100 éves a meleg filmművészet: A szerelem dala / Un chant d'amour (1950)
Százéves a meleg filmművészet. 1919-ben készült el ugyanis az első film (Mások, mint a többiek/Anders als die Andern), amelynek a központi témája a homoszexualitás volt. Évtizedekig a mozi tulajdonképpen csak arra szolgált, hogy kifigurázza, nevetség tárgyává tegye ezt a szexuális kisebbséget vagy éppen brutális szadistaként mutassa be a melegeket, ezzel is táplálva a velük szembeni előítéleteket. Sorozatunkban 2019 folyamán - a centenárium alkalmából - a legjelentősebb meleg filmekről lesz szó a kezdetektől napjainkig.
Jean Genet (1910. december 19. – 1986. április 15.) francia író, drámaíró, politikai aktivista elsősorban regényeiről ismert, ám egy filmet is rendezett. A 26 perces, fekete-fehér alkotás - prózai műveihez hasonlóan - hatalmas botrányt keltett. Nem véletlenül, hisz ez volt az első meleg erotikus művészfilm, amit hosszú időre betiltottak.
A film angol nyelvű audiokommentárral tekinthető meg!
A FILM CSELEKMÉNYE
A szerelem dala (Un chant d'amour) című alkotás cselekménye egy francia börtönben játszódik. A börtönőr abban leli örömét, hogy megfigyelheti, miként maszturbálnak a foglyok. Két egymás melletti cella lakóját lesi meg: az egyik egy fiatal, huszonéves srác, a másik egy középkorú, talán algériai származású férfi. Az idősebb rab szerelmes a fiatalabba. A falon keresztül kopogva kommunikálnak egymással, illetve egy apró repedésen egy szalmaszálat átdugva cigarettafüstöt fújnak át egymáshoz – csók helyett.
A börtönőr, aki valószínűleg féltékeny a foglyokra azok virtuális kapcsolata miatt, belép az idősebb elítélt cellájába, megveri, és arra kényszeríti, hogy orálisan elégítse ki.
Ezt követően a fogvatartott fantáziavilága elevenedik meg a vásznon. Ő és fiatalabb rabtársa kiszabadul, s egy vad, szexuálisan túlfűtött, mégis romantikus út veszi kezdetét.
Az utolsó jelenetben az őr számára világossá válik, hogy hiába nyújthat ő valóságos szexuális kapcsolatot is, a két fogoly egymás iránti beteljesülhetetlen vonzódása annál sokkal erősebb köteléknek bizonyul.
Genet filmjében nem hangzik el egyetlen mondat sem, ehelyett a testek, az arcok, a hónaljak, a péniszek közeli felvételeivel sokkolja a nézőt, illetve fejezi ki a szexuális vágyat.
ÖNÉLETRAJZI ELEMEK A FILMBEN
Jean Genet hitelesen tudta ábrázolni a börtönviszonyokat, mert saját maga is megfordult ott. Az életrajza felettébb mozgalmas volt, fiatalkorában csavargóként élt.
Genet anyja egy fiatal prostituált volt, másfél éves korában egy asztalos fogadta örökbe. Bár jól tanult, gyakran kapták szökésen és tolvajláson. Nevelőszülei halála után egy idősebb párhoz került. Alig két évet töltött náluk, amikor egy rábízott nagyobb összeg ellopása miatt 15 évesen letartóztatták. 1926. szeptember 2-a és 1929. március 1-je között a Mettray nevelőintézetbe került. Miután homoszexuális kapcsolat létesítésén kapták, kirúgták az intézetből.
Éveket töltött Európa különböző városaiban csavargóként, tolvajlásból és prostitúcióból élt. 1937-ben visszatért Párizsba, többször ítélték börtönbüntetésre kisebb súlyú bűncselekmények miatt. A börtönben írta meg első versét és regényét, amelyet saját költségére adott ki. Megismerkedett Jean Cocteauval, akire művei nagy hatást gyakoroltak. Amikor 1949-ben tízszeres visszaesőként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Cocteau és más prominens értelmiségiek (pl. Jean-Paul Sartre és Pablo Picasso) kegyelmi kérvénnyel fordultak a köztársasági elnökhöz. Genet soha többet nem került börtönbe.
1949-re Genetnek már öt regénye, három drámája és számtalan verse volt kész. A homoszexualitás és a bűnözés nyílt, szándékosan provokatív ábrázolása miatt műveit több helyen betiltották. Hasonló sorsra került ez a film is. Amikor a film elkészülte után 16 évvel, 1966-ban Kaliforniában be akarták mutatni az alkotást, a bíróság kimondta, hogy a film „olcsó pornográfia, amely a homoszexualitást, a perverziót és a morbid szexuális vágyakat próbálná népszerűsíteni.”
1952-ben Sartre komoly elemzésben méltatta a bűnözőből íróvá lett Genet-t. A hatvanas években szerelmi kapcsolatba került egy Abdullah nevű kötéltáncossal, akinek számos balesetét követő öngyilkossága után Genet súlyos depresszióba esett.
A '68-as események után figyelme a politika felé fordult, gyakran szólalt fel a bevándorlók életkörülményeinek javítása érdekében. Támogatta a Michel Foucault és Daniel Defert által életre hívott börtönreform-mozgalmat is. Sartre és Foucault mellett ő is tiltakozott az Franciaországban élő algériaiak elleni rendőrségi brutalitás miatt. 1982-ben épp Bejrútban tartózkodott a Sabra és Shatila palesztin menekült táborok-béli mészárlás idején, amelyet több munkájában is feldolgozott.
Legfontosabb regényei a Querelle de Brest (amelyből Rainer Werner Fassbinder 1982-ben készített filmet Querelle, szerződés az ördöggel címen filmet) és az Egy tolvaj naplója.
A FILMRŐL
Feltételezik, hogy Jean Cocteau volt a film operatőre. Szereplők: Jáva, André Reybaz, Coco Le Martiniquais, Lucien Sénémaud, bár ezek az adatok sem biztosak.
A film több homoszexuális művészre nagy hatással volt, például Derek Jarmanra, Andy Warholra és Paul Morrisseyre.
Jean Genet
A sorozat további cikkei:
Mások, mint a többiek A kezdetek az 1919 előtti évekből A 20-as évek filmjei A 30-as évek filmjei Tűzijáték Vörös folyó A kötél A szerelem dala
