Queer Budapest: egy könyv, a főváros meleg és transz múltjáról

Egy amerikában élő magyar egyetemi adjunktus írta meg az ország szivárványos történetét.

A közösségi médiának köszönhetően értesültem róla, hogy augusztusban megjelent Kurimay Anita "Queer Budapest" című könyve, amely a magyar főváros múltjának egy érdekes szegletébe kalauzolja el az olvasókat. Bár a melegséget, biszexualitást és transzneműséget ezek ellenzői szeretik úgy beállítani, mint valamiféle modern, a hanyatló nyugatról beszivárgó hóbortot, ez nem is állhatna távolabb az igazságtól.

Kurimay Anita a pennsylvaniai Bryn Mawr College adjunktusa, szakterülete a modern európai történelem, azon belül az Osztrák-Magyar Monarchia, emellett azonban foglalkozik a szexualitás, a nők és a gender történetével, a szélsőjobb politikai konzervativizmusával, illetve a sport és a pszichoanalitika történelmével is. A szakemberrel Zoomon keresztül készítettünk interjút.

- Mielőtt belevágnánk a könyv boncolgatásába, kérem, árulja el az olvasóinknak, hogyan lett egy amerikai egyetem munkatársa.

- Budapesten nőttem fel, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba jártam. Ekkor még versenyszerűen teniszeztem, ez hozta meg számomra a lehetőséget, hogy utazhassak, így 16 éves koromban magántanuló lettem. Kétszer egy hónapot töltöttem Japánban, aztán két évig Ausztráliában éltem. Nagyon sok érdekes élménnyel gazdagodtam, mert akkor még elég furán néztek egy európai nőre, aki egyedül elmegy Japánba, hogy ott különböző családoknál lakjon. Ausztráliában pedig én csodálkoztam el, amikor egy olyan családba kerültem, ahol az apuka mosogatta el az edényeket, ez Magyarországon akkor még szokatlannak számított.

A tenisz elég jól ment, párosban, a 18 év alattiaknál a világ élvonalában, a top tízben voltam, így Ausztráliából megpályáztam egy amerikai ösztöndíjat. Így kerültem a Berkeley-re, ahol az akkor még tömegkommunikációnak (mass communication) nevezett szakra kezdtem el járni. Végül két szakot is elvégeztem, a történelem volt a másik, közben persze a tenisszel is foglalkoztam: többszörös, úgynevezett All American „válogatott” is voltam, ami azzal is járt, hogy a Berkeley kifizette a további tanulmányaimat. Ez a London School of Economics gender és társadalompolitika szakát jelentette. Ezután hazamentem Magyarországra és egy évet dolgoztam Göncz Kinga idején az Esélyegyenlőségi Minisztériumban, ahol a prostitúcióval és az úgynevezett védett házakkal foglalkoztam. Az ottani főnökeim kérdezték, hogy miért nem próbálkozom egy amerikai PhD-vel, mert akkor több lehetőségem lenne ezekkel a témákkal kapcsolatban. Így kerültem a Rutgers egyetemre, ahol kifejezetten erős a genderrel és a nők történelmével kapcsolatos oktatás. Itt szereztem meg a PhD-met is, egy magyar történelemmel foglalkozó szakember, Paul Hannebrink felügyelete alatt.

- Ha jól tudom, ez már a nemrég kiadott könyvének a témájával foglalkozott…

- Igen, akkor még az volt a címe, hogy 'Sex in the Pearl of the Danube', azonban a kiadóm, a University of Chicago valami rövidebbet szeretett volna, így lett végül " Queer Budapest" a könyv címe.

- Mielőtt beleugornánk a könyvbe, járjuk körül egy picit a queer fogalmát, ez a szó ugyanis az Egyesült Államokban és angol nyelvterületen ismert, de Magyarországon kevésbé használt kifejezés, mint akár a gender, akár az LMBTQ többi „betűje”. Mit jelent pontosan a queer?

- Mint sok más, a homoszexualitással kapcsolatos kifejezés, annak idején a queer is pejoratívnak számított, viszont épp az LMBTQ-aktivisták „foglalták vissza”, pozitív jelentést kapcsolva hozzá, identitási kategóriaként. Queernek lenni körülbelül annyit jelent, mint nem heteronormatívnak. Ez már a hatvanas éveket követő identitáspolitikai küzdelmek része volt, mivel az AIDS-krízis miatt rengeteg negatív felhangú diskurzus kezdődött a homoszexualitás körül. Ebben a környezetben a queer egy harcias, de pozitív identitást, hozzáállást jelentett. Ugyanakkor, van egy másik, akadémiai jelentése is, aminek több évtizedes története van. Nagyon röviden, a nem normatív szexualitást tömörítő szó, ami nem csak identitást, hanem aktust is jelent.

