"Csak apád meg ne tudja!" - ezért költözik el sok meleg fiatal a szülővárosából Budapestre

Melegnek lenni, és főleg felvállalni még mindig nem egyszerű Magyarországon. Különösen igaz ez Budapesten kívül, ahol sok fiatal érzi úgy, hogy szexuális identitása miatt a kiközösítik - vagy kiközösítenék, ha felvállalná másságát. Ezért döntenek sokan úgy, hogy fővárosba költöznek, ahol nyíltan felvállalhatják identitásukat, így azonos nemű párkapcsolatukat is.
Három fiatal mesélt nekünk arról, hogy milyen melegként felnőni egy kistelepülésen, fel merik-e vállalni nemi identitásukat szüleik előtt, és hogy milyen különbségeket látnak vidék és főváros között. Megszólalóink nevét, kérésükre megváltoztattuk.

Anna, 24
Anna a Vajdaságból, Szerbiából jött Magyarországra. Szülőfaluja nagyon kicsi, mindössze pár százan lakják. Mivel itt mindenki ismer mindenkit, egy kósza pletyka is nagyon könnyen visszajut az egész közösség fülébe. Ezért Anna elmondása szerint a mai napig "titkolózósan" él - annak ellenére is, hogy lassan három éve párkapcsolatban él egy lánnyal.

Noizz: Mennyire tudod megélni szülőfaludban a szexuális irányultságodat?

Bár már egy ideje tudom magamról, hogy mi a helyzet – szexuális irányultságommal kapcsolatban –, nem nagyon tudtam kinyílni otthon.

Anyukám tudja a dolgot, de nem éppen elfogadó, megbékélt annyival, hogy ő erről nem szeretne tudni és a szőnyeg alá lett söpörve az egész.

Apukám viszont annyira konzervatív, hogy nem tudhatja meg.
Ha mégis megtudná, az nagyon sok mindent hozna magával a mi kapcsolatunkban és a családi életben, valószínűleg anyuval való házasságába is belefolyna az egész.

Érdekes, mert ezt sokan nehezen értik meg: annak ellenére, hogy külön élek tőlük, van egy olyan családi viszony, amely nem engedi meg, hogy bizonyos dolgokat felvállaljak, megtegyek. Az öcsém tudja egyedül, ő teljesen rendben van a dologgal, egyáltalán nem zavarja, nagyon pozitív visszajelzést kaptam tőle, amikor beavattam.

Te mit gondolsz, miért nem tudják elviselni a szüleid, hogy homoszexuális vagy?

Abból adódóan, hogy kicsi a falu, nagyon adnak mások véleményére. Mivel a lakosok nagy része idős, kiülnek az utcára pletykálni és nehéz, hogy ne beszéljenek olyanokat, amik ne bántanának engem vagy a családomat. Nagyon konzervatívak, de nem vallási okok állnak a hozzáállásuk mögött.

Édesapám egyszerűen nem egy “nagyvilági” beállítottságú ember. Szerintem úgy lát engem, mint aki kevésbé családcentrikus, inkább karrierista nő lesz, aki megy a maga útján. Nagyon szerető ember egyébként, nagyon jó apa, lehet benne bízni, bármikor segít ha megkérem, de van olyan dolog amit ő már képtelen elfogadni.

Nagyon sokan tanácsolták, hogy minél előbb mondjam el neki, de nagyon félek a következményektől. Mert ha én nem is tapasztalom majd, ők nap mint nap szembesülnének a következményekkel, és nem szeretném, hogy szenvedjenek otthon, amíg én itt élem az életemet.

Tehát a család a fő táptalaja a coming outtól való félelmednek?

Leginkább igen. Anyukám is úgy tudta meg, hogy talált egy virágcsokrot a kollégiumi asztalomon, majd nagyon nagy mosollyal kérdezte, hogy a lakótársam kaptam-e?

