aranygyűrűket cseréltek és örök hűséget ígértek egymásnak. Az ilyen típusú szertartások után a két kalóz feltehetően mindent megosztott, meg kellett osztaniuk egymással tulajdonaikat.
Ez a fajta kapcsolat olykor párhuzamba hozható az ókori Görögország pederasztikus kapcsolataival. A fiatal "matelot"-ok a szexet kifejezetten a stabilitás, az előrelépés és gyakran a pénzkeresés céljából nyújtották. A "matelotage" egyéb formáit az utasok vagy matrózok alakították ki, akik szexuális aktust folytattak élelmiszerért, biztonságért vagy a fennálló adósságok kifizetése miatt. Ezek a kapcsolatok egyértelműen előnyöket nyújtottak mindkét fél számára.
Milyen gyakori volt a "matelotage"?
A "matelotage" sokféleképpen nyilvánult meg, de a 18. századi karibi kalózok körében általában szexuális kapcsolatot jelentett. A "matelotage", mint romantikus szövetség egyik gyakran idézett példája John Swann és Robert Culliford esete. Mindketten kalózok voltak az Indiai-óceánon a 17. század végén. A kapcsolatuk dokumentálásán túl Swann-ra úgy hivatkoztak, mint "Culliford nagyszerű hitvesére, aki vele él".
William Dampier, az angol származású kalóz, felfedező, természettudó és rabszolgája, Jeoly között is vélhetően "matelotage" jellegű kapcsolat volt
A féltékenység és a szenvedély gyakran összefonódott a "matelotage"-ban. A pénz, a szerelem és a szex összefonódása azonban egy kalózhajón időnként komoly gondokat is okozott.
Noha a kalózok hajóin tiszteletben tartották a "matelotage" kötelékeit, az azonos neműek kapcsolatait a szárazföldön még mindig nagyon megbélyegezték. A gazdag elit kivételével valamennyien börtönbe kerülhettek, vagy akár meg is ölhették őket a homoszexualitásuk miatt.
Még a kalózvilágban sem fogadták el teljesen a homoszexualitást. A 17. században Tortuga volt a karibi kalózok egyik központja. Le Vasseur kormányzó 1645-ben Franciaországhoz intézte kérését, miszerint a kormány küldjön 2000 prostituáltat a gyarmatra, abban a reményben, hogy a több nő jelenléte visszafogja a "matelotage" elterjedését.
A terv azonban kútba esett, mivel a kalózok egy része prostituáltakat vett feleségül csak azért, hogy megosszák őket "matelotage" partnereikkel. Úgy tűnik, ez a szokás a kalózoknak egyfajta biztonságot adott, amelyet a szárazföldön nem találtak meg, és nem is olyan könnyen szabadultak meg tőle.
Azzal kapcsolatban, hogy az azonos neműek romantikája pontosan mennyire volt jellemző a kalózok körében, a történészek manapság általában úgy vélekednek, hogy a homoszexualitás aránya valószínűleg tükrözi azt, amit a népesség egészében találtak volna. Sajnos, írásos "matelotage" nyilvántartások és anekdoták nélkül, amelyek ezt a gyakorlatot dokumentálnák, lehetetlen megmondani, hogy ez mekkora horderejű volt.
Mindenesetre függetlenül attól, hogy kapcsolataik romantikusak vagy gazdasági jellegűek voltak-e, a "matelotage" partnerségek csekély biztonságot nyújtottak a kalózok számára, amikor a nyílt tengeren hajóztak és veszélyes bűncselekményakciókat vittek véghez.
