Férfi karddal, talpig arany brokátban
Az első zsidó származású, homoszexuális amerikai torreádor története.
Spanyolország híres bikaviadalaiban csak „El Torero de la Torah”, vagyis a Tóra torreádora néven emlegették Sidney Franklint, aki fényes karriert futott be az 20-as évektől kezdve egészen az 50-es évekig. Frankin 72 évesen hunyt el, 1976-ban, ismertsége ellenére szegényen, egy greenwich village-i otthonban. Ő volt az első zsidó származású amerikai, akinek sikerült a nagy presztizsű matador státuszt elérni a bikaviadalok zárt világában– írja a The New York Times.
Franklin homoszexuális volt.
Szexuális identitása nyílt titok volt ismerősei körében, de a nyilvánosság előtt nem beszélt róla. „Túl korán született az egész mozgalomhoz, de ha ma élne, biztosan ott lenne a felvonuláson, az elsők között” – mondta unokatestvére, Doris Ann Markovitz. A matador olyan hírességekkel ápolt jó barátságot, mint Ernest Hemingway vagy a színész Douglas Fairbanks, akinek tanácsadóként is dolgozott az 1932-as vígjátékában a The Kid from Spain -ben. Szexuális identitása az utóbbi években vált ismertté, amikor több életrajzi anyag is született róla.
Míg a Pride hónapja alatt azt a folyamatot és fejlődést ünnepeljük, amelyet az LGBT+ emberek olyan társadalmakban értek el, amelyekben már nyíltan vállalhatták identitásukat, érdemes figyelmet szentelni Franklinnek is, aki nem engedett a korabeli társadalmi nyomásnak és sosem nősült meg – pedig akkoriban gyakori volt, hogy homoszexuális férfiak házasságot kötöttek nőkkel.
„Ugyan a bikaviadalok macsó férfiképe segített elrejteni Franklin szexuális irányultságát, a díszes öltözékek és a pompa iránti szenvedélyét nagyon is megélhette munkája során” – mondta Rachel Miller, a manhattani Zsidó Történeti Múzeum munkatársa. „A bikaviadalok színpadot biztosítottak neki, ahol csillogással és eleganciával tudott előadni, úgy, hogy közben nem kellett teljesen kiadnia magát”– folytatta – „Ez az a hely volt, ahol szabadon kifejezhette önmagát, mégis láthatatlan tudott maradni melegként, egy macsó sportban.”
Franklin imádta a hagyományos, csillámló matador öltözékeket.„Jelmezei elegánsabbak és drágábbak voltak, mint bárkié ebben a szakmában” – írta Lillan Ross egy 1949-es Franklin-portréban, amelyet a New Yorket magazin közölt.
Matadorként lehettél macsó, miközben talpig arany brokátot viseltél – Mondta Bart Paul, Franklin életrajzírója, aki Double-Edged Sword (Kétélű kard) címmel publikálta munkáját. Akadtak persze olyan esetek is, amikor nem voltak annyira elfogadóak Franklin öltözékével, Miller például egy rózsaszín jelmezről is beszámol, amely akkoriban kiütötte a biztosítékot kollégái körében.
Franklin még 1959-es nyugdíjba vonulása után is gyakran húsz, kézzel hímzett, flitteres öltözéket vitt magával utazásai során, csak úgy, megszokásból. Markovitz szerint nagybátyja inkább a színpadias performanszok miatt vonzódott ehhez a szakmához. „A köpeny mozgatásának művészete, a testkontroll, mind olyan volt mint egy tánc”– mondta Markovitz a lapnak. „Elképesztően erős és kecses volt egyszerre, pont úgy, mint egy profi balettművész”.
Franklin egyébként 1903-ban született Sidney Frumkin néven Park Slope-ban, Brooklynban. Orosz ortodox zsidó szülők gyermeke volt, 9 testvérrel.
Imádta a vizuális művészeteket és a színjátszást. A Franklin nevet rendőr apja után vette fel, miután egyre többet szerepelt. Az apja próbálta eltéríteni a művészetektől és gyakran Nancy-nek gúnyolta, amelyet akkoriban a homoszexuális vagy furcsa emberekre használtak. Így Franklin 19 évesen elhagyta a szülői házat és Mexikóvárosba költözött, ahol beszippantotta a művészvilág. Először plakátokat kezdett el gyártani a bikaviadalok számára – alkotásait először az állattal szembeni kegyetlenség, később pedig már a torreádorok lenyűgöző alakja dominálta.
A vágy, hogy matadorrá váljon, akkor erősödött meg benne igazán, amikor egy helyi férfi azt mondta neki, „az amerikaiakban nincs ehhez a szakmához elég bátorság”. Ő megmutatta, hogy tévedett. 1923-ban debütált Mexikóvárosban, ahol olyan lenyűgöző alakítást nyújtott, hogy a tömeg a vállán emelte ki, miután végzett a bikával.
A közönség visszajelzése hamar begyógyította a gyerekkori sérelmei által okozott sebeket. A világos bőrű, vöröses hajú matador egyenesen fürdött a nézők szeretetében és rajongásában – a kedvükbe akart járni, ezért gyakran spanyol akcentussal is köszöntötte őket. De nem csak ezért imádta ennyire a munkáját: „Minden alkalommal, amikor megölt egy bikát, lélekben az apjával végzett” – mondta az unokatestvére. Több ezer bika halálát okozta a ringben.