Mondtam neki, hogy nem, erre még nagyobb mosoly nyílt az arcán, aztán elmondtam neki, hogy lányról van szó, és ezután teljes káosz. Leült az ágyra, sírógörcsöt kapott, a nap hátralévő részében pedig sétáltunk a városban, ebédeltünk, de két szót sem váltottunk egymással.
Ezt nem akartam újra meg újra átélni és egyébként neki is az volt az egyik első reakciója, hogy csak apád ne tudja meg.
Ez volt az elsődleges félelmem, de magamban is kételkedtem, hogy életem végéig így fogok-e érezni. Ha összejövök egy lánnyal, nem fogom-e azt mondani neki idővel, hogy valami vagy valaki mást akarok. Azzal tisztában voltam, hogy évek óta vonzódom a lányokhoz, de egy komoly párkapcsolatban elbizonytalanít az újdonság és a felelősség.

Szegeden voltál egyetemista, ami egy elég nagy város. Itt mennyivel volt könnyebb megélni a szexualitásod?

Az a baj, hogy közel van a határhoz és nagyon sok ismerősöm jött a városba egyetemre, ami meggátolt abban, hogy aktív életet éljek az LMBTQ-közösségben. Nem mertem lépni, pedig lett volna lehetőség, de még csak addig sem jutottam el, hogy megnézzem, milyen helyek vagy események vannak. Mindig is megvolt bennem a kíváncsiság, csatlakoztam Facebookon egy zárt körű csoporthoz, ahol meglepődtem mennyien vannak körülöttem. Később hallottam, hogy volt egy meleg szórakozóhely Szegeden, ami bezárt addigra, mire be mertem volna vállalni, hogy meglátogassam.

Miután belementem a mostani párkapcsolatomba, nagyon felbátorodtam: igenis büszke vagyok rá és nem akarok szégyenkezni emiatt, van egy közel tökéletes párkapcsolatom és ezt nem akarom eltitkolni az emberek elől.

Ezért elkezdtem megnyílni olyan emberek előtt, akikről tudtam, hogy nincsenek kapcsolatban olyanokkal, akik hazavihetik a hírt.

Már Szegedről is elköltöztél és a fővárosban élsz. Nagy a kontraszt Budapest és Szeged között?

Nagyon érződik a különbség. Kimegyek az utcára és az emberek úgy öltözködnek ahogy akarnak, úgy viselkednek ahogy akarnak. Rengeteg lány és fiú párt látni kézen fogva, amivel Szegeden nem találkozol. Nekem ez hihetetlenül jó érzés. Pont a múlt héten voltunk akusztikus koncerten a barátnőmmel, ami után egy DJ beállt a pultba. Maradtunk még egy kicsit, ráhangolódtunk, elkezdtünk táncolni, és észrevettem hogy az egyik oldalamon fiúk, a másikon lányok táncoltak együtt. Nagyon felszabadító élmény volt. Aztán másnap beszélgettünk az estéről, hogy hát ilyen Pest, ez itt teljesen természetes viselkedés, de kiderült, hogy egy melegbuli volt.

Szegeden eszembe sem jutott volna, hogy egy ilyen csak úgy megtörténhet, biztos sejtettem volna, hogy van valami a háttérben. Viszont itt a félelem is nagyobb, villamoson is gyakran félünk megfogni egymás kezét, nem úgy nézünk egymásra, próbálunk vigyázni erre, főleg az éjszakai életben.

Előfordult már, hogy inzultus ért téged?

Szerencsére még nem ért olyan dolog, ami megmaradt volna a lelkemben sérülésként. Egyszer volt, hogy a szegedi borfesztiválon utánunk kiabáltak, hogy “buzik”, amiért kézen fogva sétáltunk.

De félek tőle, mert a barátnőmet már érte komolyabb dolog, és ezért ő az, aki inkább elengedi a kezem neccesebb szituációkban.

Vannak elképzeléseid a jövőre nézve, hogy mikorra szeretnéd akár teljesen felvállalni magadat?

