Minden homofób hangadó mögött áll egy elnyomott meleg férfi
"Rubera úr, én vagyok Ferenc pápa, kétszer is kinyomta a hívásomat, alkalmas időben telefonálok?" – ezzel hívta fel öt évvel ezelőtt a háromgyerekes, azonos nemű házasságban élő Andrea Ruberát a katolikus egyház feje. A hívő melegjogi aktivistával a gyereknevelésről, az őszinteségről és a hazugság áráról beszélget Gergely Márton, a HVG újságírója
A küldetésem az, hogy soha se hazudjak” – mondja a háromgyermekes, azonos nemű kapcsolatban élő Andrea Rubera, aki Evgeny Afineevsky rendezőnek mesélte el elsőként, milyen beszélgetést folytatott öt évvel ezelőtt Ferenc pápával. A „Francesco” című film 2020 őszén kavart nagy vihart, amelyben Rubera nyilatkozatán kívül a pápa is beszélt. A katolikus egyház feje kijelentette, hogy a homoszexuálisok is „Isten gyermekei, akiknek joguk van saját családhoz”, és lehetőséget kell teremteni, hogy az állam elismerje párkapcsolatukat.
HVG: Nehezen állt rá az interjúra, azt mondta, nem akar olajat önteni a tűzre. Megbánta, hogy a nyilvánosság elé lépett családi életével?
Soha, és ahogy a brüsszeli híreket olvasom, ennek a beszélgetésnek most jött el az ideje. Az őszinteségünk azonban a gyerekeknek szól. Hogy ők biztonságban érezhessék magukat, tudniuk kell, hogy a családjuk összetartó, szerető közösség. Pedig a hétköznapi életben sokszor könnyebb lenne kitérni a kérdések elől. Amikor két férfi tol egy babakocsit, így megy a játszótérre vagy a henteshez, akkor sokan érdeklődnek: az anyuka hol van? Mondhatnám, hogy a feleségem beteg, elvált vagyok, Dario a testvérem. Mi azonban sosem hazudunk.
HVG: Ki volt az első, akinek felfedte magát?
Isten. 2000-ben majdnem meghaltam egy motorbicikli-balesetben. Kockázatos sürgősségi műtétre készítettek fel.
Altatás előtt megszólítottam Istent, hogy többé nem akarok rejtőzni, és ha úgy szeret engem, ahogy én hiszem, hogy szeret, akkor elfogad olyannak, amilyen vagyok. Nem túlélni akartam, hanem végre élni.
A műtét sikerült, és én elhatároztam, hogy mostantól nyílt leszek. Nem kürtölöm világgá a másságom, de nem is takargatok többé semmit. Megtapasztaltam, hogy ha átadod magad az életnek, az élet is kinyílik számodra, ha eltartod magadtól, ő is elfordul tőled.
HVG: Az olaszok hogyan fogadják a hétköznapi vallomásokat?
Őrült egy ország ez, hatalmas energiával vívjuk az ideológiai háborúinkat, utcára is vonulunk miattuk. De a személyes érintkezés szintjén, minden feszültség elszáll. Nem ismerem Magyarországot, de gondolom, ott is így van. Nekünk soha sem volt rossz tapasztalatunk, sem a gyerekorvosnál, sem a sportoktatáson. Kérdések persze vannak. Leggyakrabban azt halljuk, hogyan lettek gyerekeink?
HVG: Egy teljes évig gondolkodtak a családalapításon. Mi szólt ellene?
Mindketten katolikus családból származunk. Azt tanultuk, hogy számunkra tilos a gyerekvállalás. Vannak szabályok, és azokat megkerülni nem lehet. És a félelem is dolgozott bennünk, hogy a gyereket kiközösítik majd a mi választásunk miatt. Ez szerencsére előítéletnek bizonyult.
Nem akarok papolni, de mélyen hiszek benne, hogy ha két ember szereti egymást, többet képes teremteni, mint kettejük összege. A világ kicsit jobb hely lett a gyerekeim által.
HVG: Miért volt fontos, hogy az apaságát az egyházi közösség is elfogadja?
Gyerekkorom meghatározó része volt a templomi közösség. Voltam cserkész, jártam hétvégenként hittanra, és az egyetemen is részt vettem a helyi kápolna életében. De amikor megismertem Dariót, kivonultam a felekezetből. Akkor még azt hittem nem lehet kibékíteni a vallást és a homoszexualitást. Kamaszként azért imádkoztam, hogy ne legyek meleg. De aztán a szerelem ezt felülírta.
HVG: Mi vezette arra, hogy Ferenc pápának leírja a helyzetét?
Amikor Bergoliót megválasztották az egyház fejének, és kilépett az erkélyre, elsírtam magam. Nem ismertem korábban, mégis azt éreztem, valami jó dolog történt. Mikor aztán a templomközösség, amelybe jártam, egy pápai misére kapott meghívást a Santa Martában, megkérdeztem, jöhetek-e, mert vinnék magammal egy levelet, amelyben a családomról vallok. Az foglalkoztatott, hogyan tudnánk mi öten a felekezet részévé válni. És a gyerekeknek megadni azokat a közösségi élményeket, amiket én valaha megélhettem. Ugyanakkor féltem, hogy kiközösítés vár rájuk. Vajon a plébánia be tudja fogadni a családunkat, kérdeztem írásban Ferenc pápától.
