A meleg párok életét is megnehezítette a koronavírus
POZSONY | Hogyan érintette a határzár a LGBTI-közösség tagjait? Hova vezethet, hogy a jogrendünk nem vesz tudomást a szivárványos családokról? Mi kell ahhoz, hogy társadalmunk felébredjen, és előítéletek nélkül nézzen a többségtől eltérő nemi irányultságú emberekre? A pozsonyi Pride hetén erről is beszélgettek a fővárosban.
A koronavírussal együtt járó krízis még inkább kiemelte a társadalom sebezhetőbb rétegének érzékenységét. Bár az óvintézkedések valamilyen módon mindenkit érintettek, az eleve hátrányosan megkülönböztetett csoportoknak még több nehézséget okoztak.
Christián Havlíček, az inPoradňa nevű, elsődlegesen az LGBTI-közösség tagjai számára létrehozott tanácsadói központ munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a tavaszi hónapokban a hazai kórházakban érvényben lévő óvintézkedések különösen érzékenyen érintették a transznemű embereket. Mint mondja, a nemi helyreállító műtétet normál körülmények között is hosszas várakozás előzi meg, a karantén alatt azonban kizárólag a sürgős műtéti beavatkozásokat végezték el, így a transzneműeknek tovább kellett várniuk a műtétre. „Sokan vannak, akik Csehországba utaznak a beavatkozás miatt, és a határzár miatt leállt a hormonterápiájuk” – mutatott rá Havlíček.
„Az ország keleti részén rosszabb a helyzet” – teszi hozzá Zara Kromková, aki a kassai Prizma nevű tanácsadói központban dolgozik, ahol szintén a LGBTI-közösségnek nyújtanak tanácsadást. „Vannak, akiknek egy poprádi vonatjegy kifizetése is gondot okoz, nemhogy egy pozsonyi beavatkozás. Évekig spóroltak, és most még tovább kell várniuk” – mondja Kromková, aki kiemeli a transzneműek ebből fakadó tehetetlenségét. Hozzátette, központjukban jelentősen visszaesett a tanácsadást kérők száma a karantén alatt. „Azt gondolom, általánosságban is keveset beszélünk arról, hogy mit jelent »a biztonságos hely«” – részletezi.
Pluszok, mínuszok
Úgy véli, hogy sokan kényszerültek hónapokig olyan környezetbe, ahonnan még csak hívni sem tudták a központot. Ezt Havlíček csak megerősíteni tudja. „Vannak, akik annak ellenére voltak kénytelenek otthon maradni, hogy ott nem fogadják el őket” – mondja. Hozzátette, hogy sok embernek fel kellett függesztenie a korábbi zaklatások miatt szükségessé vált pszichoterápiát is. Különösen kegyetlennek tartja, hogy egyes országok visszaéltek a helyzettel, és a transzneműekre vonatkozóan hátrányos törvényeket fogadtak el.
Havlíček azonban egy pozitívumot is kiemel. „A karantén alatt mindenkinek lehetősége volt kicsit lelassulni, egyedül lenni. Ez segíthetett a szexuális irányultság felismerésében” – magyarázta.
Hátrányos helyzet
A krízishelyzet a szivárványos családokat is új helyzet elé állította. Lucia Plaváková ügyvéd szerint gyakorlati akadályok gördültek az útjukba, amelyeknek egy része már hosszú távú probléma, de a karantén ideje alatt csúcsosodott ki igazán. Mivel Szlovákiában az egynemű pároknak nincs engedélyezve sem a házasságkötés, sem a bejegyzett élettársi viszony, közösen nevelt gyermekük anyakönyvi kivonatában csak az egyik fél lehet megjelölve mint törvényes képviselő. Ezért kiéleződött a kérdés, mi lesz a gyerekkel, ha az egyik szülő beteg lesz. A fentebb már említett okoknál fogva pedig az azonos nemű párok tagjai nem kaphatnak tájékoztatást a másik fél egészségi állapotáról sem.
„A másik csoportba azok a problémák tartoznak, amelyeket a kormány óvintézkedései okoztak. Külföldi állampolgárok nem léphettek be az országba, és bár házastársak és gyereket közösen nevelők kaptak kivételt, ez a szivárványos családokon nem segített” – magyarázza a Progresszív Szlovákia színeiben politizáló jogász, aki szerint a jelenlegi jogi keretek között nem lehetett megoldást találni az ilyen problémákra. „A jog nem látja a szivárványos családokat” – teszi hozzá.
Kilépni az árnyékból
Mindhárom szakember egyetért abban, hogy ha a LGBTI-közösség tagjai láthatóbbá válnának és mindenki érzékelhetné, hogy ugyanolyanok, mint a többségi társadalom, az pozitívan befolyásolhatná a róluk szóló diskurzust. Plaváková szerint mindezt az is segítené, ha a magas pozíciókban lévő politikusok vagy köztisztviselők is nyilvánosan vállalnák szexuális orientációjukat, és ha hallhatóbbá válnának a támogató és segítő megnyilvánulások. Kromková arra hívja fel a figyelmet, az, hogy a közösség tagjainak élete milyen irányban változik, a társadalmi diskurzustól is függ.