- A nem normatív ez esetben azt jelenti, hogy beleértendő a queerbe például a BDSM világa is?

- Attól függ, milyen kontextusban beszélünk a témáról. Mielőtt a BDSM-ről és a fetisizmusról azt mondták volna, hogy ez is egyfajta identitás, azelőtt a queer magába foglalta ezt is, szerintem. Vagyis, minden olyasmit, ami nem szokványos, ami nem passzol a vallás által előírt prokreatív normához.

- A University of Chicago weboldalán olvasható ajánló szerint Budapest a századfordulón egy pezsgő kozmopolita nagyváros volt, féktelen közösségi szexuális kultúrával és robusztus meleg szubkultúrával. Mit jelent ez pontosan, mennyire voltak szabadosak a XIX. század végén, a XX. század elején a budapestiek?

- Azt mondanám, hogy Budapestre – az EU nagyvárosaival együtt nézve – a XIX. század elhozta a tömegkultúra virágzását. Az infrastruktúra fejlődésével, az olcsó újságok megjelenésével és a jelentős migrációval a főváros a leggyorsabban növekvő európai nagyváros volt, Berlin után. Sokan költöztek Budapestre vidékről is, közülük pedig sokan egyfajta felszabadulásként élték ezt meg, nem véletlen, hogy nagyon felpörgött a prostitúció és általában a szexipar. Ez az időszak a virágzó szexualitás kora volt, mai szemmel nézve meghökkentően liberális szexuális kultúra volt jellemző a fővárosra. Itt azért bejön a képbe a gender szerepe is, mert ez az előző állítás természetesen a férfiakra vonatkozott. Mikszáth regényeiből és a többi kortárs írásból tudjuk, hogy a magyar dzsentrik számára ebben az időszakban a férfivá válás egyet jelentett a prostituáltak felkeresésével. Ugyanakkor a prostituáltak imidzse is más volt mint ma, akkor teljesen elfogadott részei voltak a nagyvárosi – de akár kisvárosi – társasági életnek.

- Eddig világos, de hol van ebben a felállásban az a liberális szexualitás, amit említett?

Nagyon érdekes, hogy a századfordulón a férfiak aktív szexualitása megkérdőjelezhetetlen volt. Mindenki számára egyértelmű volt, hogy a férfiak szexuális lények, ezzel szemben egy tiszteletreméltó nőnek nem lehettek vágyai. Aktív szexuális vágyai és élete legfeljebb a prostituáltaknak lehetett, hiszen ők tisztességtelen nőként voltak számon tartva. Viszont, a homoszexualitásra rátérve, akkor ez még nem számított identitásnak, egyszerűen olyan férfiakról volt szó, akik más férfiakkal is érintkeztek szexuálisan. Abban az időben azonban egy ilyen aktív szexuális aktus nem kérdőjelezte meg a részt vevők szexualitását vagy a férfiasságukat. A szexualitás és az identitás között nem volt ilyen szoros a kapcsolat, a homoszexualitás sem a köztudatban, sem orvosi vagy jogi ügyekben nem volt tényező.

- Mi a helyzet a nők homoszexualitásával ebben az időben?

- Teljesen más eset, amire a választ a szexualitáshoz való kulturális hozzáállás különbségeiben kereshetjük. Akadnak olyan történészek, akik szerint a XIX. században a nők között nem nagyon volt szexualitáson alapuló együttlét, hiszen a nők maguk sem tudták, hogy ők szexuális lények. Erre én azért azt mondanám, hogy igaz lehet, biztos sok ilyen volt, de nem kizárólag.

- Mi a helyzet a transznemű, transzszexuális emberekkel, ebben az időszakban? A korabeli fotók között keresgélve lehet találni olyanokat, amin például férfinak öltözött nőket láthatunk.

Ebben az esetben nagyon fontos a kontextus. Elképzelhető, hogy egy nő ebben a korban azért öltözött férfinak, mert éppen munkát keresett, így pedig könnyebben talált állást és esetleg több pénzt is kapott. Ugyanakkor, például egy transz férfi esetében, vagy a leszbikus kapcsolatoknál nagyon fontos volt az osztály-hovatartozás. A magasabb társadalmi osztályokban elvárták a normaalapú öltözködést, a felső középosztálybeli nők legalább a kinézetükben igyekeztek ehhez tartani magukat. A normatörés az ő esetükben ott volt, ha nem mentek férjhez. Egy férfi esetében ez is sokkal elfogadottabb volt, a nőkre sokkal nagyobb társadalmi nyomás nehezedett, hogy házasságot kössenek.

A cikk folytatása itt olvasható.

Információink szerint a könyv egyelőre Magyarországon nem kapható.