Levelei bizonyíthatják Chopin homoszexualitását
Több férfihoz is szerelem fűzte a nagy lengyel zeneszerzőt, Frédéric Chopint. Mindezt olyan levelek bizonyítják, amelyeket eddig szándékosan rejtettek el, fordítottak vagy magyaráztak félre.
Chopin levelezéséből kiderül, hogy szenvedélyes és részben erotikus viszony fűzte több férfihoz, írja a SRF svájci rádió internetes magazinjában Moritz Weber zongoraművész, zenei író. Noha a lengyel zeneszerző homoszexualitása nem új téma, eddig kevesen hívták fel a figyelmet arra, hogy a levelezés erről tanúskodó részleteit eddig elrejtették vagy félrefordították.
Valószínűleg élete legnagyobb szerelme volt Tytus Woyciechowski politikai aktivista, agrártudós és patrónus, akinek opus 2-es Variációkat, az op. 70-es sorozat Desz-dúr keringőjét ajánlotta. Neki írta a következő sorokat is:
" Most is nálam vannak a leveleid, mint mindig. Milyen jó lesz elővenni őket, és megbizonyosodni róla, hogy szeretsz! Vagy legalábbis megnézni az írást, amely annak a kezétől származik, akit egyedül szeretek.”
Woyciechowski Chopinnek írott levelei azonban nem maradtak fenn, vagy szándékosan hagyták ki őket az archívumból. Pedig létezniük kell, hiszen a zeneszerző válaszolt rájuk. Egy 1829-es levélben például így ír: „Megkaptam a levelet, amelyben azt írod, szeretnéd, ha megcsókolnálak.”
Chopinnek valószínűleg romantikus viszonya volt Jan Matuszyński orvossal, amatőr fuvolistával is, akivel Párizs Chaussé d'Antin városnegyedében, 1834-36 között lakott együtt. „Jó okom van, hogy vele maradjak – ő jelent számomra mindent. A színházban töltjük az estéket, vagy látogatóba megyünk – vagy otthon maradunk, és csendben együtt múlatjuk az időt.”
Később, 1836-38 között Julian Fontana zongoraművészhez és kottamásolóhoz fűzte közelebbi viszony. Fontana sokat segített a zeneszerzőnek, és szenvedélyes érzelmekkel viseltetett iránta, amiként az leveleiből kiderül. A sor Antoni Wodziński szabadságharcossal és Wojciech Albert Grzymała diplomatával és bankárral folytatódik.
Weber azt is megemlíti, hogy Chopin kínosan figyelt arra, hogyan mutatja magát a szélesebb nyilvánosság előtt. Sok zenetudós egyre inkább úgy tartja, a férfiruhákban járó, szivarozó George Sanddal való kapcsolata inkább volt plátói szerelem, mint erotikus viszony.
A zeneszerző és Tytus Woyciechowski kapcsolatáról néhány oldalnyi szó esik Alan Walker monográfiájában is – a Rózsavölgyi kiadásában a 163-167. oldalon –, sőt a szerző még a homoszexuális viszonyt is felveti. Az efféle szemelvények után nem is alaptalanul: „Nem szereted, ha csókollak. Ma engedd meg nekem” – írja a fiatal Chopin. – „Nem akarok a hírekről írni, csak téged simogatni.” – „Úgy teszem félre a leveleidet, mint a szeretőm szalagját.”
Walker „kényelmetlenül érzékinek” minősíti a fenti sorokat, és a lengyel nyelv költőiségének tulajdonítja őket. Ugyanakkor mintha nem lenne biztos a dolog felől, elismeri, hogy az alábbi, Chopin által írt levélrészletet nehéz máshogy magyarázni, mint az erotikus vonzódással:
„Megyek mosakodni, ne csókolj most, mert még nem mosakodtam. – Te? Ha bizánci olajokkal kenekednék, akkor sem csókolnál meg, ha delejes hatásommal rá nem kényszerítenélek. Van valamiféle erő a természetben. Ma velem fogsz álmodni, azt, hogy csókolsz. Meg kell fizetnem Neked azért a mocskos álomért, amelyet ma éjjel küldtél rám.”
A monográfia egyik lábjegyzetében (166. oldal) szerepel, hogy Arthur Hedley Chopin válogatott leveleinek angol kiadásában javarészt kihagyta az ilyen és ehhez hasonló részleteket, és a lengyel nyelv túlfűtöttségének tulajdonította őket. Pierre Azoury zenetudós viszont joggal vetette fel, hogy ha Chopin csak azért írt így Titusnak, mert a szláv nyelvek így fejezik ki a barátságot két férfi között, vajon miért nem írt hasonló stílusban más barátainak a zeneszerző.
Moritz Weber szerint Chopin szexuális irányultsága kényelmetlen lehet a Varsói Chopin Intézet és a hivatalos lengyel kultúrpolitika számára. Egy férfiakhoz vonzódó zeneszerzőre ugyanis nem lehet keresztény-nemzeti kulturális identitást építeni.
Hogy férfiakhoz vagy nőkhöz vonzódott-e Chopin, az természetesen egészen mindegy a zene kérdésében. De ha több kutató szándékosan siklott el árulkodó életrajzi részletek felett, azzal nem a művész magánéletére legyintettek a művészet nevében, hanem a magánéletét hamisították meg, hogy a kultúrát ideologizálni tudják.
