149 centi volt, meleg, zsidó és művész, de állta a sarat
A növekedési hormon egyfajta zavara miatt az 1899-ben született Barta Lajos egészen alacsony, mindössze 149 centiméter volt. Már tizenéves korában tisztában volt vele, hogy a férfiakhoz vonzódik, és mivel zsidó származású volt, középkorú férfiként az életét kellett mentenie a vészkorszakban. Ráadásul szobrászként egy olyan stílus, az absztrakt mellett kötelezte el magát, ami sem a végét járó Horthy-korszakban, sem a szocializmus idején nem számíthatott kormányzati támogatásra. Ezek után nem csoda, hogy a Kiscelli Múzeumban nemrég megnyílt kiállítása a Túlélési stratégiák címet kapta.
HA VOLT EMBER A 20. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON, AKINEK JÓ TÚLÉLÉSI STRATÉGIÁKAT KELLETT KIDOLGOZNIA, AZ BARTA VOLT.
A Magyarországon kevéssé ismert művész ugyanis mindezek ellenére sikeres, elismert szobrászként, egy gazdag, termékeny pálya után halt meg 87 évesen - Németországban. Így vagy úgy, de minden helyzetet túlélt, sőt, nemcsak túlélt, hanem törekedett arra is, hogy végig megőrizze művészi hitelességét. A Barta-kiállítás a Kiscelli Múzeum hatalom és művészet viszonyát feldolgozó tárlatsorozatába tartozik, és arra koncentrál, hogy milyen döntéseket kellett hoznia, milyen szakmai és egzisztenciális stratégiákat kellett követnie egy sok szempontból rossz helyre és rossz korba született alkotónak.
Barta Lajos: Hullám
Egy jobb bordély és egy vak zongorista
A Budapesten született Barta Lajos két dologgal már egészen fiatalon tisztában volt saját magával kapcsolatban: művész akart lenni, más pályát el sem tudott elképzelni, és meleg volt (bár akkoriban ezt a kifejezést még nem használták). Uralkodó természetű anyja az utóbbit különféle gyógykezelésekkel és egy Barta bátyjához intézett kéréssel igyekezett orvosolni, hogy “átszoktatás végett vigye el a kisöccsét valami jobb bordélyba”. Az előbbivel viszont semmi gondja nem akadt, így a fia már 15 évesen megkezdhette rajztanulmányait.
A harmincas években azonban egyre fogyott a levegő Barta és szintén zsidó származású élettársa, a szürrealista festőművész, fotográfus Rozsda Endre körül. Ezért aztán 1938-ban Párizsba menekültek, de a német megszállás végül oda előbb ért el, mint Budapestre. Barta szó szerint az utolsó pillanatban lépett ki az egyik haláltáborba útnak indított menetből, így tudott megmenekülni. Rozsdával visszatértek Budapestre, ahol munkaszolgálat várt rá.
Galéria: Barta Lajos kiállítás
A kiállításon látható első absztrakt szobra, az 1943-as, gipszből készült Kompozíció III (Éneklő madár). Elegáns, finom, légies.
Megható és megdöbbentő, hogy azok után, amik vele történtek, 1943-ban csinál egy ilyen szobrot
- mondja Árvai Mária, a kiállítás egyik kurátora. Barta csak ekkor, már középkorú férfiként talált rá a saját hangjára, elmondása szerint egy vak zongorista koncertjének hatására. “Egyéni stílusomat 1943-ban találtam meg, 44 éves koromban. Tizennégy éven át erősen kerestem, és mindig nyugtalan voltam. Csak amikor végre absztrakt lettem, leltem úgyszólván isteni nyugalomra” - emlékezett később.
A cikk folytatása itt olvasható.
