Feszülő bőrnadrág,farmer, és egyenruha
Ma ünnepelné 100. születésnapját Touko Valio Laaksonen ,közismert művészi álnevén Tom of Finland, finn képzőművész.(Kaarina, 1920. május 8. – Helsinki, 1991. november 7.).
Mi a közös Freddy Mercuryban, a Village People zenekarban, a Rendőrakadémia-filmekből ismerős Kék Osztriga bár tangózó, bőrmellényes, bőrsapkás, szőrös mellű táncosaiban?
Valószínűleg mindegyikük másképp nézne ki, sőt lehet, hogy nem is létezne, ha az 1920-30-as években a dél-finnországi Turku közelében fekvő kis falu, Kaarina tanárházaspárjának széltől is óvott, művészi hajlamokkal megáldott kisfia nem kezd el a szomszéd parasztfiú, az izmos Urho (a név jelentése finnül: hős) után leskelődni az ablakból, és nem kezdi rajzba önteni eltitkolt fantáziáit.
Ő volt Touko Laaksonen - vagy ahogy többen ismerik Tom of Finland - akit a feszülő bőrbe, farmerbe, egyenruhába öltöztetett, dagadó izmú, szuperférfias meleg férfi zsánerének megteremtőjeként tisztelnek világszerte.
Az 1920-30-as években a maihoz képest sokkal kevésbé volt elfogadó a társadalom a melegekkel szemben. Touko Laaksonen szégyellős fiúként magára maradt környezetében szokatlan vágyaival, amelyeket szobája rejtekében, rajzban igyekezett kiteljesíteni. 14-15 évesen rajzolta meg első homoerotikus grafikáit - parasztfiúkról, izmos favágókról. Amikor 1939-ben 19 évesen Helsinkibe költözött, hogy reklámgrafikusnak és zongoristának tanuljon, érdeklődése az építőmunkások, a rendőrök, és a tengerészek felé fordult.
A második világháború azonban változásokat hozott az életében. Fel kellett számolnia egész addigi fantáziavilágát - saját bevallása szerint, amikor behívták katonának, lebukástól való félelmében minden erotikus rajzát megsemmisítette -, de egyben új lehetőségek nyíltak meg számára: alapítványának honlapján szereplő életrajza szerint vágyai a hadseregben, a háború alatti elsötétítések idején beteljesültek a való életben is. Egy róla szóló rövid dokumentumfilmben megszólaló régi barátja szerint nagy hatással volt rá egy náci repülőtiszthez fűződő romantikus viszonya, és egy orosz ejtőernyős katona megölése a harcok során. A náci tisztek fényes csizmái különösen nagy csodálatot váltottak ki belőle, ami rajzaiban is gyakran visszaköszön.A háborút követően visszatért korábbi életéhez nappal reklámgrafikusként dolgozott többek között a McCann-Eriksonnak, éjjel pedig titokban rajzolgatta tovább fantáziáit, és zongorán játszott helsinki éjszakai klubjaiban. A város homoszexuális közösségeit azonban elkerülte, életrajza szerint idegenkedett a lányos fiúktól, akik akkor dominánsak voltak ezekben a körökben.
Félmeztelen finn favágók
Titokban készített rajzaival 1957-ben érte el első sikerét, miután ismerősei unszolására Tom álnéven elküldött párat az amerikai Physique Pictorial című lapnak. Az akkori amerikai törvények és társadalmi tabuk nem tették lehetővé a nyíltan meleg erotikus lapok megjelenését, ezért fitnesz-magazinoknak álcázták ezeket, a lapokat jelentős részben melegek olvasták. A Physique Pictorial is egy ilyen, úgynevezett beefcake (kb. izompacsirta) magazin volt. A főszerkesztőnek annyira megtetszettek a rajzok, hogy egyből címlapra tette az egyiket. Laaksonen félmeztelen finnországi favágókat ábrázoló sorozata azonnali siker, a Tom of Finland név pedig fogalom lett homoszexuális körökben.
Ekkortól egyre kevesebbet zongorázott, és egyre többet rajzolt, de csak az 1970-es években jutott el olyan szintre, hogy homoerotikus - az életrajza szerint maga által csak piszkos rajzoknak nevezett - grafikáiból is el tudta tartani magát. Eddigre megteremtette a meleg közösség sajátságos szuperhősét: a motorján a világot járó, talpig bőrbe öltözött, vastag bajuszú, minden útjába kerülő férfit magabiztosan ágyba döntő Kakét. 1973-ban a németországi Hamburgban rendezték első kiállítását, amelyről - egyetlen kivételével - az összes rajzot ellopták. Öt évig nem is állított ki sehol, 1978-ban Los Angeles következett. Ezután vált a szégyenlős finn művészből a nemzetközi melegközösség sztárjává, aki olyan hírességet is a barátai között tudhatott, mint a fotós Robert Mapplethorpe. Sokfelé utazott, életre szóló társát azonban otthonától alig pár sarokra találta meg. Élete utolsó 13 évében Durk Dehner volt mellette, akivel Los Angelesben ismerkedett meg. Haláláig, 1991-ig kétlaki életet élt az USA és hazája között, de elhatalmasodó tüdőtágulása miatt utolsó éveiben már nem sokat utazhatott.
"Tom a Skandináv istenek egyfajta szexuális Valhalláját teremtette meg, amely a melegjogi mozgalom képzeletbeli kiképzőhelye volt" - idézte a Guardian Durk Denhert, a művész barátját és korábbi menedzserét, a hagyaték gondozására és az erotikus művészet támogatására alapított Tom of Finland Foundation egyik alapítóját. "Tom előtt a meleg férfira úgy tekintettek, mint lányos fiúcskákra. Ő volt az első, aki büszke önző macsóként ábrázolta őket... Ha valaha vettél magadnak Calvin Klein alsónadrágot, rápillantottál egy Levi's farmerre, vagy láttad a Freddie Mercuryt énekelni, megtapasztaltad Tom of Finlandot. Elkerülhetetlen. Most valahogy mindannyian Tom férfijai vagyunk" - idézte a Guardian Denhert.
A David Kordansky Galéria a művész születésének 100. évfordulójára kiállítást rendezett,melyen eddig még korábban kiállításra nem került rajzai, kollázsai láthatóak 2020.május 12-ig.
A művész életéről szóló filmet megtalálhatjátok az oldalunkon.