Kommunikáció szakon végeztem, és a diplomámhoz filmet akartam forgatni az idei Pride szervezéséről, közösségéről, de ezt sajnos a járványhelyzet miatt el kellett csúsztatni. Van egy idősebb, operatőr tanárom, aki megkérdezte, hogy miért nem zárom a videót egy coming outtal? Ezen nagyon sokat gondolkodtam, elkezdtem tervezgetni, hogy ezt hogyan tudnám megcsinálni, de a jelen helyzetben nyertem egy évet ezzel a döntéssel. A filmekben ez biztos könnyen menne, a való élet félelmetesebb.

Áron, 34
Áron egy tiszántúli kistelepülésen nőtt fel, ám otthon nem igazán tudott baráti kapcsolatokat kialakítani. A MyVIP nevű közösségi oldalon keresztül ismerkedett meg az emo szubkultúrával, ami miatt rendszeresen feljárt Budapestre találkozókra, bulikra.

Állítása szerint ebben a közegben lehetett igazán önmaga, hiszen itt tetszése szerint öltözködhetett, valamint a nemi identitás kérdését is lazábban kezelték. Áronnak 18 éves koráig női partnerei voltak, aztán miután 20 évesen Budapestre költözött, összejött egy sráccal, akivel viszonylag hamar össze is költöztek, majd 5 évig együtt voltak.

Noizz: 18 éves korod előtt nem is sejtetted, hogy inkább a fiúk érdekelnek?

Áron: Volt egy nagyon közeli barátom azon a településen, ahová középiskolába jártam, sokszor aludtunk egymásnál. Egy darabig sokan hitték, hogy együtt vagyunk, de nem történt köztünk semmi. Amikor elterjedt, hogy járunk, sokan szekáltak minket, főleg az iskolából, de aztán ez idővel elmúlt.

Egyszer egyébként csókolóztunk egy buliban, amikor nagyon berúgtunk. Nem is emlékeztünk rá, csak a többiek mesélték. Ezután megbeszéltük, hogy próbáljuk ki józanul is, de úgy nem volt olyan jó, úgyhogy elhessegettük a gondolatot, hogy melegek lennénk. Ezután persze sokan nevettek rajtunk, de elvicceltük a dolgot és nem viselt meg.

Milyen az LMBTQI+ emberek megítélése a szülővárosodban és a családodban?

Nálunk vidéken nem annyira elfogadott, ha valaki meleg, nem is voltak ott meleg srácok, akiket ismernék. Egy embert tudok, aki nyíltan vállalja az identitását, de ő nem meleg, hanem transznemű. Egyébként a mindennapokban is nőként él, a helyi boltban vagy kocsmában dolgozik. Nagyjából már elfogadták az emberek, de azért a háta mögött eléggé elítélik szerintem.

A bátyám meglehetősen homofób, ezért sem coming outoltam otthon. Szokott buzizni is embereket, de már olyasmiért is, ha valaki például rózsaszín pólót hord vagy kicsit jobban ad magára, mint az átlag. Nem is beszéltem vele sosem a homoszexualitásról, mert nem lehet. Egy gyárban dolgozik, 8 általánost végzett, ledolgozza naponta a 8-10 órát, aztán otthon kocsit szerel vagy ilyesmi, halmozza a tárgyakat, semmi más nem érdekli. Egyáltalán nem nyitott, nem utazik, nem akar sehova se elmenni otthonról. Persze volt Budapesten, de nem érezte jól magát.

Anyukám viszont elfogadó, ő jóban is volt azzal a transznemű emberrel, akit említettem. Neki lehet, hogy egyszer el fogom mondani, hogy meleg vagyok.

Nem is sejtik, hogy meleg vagy? Nem szoktak olyasmivel jönni, hogy mikor viszel már haza egy lányt?

Nem nagyon kérdezgetik, néha rákérdeznek, de alapvetően nem szívesen mesélek a magánéletemről. Valamennyire látszik rajtam, hogy nem vagyok hetero, de ők inkább csak azt gondolják, hogy ilyen kis művészlélek vagyok.

Nem okoz gondot, hogy az életed egy részét el kell titkolnod?

