LMBTQ történeti hónap: szexuális kisebbségek helyzete a korabeli Európában és a bennszülöttek között
Elfelejtett történelmi alakok példái világítanak rá, hogyan tekintettek a szexuális kisebbségekre a korabeli nyugati kultúrában és azon túl.
Felszínre bukkanó LMBTQ történelem
Mindig is léteztek nem bináris és transznemű emberek, legalábbis erről tanúskodik minden fennmaradt történelmi emlék az őskortól kezdve, írja a The Conversation. Miért lehetséges akkor az, hogy mégsem vagy alig látjuk LMBTQ emberek nyomát a történelemben? A válasz részben attól függ, hogyan és ki írja a krónikát.
A londoni Pride 2019-ben / Fotó: Ink Drop/Alamy
Azok, akik olyan közösséghez tartoznak, amelyeket kirekesztenek, üldöznek, ritkán vállalják fel magukat széles körben. Ezért nincs rálátásunk arra sem, hogy a múltban milyen arányban éltek a társadalomban az LMBTQ közösség vagy bármilyen egyéb megbélyegzett kisebbségek tagjai. Ráadásul még a velük foglalkozó szerzőket is ocsmánynak minősítették. A történészek mostanában azonban elkezdtek egyre inkább odafigyelni arra, ha kutatásaik során valamilyen szexuális kisebbséghez tartozó személy történetére bukkannak, így lassan képet kaphatunk arról, hogyan viszonyultak a 18-19. században vagy a nyugati kultúrákon kívül a szexuális kisebbségekhez.
A transzgender emberekről alkotott felfogásunk leginkább az utóbbi évtizedekben alakult ki. A transzgender alatt nem csak azokat értjük, akik orvosi beavatkozásokkal átműttetik magukat, hanem azokat is, akik születéskori biológiai nemüktől eltérő nemi azonossággal rendelkeznek.
Ma már a társadalom nagy része megértette, hogy a születéskori nem egészen különbözhet az egyén nemi indentitásától, ami szintén nem egyenlő a nemi önkifejezéssel. Az egyén neme az, aminek érzi magát: férfinek, nőnek, egyiknek sem vagy bárminek a gender-spektrumon belül. A nemi önkifejezés azoknak a tudatos vagy tudat alatti jelzéseknek az összessége, amelyet mások felé mutatunk nemiségünkről, mint például az öltözködésünk vagy a hajviseletünk.
Bár ezek a fogalmak teljesen ismeretlenek voltak a 18-19. században, mégis jónéhányan értették, mit takarnak. Azok a korabeli nők, akik szexuálisan és érzelmileg nőkhöz vonzódtak, akárcsak manapság, igyekeztek férfiasabbnak mutatkozni saját meggyőződésükből vagy a társadalmi elfogadottság érdekében.
A bennszülöttek nagyra becsülték a törzs nem bináris tagjait
Anne Listert, akit a Gentleman Jack sorozatból ismerhetünk, a 19. századi felfogás alapján férfias nőnek tartották, és csak 1988-ban fejtette meg életrajzírója a naplójában leszbikus kapcsolatáról szóló bejegyzéseket.
Más nők azért adták ki magukat férfiaknak, mert születési nemük alapján nem léphettek volna bizonyos pályákra, ahogy például Hugonnai Vilma története is mutatja. Az amerikai polgárháború nagyra becsült katonái, Franklin Thompson és Harry Buford Mulanhoz hasonlóan nő létükre férfiaknak adták ki magukat, hogy a Konföderációs Államokért harcolhassanak és kémkedhessenek.
D’Éon lovag a 18. században XV. Lajos francia király londoni kémjeként tevékenykedett, és senki sem tudta megmondani róla, hogy férfi-e vagy nő. Néha férfiként, néha nőként jelent meg, majd nagyjából 50 éves korától kezdett el kizárólag nőként élni, pedig férfinak született.
Fontos tudni, hogy Európán kívül az LMBTQ emberek elfogadása egészen másképpen alakult. A polinéz kultúrában létezik a harmadik nem, a Mahu, amely férfi és nő közötti vagy éppen genderfluid személyt is jelölhet. Hawaiion és Tahitin nagy becsben tartották a Mahukat, mert ők adták tovább a kulturális hagyományokat, ők mesélték el a nép történetét. Ők tanították meg a híres hula táncot a következő generációnak, amely nem csak kikapcsolódást jelentett a közösség számára, hanem spirituális jelentőséggel is bírt.
Az Egyesült Államok dél-nyugati részén élő navahó törzsben egy harmadik nemet, a Nadleeh-t is használták a transzgender személyek megnevezésére. A törzsön belül nagyrabecsült Nadleeh-k spirituális szerepet töltöttek be a közösségben. Az antropológusok legnagyobb megdöbbenésére az 1920-as években a nyugatihoz képest egészen eltérő szemléletmóddal találkoztak az amerikai bennszülött navahók között. Ők a transzgender embereket nagyon szerencsésnek tartották, ellentétben az Amerikába bevándorlók társadalmával, akik között a nemek közti változékonyság inkább félelmet váltott ki.
Ezért is érdemes kitekinteni a saját kultúránk keretei közül a másság és a befogadás kapcsán, mert meglepő dolgokat fedezhetünk fel.
