„Ugyanolyan emberek ugyanolyan álmokkal és vágyakkal, mint mindenki más”

Nincs két teljesen egyforma család, hiszen minden családot különféle tulajdonságú, különleges emberek alkotnak. Akkor pedig ugyanolyan bánásmódnak és jogoknak kellene megilletnie őket. Interjú Dudits Lucával, a Háttér Társaság kommunikációs munkatársával.

Az egyesület 1995-ben jött létre Háttér Baráti Társaság a Homoszexuálisokért néven. Milyen küldetéssel?

Hasonló volt az elképzelés, mint most: létrehozni egy olyan egyesületet, mely támogatást nyújt LMBTQI embereknek, egy melegeknek szóló információs és lelkisegély-szolgálat elindításával. Később Háttér Társaság a Melegekértre, majd pár évvel ezelőtt Háttér Társaságra változott a hivatalos név. Kissé háttérbe szorult, de elkezdtünk idén egy visszaemlékezést a 25. életévünk miatt: #Háttér25 címszó alatt izgalmas anekdoták találhatók Facebook-oldalunkon.

Hogyan lehet egy előítéletes embert kicsit nyitottabbá tenni?

Az elfogadásnak feltétele az információ. Habár egyesek azt gondolják, hogy a homoszexualitás bűn vagy betegség, ez nem így van: 1973 óta nem is szerepel a mentális betegségek listáján. Tényekkel és észérvekkel lehet meggyőzni valakit. Ezért tartjuk fontosnak, hogy már az iskolában legyen szó a befogadásról, mert az LMBTQI emberek is emberek, akik köztünk élnek: lehet tanár, jegyszedő, bárki. Ők ugyanolyan emberek ugyanolyan álmokkal és vágyakkal, mint mindenki más.

Milyen programokat szerveztek társadalomérzékenyítési céllal iskolákban?

Benne vagyunk a Sokszínű Oktatás Munkacsoportban, és az évente megrendezésre kerülő Sokszínűség Hete kimondottan egy iskolai programunk, mellyel az iskolai érzékenyítést és a sokszínűség elfogadásának elősegítését tűztük ki célul. Különféle kiadványokkal, játékfilmekkel és feladatsorokkal készülünk rá, melyek nemcsak az LMBTQI közösségről, hanem más kisebbségi témákról is szólnak. Az elkészült anyagok használhatók osztályfőnöki vagy etikaóra keretein belül.

Az elfogadás előmozdítására szolgálhat a Meseország mindenkié c. mesekönyv is? 

Nagyon fontosnak tartjuk a könyv megjelenését, viszont az azt követő politikai tornádó már egy másik téma. Úgy vélem, hogy a világon nem volt még olyan mértékű vita mesekönyv kapcsán, mint amilyen ezt övezte. Ellenben szükség van olyan mesekönyvre, amely olyan karaktereket mutat be, akikről nem lehet bármelyik gyerekkönyvben olvasni. Fontos, hogy olvassunk királylányokról, akik egy másik lányba szerelmesek, roma hősökről, fogyatékossággal élőkről vagy olyanokról, akiknek a családja nem hagyományos család. Ezek teljesen természetes dolgok, amikkel a gyerekek úgyis találkozni fognak. Az olvasásuk lehet gondolatébresztő, és beszélgetéseket indíthat el. A Labrisz Leszbikus Egyesület ezért is készített hozzá foglalkozásterveket, hogy akár egy tanórán is feldolgozható legyen. 

Mely kampányaitokkal sikerült leginkább megszólítanotok az embereket?

Tavaly decemberben is volt egy szivárványcsaládos kampányunk. Azt akartuk bemutatni, hogy Magyarországon is élnek szivárványcsaládok, és ennek a folytatása a jelenleg futó „A család az család” kampány. Ennek a mostaninak szélesebb az elérése és sokkal nagyobb a nézettsége. A szivárványszülők mellett ezúttal szakértők is megszólalnak figyelemfelkeltő, ismeretterjesztő és sztereotípiákat ledöntő indíttatással. 

Két évvel ezelőtt a „Legyél hangosabb a gyűlöletnél!” kampányunkban olyan eseményekhez nyúltunk vissza, mely során LMBTQI emberek ellen követtek el gyűlölet-bűncselekményt szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt. Azt akartuk közvetíteni, hogy ha bárki ennek áldozata, vagy tud valakiről, aki áldozattá vált, akkor szólaljon fel, és menjen el a rendőrségre. Azok az LMBTQI emberek, akik gyűlölet-bűncselekmény áldozatai, csak elenyésző számban fordulnak a hatóságokhoz, mert attól félnek, hogy ismét áldozattá válnak, és homofóbiával vagy transzfóbiával szembesülnének.

Mit gondoltok, mennyire elfogadó a magyar társadalom az LMBTQI közösséggel?

Egy tavalyi kutatás szerint csak a magyarok fele fogadná el gyermekét, ha megtudná róla, hogy LMBTQI. Összességében a megkérdezettek közel egyötöde próbálná orvosolni gyermeke szexuális irányultságát, vagy épp teljesen megszakítaná vele a kapcsolatot. Ezért nem meglepő, hogy egy néhány évvel ezelőtti iskolai kutatásunkban kiderült, hogy a megkérdezettek fele még egyik szülője vagy gondviselője előtt sem bújt elő. A transzneműek irányában alacsonyabb az elfogadás, ami sajnos egy világszintű tendencia. 

Korábban is terveztétek már „A család az család” kampányt, vagy a törvénymódosítás hívta életre?

Már korábban is félelmünk volt, de nyáron egyre több információt kaptunk arról, hogy az örökbefogadási törvényeket szigorítani fogják. Ezért már nyár végén elkezdtünk rajta dolgozni. Októberben megtörtént az első törvénymódosítás, ami még nehezebbé tette az egyedülállók számára az örökbefogadást. Éreztük, hogy ideje lenne már a kampány elkészülésének. Az alkotmánymódosítás benyújtásakor voltunk a célegyenesben: november 10-én adták be, és a kampányunk egy hétre rá indult el. 

Mi a kezdeményezés üzenete?

Egyszerűen az, hogy minden család család, minden gyermek gyermek, és minden gyermeket azonos jogok kell, hogy megillessenek.

A cikk folytatása a www.dearsociety.hu oldalon olvasható.