Egyáltalán nem. Teljesen külön tudom választani az itteni és az ottani életemet,
illetve nem is közeli a kapcsolatom a családommal, nem érzem fontosnak, hogy tudják, hogy meleg vagyok, anyámon kívül. Ritkán járok le, általában csak karácsonykor, vagy amikor anyám is hazajön. Bátyámékkal Facebookon se nagyon beszélünk.

Ki vagyok békülve a jelenlegi helyzettel, nem is akarom, hogy téma legyen a nemi identitásom, vagy hogy beszélni kelljen róla. Ha kiderülne, hogy meleg vagyok, akkor biztos nagyon kíváncsiak lennének, hülyeségeket kérdezgetnének, hogy például ki a fiú, ki a lány. Az ilyesmi szerintem zavarna.

Látsz bármi változást a szülővárosodban? Nyitottabbak, elfogadóbbak lettek az emberek az elmúlt években?

Szerintem semmi változás nem történt, van Budapest, meg vidék. Akkora kontraszt van a kettő között, hogy aki meleg, az Budapesten kívül nem nagyon tudja úgy élni az életét, ahogy szeretné. Itt például, ha megfogod a párod kezét, akkor nincs nagy baj, kivéve, ha olyan környéken jársz, akkor lehet, hogy beszólnak, de nekem nincs rossz tapasztalatom.

Peti, 37
Peti Kecskeméten nőtt fel, 2007-ben, 24 éves korában költözött Budapestre. Az általános iskola végére már tisztában volt vele, hogy meleg. Elmondása szerint nem szexuális orientációja miatt döntött a költözés mellett, ám ez is hozzájárult, hogy végül a fővárosba jöjjön.

"Amikor felvettek főiskolára, végre ide költözhettem, ahol buli van, meg szex meg minden" - vallotta meg a váltásról.

Noizz: Milyen volt vidéken megélni a homoszexualitást?

Peti: Vidéken sokkal kevesebb a meleg, mert mindenki elbújik, vagy legalábbis így volt, amikor még otthon éltem - de amennyire tudom, ez még most is ez a helyzet. A társkereső alkalmazásokon van egy-két idősebb ember, de a fiatalok nincsenek sehol, mert vagy mindenki Budapestre jön, vagy félnek, hogy a szüleik megtudják. De erre mindig azt mondom, hogy ha anyád meg apád nézi a GayRomeot, akkor ott nagy baj van [ez egy társkereső app, gyakorlatilag a meleg közösség Tindere - a szerk.]

Ez sokaknak alapvető probléma, de én ettől sose tartottam. Egyszer megzsaroltak azzal, hogy elmondják anyámnak. Mondtam, hogy oké, csak úgy hívd fel, hogy én is halljam, mert kíváncsi voltam, mit mondana. Addigra persze már tudták otthon, hogy mi van.

Akkor ez azt jelenti, hogy a költözés előtt nem igazán volt lehetőséged ismerkedésre?

Azért Kecskeméten is sikerült összejönnöm egy-két sráccal, volt egy kapcsolatom, amit talán párkapcsolatnak nevezhetünk.

Amikor felköltöztem Budapestre, akkor kaptam egy tanácsot a lakótársamtól, a legjobbat, amit életemben kaptam: amint a szüleim kimentek az ajtón azt mondta, hogy ne pakoljak ki, hanem azon nyomban regisztráljak a GayRomeora.

Ért valaha valamilyen atrocitás a nemi identitásod miatt?

Nekem soha sehol nem volt negatív tapasztalatom amiatt, hogy meleg vagyok. A barátaim nem közösítettek ki és nem is piszkáltak. Akik pedig nem a barátaim, azokkal nem kerültem kapcsolatba, így nem érhetett atrocitás.

A legnagyobb negatívum ami történt egy nagyon jó cimborámhoz kötődik. Az volt a mániája, hogy ha mentünk valahova bulizni, akkor mindig rengeteg embert hívott és amikor mondogatta, hogy kik lesznek még ott, akkor többször is elkövette azt a hibát, hogy azt mondta, hogy "meg a Peti, aki meleg".