Ő pedig telefonált.
Igen, két nappal később csöngött a mobil, de mivel ismeretlen szám hívott, kétszer is kinyomtam. Harmadjára csak azért vettem fel, mert mi van, ha valami vészhelyzet alakult ki.
„Rubera úr, én vagyok Ferenc pápa, kétszer is kinyomta a hívásomat, alkalmas időben telefonálok?” – kérdezte, majd rá is tért a levelemre.
Azt mondta, pontosabban akarja érteni a problémát. Ez volt a hívásában a legemlékezetesebb. Nem elméletben beszélt, hanem konkrét segítséget ajánlott, lelkipásztori oldalról közelített felém. Azt javasolta, keressem fel a plébánost, legyek nyílt, mondjam el, mi aggaszt, és nem lesz semmi baj. Így tettem, bemutatkoztam a templomban a gyerekekkel együtt. Ők azóta is számtalan templomi rendezvényre, programra járnak. Artemisia idén cserkész lett. Nagyon büszkék vagyunk rá.
HVG: Az egyházzal szemben milyen elvárása van?
Jó lenne, ha áldásban részesülnének az azonos nemű párkapcsolatok. Ez nagyon sokak lelkiismeretét megnyugtatná, akik most vonzalmukkal és hitükkel hadakoznak. Szerintem meg is erősítené az érintettek párkapcsolatát.
HVG: Optimistának tűnik. Nem bosszantják fel azok a politikai erők, amelyek a homofóbiából akarnak népszerűséget kovácsolni maguknak?
Legjobban azok hoznak ki a sodromból, akik azzal vádolnak, hogy a gyerekeimet vásároltam. Azokra vagyok dühös, akik történeteket találnak ki rólam ahelyett, hogy megkérdeznének. Persze a politikát is követem. A nemrég még belügyminiszter Matteo Salvini és Orbán Viktor családpolitikája megegyezik.
Az különösen aggasztó, ha az alkotmányba írják bele, hogy a szemükben nem létezel. Pedig nyilván Magyarországon is vannak egyedülálló szülők, valamint gyereket nevelő, azonos nemű párok.
HVG: A magyar alkotmányt az a Szájer József írta, akinek a híre eljutott Rómáig. Rá is haragszik?
Nem én. Régóta tudom, hogy minden homofób hangadó mögött áll egy elnyomott meleg férfi. Olyan szabály ez, amely alól nincsenek kivételek. Szánalmat érzek iránta. Sejtem, milyen szörnyű lehet minden nap rejtőzködni, hogy utána csak bárokban élhesse ki vágyait. Csak beleőrülni lehet, ha valaki hermetikusan elzárja családi és szexuális életét.
NÉVJEGY: Andrea Rubera, katolikus melegjogi aktivista
„A küldetésem az, hogy soha se hazudjak” – mondja a háromgyermekes, azonos nemű kapcsolatban élő Andrea Rubera, aki Evgeny Afineevsky rendezőnek mesélte el elsőként, milyen beszélgetést folytatott öt évvel ezelőtt Ferenc pápával. A „Francesco” című film 2020 őszén kavart nagy vihart, amelyben Rubera nyilatkozatán kívül a pápa is beszélt. A katolikus egyház feje kijelentette, hogy a homoszexuálisok is „Isten gyermekei, akiknek joguk van saját családhoz”, és lehetőséget kell teremteni, hogy az állam elismerje párkapcsolatukat.
A római családból származó Rubera szerint az azonos nemű szülők egész Európában úttörőnek számítanak. Amikor iskolába járt, olyan opció még nem volt, hogy valaki saját neméhez vonzódjon. Későbbi élettársát, Dariót 1986-ban, az egyetem első évfolyamán ismerte meg, kapcsolatuk miatt húzódott vissza a templomi közösségből. Politológiát hallgatott, szerelmével egy napon, ugyanannál a professzornál államvizsgázott. Egy életveszélyes motorbaleset után, 2000-ben döntött úgy, többé nem rejtőzködik. Párjával humánerőforrás-menedzserként dolgoznak, jelenleg az egyik legnagyobb olasz vállalat összetartozásért és sokszínűségért felelős menedzsere. 2009-ben házasodtak össze Kanadában, és ott találtak egy leszbikus kapcsolatban élő nőt, aki kihordta gyerekeiket. A visszahúzódó, nemsokára 9 éves Artemisia az ő génjeit hordja, a 7 éves ikrek, a nagydumás Chloe és Jacobo élettársa génjeit. Társadalmi munkában a Camini di Speranza (olaszul: a remény útjai) nevű, a katolikus LGBTQ közösség érdekeit védő civil szervezet szóvivője.
Rómában élnek, de ha tehetik, kiszöknek Viterbóba, ahol egykoron a pápáknak is volt nyaralójuk. Az örök várostól 60 kilométerre fekvő településen töltötték a karantén hat hónapját, hobbiból paradicsomot és olívát termesztenek.