Olyan embereknek, akik nem ismertek, nem kerültek sose kapcsolatba melegekkel, azoknak azt mondani, hogy ott lesz egy meleg, az garantáltan azt jelenti, hogy nem is fognak megismerkedni. Kezet fogtak, de húzták is el a kezüket, mert nem tudták, hogy miről van szó. Ez többször megismétlődött és nagyon rosszul esett.

Mindig úgy voltam vele, hogy először legyünk barátok, és ha lesz akkora bizalom, el tudom majd mondani.

Azt nem szeretem, amikor valaki azzal kezdi, hogy bemutatkozik, majd hozzáteszi, hogy "és meleg". 

Volt olyan Kecskeméten, hogy valakiről köztudott volt, hogy nem heteroszexuális és ezért másképp viszonyultak hozzá az emberek?

Persze, de nekem kapóra jött, mert így megtudtam, hogy az adott embernél lehet próbálkozni. De nem bántottak senkit, csak voltak ezek a megjegyzések, hogy "jaj, tudod, a homár".

Mekkora különbségeket tapasztalsz Budapest és vidék között melegként?

Akkoriban, amikor felköltöztem, óriási különbség volt a vidék és Budapest között és most is: ebből a szempontból is nagyon főváros-centrikus az ország. Itt minden van, de minden csak itt van. Meleg szórakozóhelyek, meleg bárok, programok - ezeket csak Budapesten találsz az országban. Vidéken is vannak próbálkozások, de minden befullad, mert senki sem megy, 2-3 emberért pedig nem éri meg ilyesmit szervezni.

Budapesten például, ha nézel olyan alkalmazást, ami mutatja a melegeket a közeledben, akkor már pár száz méterre lesz valaki, elmész Kecskemétre és 20 kilométerre van a legközelebbi, akinek mondjuk még profilképe sincs.

Szerintem ezek a dolgok még ma is így vannak, illetve a szülővárosomról tudom, hogy minden változatlan. Csak az marad ott, aki valami miatt nem tud felköltözni Budapestre.

Látsz változást abban, ahogy a melegekhez viszonyulnak Budapesten?

Eltelt 10 év, mióta ideköltöztem, mostanra, ha nem meleg buliba mész, akkor is tele van a hely melegekkel. Teljesen nyíltan, fiúk smárolnak egymással, ami régen elképzelhetetlen volt.

A melegekkel már csak vidéken van problémája az embereknek, amikor 4-5 éve homofób szervezetek tüntetést rendeztek itt, randalíroztak, akkor 2-3 alkalom után rájöttek, hogy ez vidéken menő, de ha feljönnek Budapestre, akkor senkit sem érdekelnek.

Itt mindenkinek van már legalább egy meleg barátja, ezért nem vevők az emberek arra, hogy azt ordítsák az utcán, hogy »pusztuljanak a buzik«.

És vidéken változik a helyzet szerinted?

Lassan. Teljesen másképp gondolkodnak ott az emberek: kilépsz Pest megyéből és olyan, mintha másik országban lennél. Mostanában sokat járok vidékre munka miatt, rendszeresen buziznak, mert nem tudják, hogy érintett vagyok. De engem ez nem bánt, nem veszem magamra, mert csak általánosságban csinálják, nem rám mondják.

A legtöbb emberben azért van annyi tisztelet, hogy ha tudják, hogy valaki meleg, akkor előtte nem mondják, csak a háta mögött. Ezt általában azok csinálják, akik nem tudják, hogy miről van szó, mert egy meleget sem ismernek, csak ezáltal tudnak egy csoporthoz tartozni. Itt Budapesten épp ezért nincs ez, mert mindenki ismer homoszexuálisokat.

Akik most tizenévesek vidéken, azok a média hatására sokkal lazábbak, az ő barátaik mernek coming outolni. És ezzel szélesedik a kör, egyre több embernek lesznek nyíltan meleg ismerősei, így egyre kevesebb a buzizás.

Forrás: Noizz.hu

(Kép: Getty Images Hungary)